2016. augusztus 19., péntek

44. TOKAJI ÍRÓTÁBOR – 1956-RÓL - II. rész

44. TOKAJI ÍRÓTÁBOR – 1956-RÓL - II. rész

TÖRTÉNELMI IDŐK KALODÁJÁBAN – A TOKAJI ÍRÓTÁBOR 1956-RÓL

Az idei Tokaji Írótábor szekcióülésén esett szó az ’56-os határon túli eseményekről.
Mind nálunk, mind a többi Magyarországgal határos országban valamennyi
magyara rádió mellett ült és figyelt, imádkozott, drukkolt. Számtalan esemény
történt nálunk is, amiről remélhetőleg az évforduló alkalmából sok minden
nyilvánosságra kerül. Most nézzük meg, mi történt a többi országban.

 


Pósa Zoltán irodalomtörténész, író rövid bevezetőjében Páskándi Gézára (1933-1995) utalt, aki életének egyik felét a Partiumban, másikat – 1974 óta – Magyarországon élte le. 1957-ben letartóztatták, hat évet töltött börtönben. Ritkán írt 1956-ról, de az áthallások drámáiban világosan értelmezhetők, akár Kádárról, Ceauşescuról, vagy a szovjet vezetésről volt szó.

Cseke Péter erdélyi egyetemi tanár azokról a romániai írókról beszélt, akik Budapesten élték át a forradalmat, és arról, hogy ez életművükben miképpen nyilvánult meg. Történelmi idők kalodájában éltek ezek az emberek. Kós Károlyt, Jancsó Elemért, zsögödi Nagy Imrét, Kusztos Endrét, Lászlóffy Aladárt idézte.

Kárpátalja közvetlenül a nagy elnyomó hatalom alá tartozott – szögezte le Dupka György kárpátaljai író, történész. – 1956-ban emlékezetes művek nem születtek, de számos eseményre került sor. Először az 1956-ot megelőző időszakkal foglalkozott, amikor szovjetellenes csoportok alakultak. Ezek többnyire azokból alakultak, akiknek szüleit a Gulágra hurcolták, és akik röplapokat, plakátokat szerkesztettek. Ezek 1956 hatására aktivizálódtak. Egy református papra ráfogták, hogy vatikáni ügynök és elítélték. Összesen 100 fiatal vett részt ezekben a szervezkedésekben, neveik ismertek. ,,Hogy börtönben vagyok, nem szégyellem, mert amit tettem, magyar hazámért tettem.” – írta egyikük.

Az ukránok is egyéni akciók hősei lettek. A baltikumi diákok közül sokakat letartóztattak. A leningrádi és moszkvai egyetemek hallgatói szintén erre a sorsra jutottak. Minden annak volt köszönhető, hogy Kárpátaljáról az információk begyűrűztek az ország belsejébe.

A szovjet hadsereg Kárpátalján keresztül vonult föl. A benderisták, az ukrán kommunista-ellenes ellenállók, akik a világháború óta harcoltak a szovjet rezsim ellen, 60-70 felvonuló tankot semmisítettek meg szovjet oldalon. A 60-as évek végén ellenállásukat fölszámolták és harcosaikat kivégezték.

A szovjet hadseregbe magyar fiatalokat is besoroztak, hogy tolmácsként működjenek. Egyikük, Bucsella József átállt a pesti srácok oldalára, halálra ítélték, ám túlélte kivégzését. Egy moszkvai klinikán vették ki a golyót koponyájából, majd 15 évre ítélték. 50 évig élt fogságban! 2007-ben térhetett haza.

Az utolsó témakör azzal foglalkozott, hogy Ivan Szerov tábornok, a nyugat-ukrajnai börtönökbe 4-5 000 magyarországi fiatalt hurcoltatott el. A tiltakozások után leállították az akciót. Mégis sokan Szibériába kerültek és szétszórták őket. Sok árvaházi gyereket raboltak el „janicsárnak”. Egy ogyesszai színésznő halványan emlékezett arra, hogy Miskolcon nőtt fel. Ez a kérdéskör további kutatásra vár.

Kádár Jánosék a „testvéri” segítséget egy Ungvár melletti üdülőben készítették elő, majd a rádió hullámhosszain szovjet oldalról sugározták híreiket. Az ávósok rejtőzködése Kárpátalján is külön fejezet. Moszkva és a KGB, a szovjet titkosszolgálat figyelte a magyar írókat, rengeteg feldolgozatlan anyag áll rendelkezésre. Kutatnivaló tehát bőven akad.

Tari István költő A hóhér megdicsőülése címmel ismertette a délvidéki helyzetet. A hóhér Josip Broz Tito tizenkét év alatt megdicsőült a magyarok körében és port hintett a világ szemébe. De így lett a hóhér Franz Josephből Ferenc Jóska és Kádár Jánosból elfogadott, népszerű politikus. Tito három délvidéki falu lakosságát háborús bűnösként végeztette ki. Miután szembefordult Sztálinnal, demonstrálni kellett, ott a legjobb magyarnak lenni. Akkor az oroszokat szidni a lojalitás megnyilvánulása volt. Közben szögesdrót és aknazár állt a magyar-jugoszláv határon. Sztálin halála után bekövetkezett a szovjet-jugoszláv enyhülés, mely kárára vált az ottani magyaroknak, mivel már nem állt a jugoszláv vezetés érdekében azok támogatása. Rákosi leváltása után Gerő vezetésével 1956 októberében küldöttség érkezett Belgrádba, ahonnan 23-án érkezett haza. A jugoszláv vezetést nagyon meglepte a lefasisztázott, lenézett magyarok felkelése. Dobrica Ćosić Hét nap Budapesten című tanúvallomásában leírja, Budapesten látta, mi a misztikus bátorság. De a délvidéki magyarok is megszólaltak. Lovász Pál verseket írt Mecseki rapszódia címmel. Hagyatékából váratlanul került elő ez a hiteles vallomás.

Milovan Gyilasz jugoszláv politikus, majd ellenzéki szerint 1956 volt a kommunizmus végének kezdete és bírálta az akkori jugoszláv magatartást, mely végül Nagy Imréék kivégzéséhez vezetett.

Benedikty Tamás Szuvenír (1999) című ’56-os regényében világosan kimondja – figyelmeztetett az előadó -, az egész világ sorsa akkor a mi helytállásunkon függött úgy, mint Nándorfehérvárnál. 1956 az egész emberiség sorsát megváltoztatta. 500 év után a magyarok mentették meg ismét Európát. Az sem lehetett véletlen, hogy Kapisztrán János 1456. október 23-án halt meg.

Tari végül kitért a jugoszláviai menekültek helyzetére is. 1958-ban 19 000-nél több magyar állampolgárt tartottak számon. Akik nem tetszettek a rendszernek, a határon lőtték le őket.

1957 után a Nyugatot megtévesztő kirakat épült Jugoszláviában. Ilyen kirakattal tévesztette meg később a világot Ceaușescu is. Csehszlovákiának ez nem sikerült úgy, mint a két háború közötti időszakban. Ugyanis mindmáig sokan a demokrácia mintaországának hiszik az 1920 és 1938 közötti korszakát.


Kapcsolódó cikkek:

http://felvidek.ma/2016/08/44-alkalommal-tartottak-meg-a-tokaji-irotabort-56-allt-a-kozeppontban/
http://felvidek.ma/2016/08/1956-hataron-innen-es-tul-lengyel-versegely-gyalazatos-elpocsekolasa/


(Szövegforrás: http://felvidek.ma (Balassa Zoltán))


--------------------------------- 


POLGÁR JULIANNA



XXI. SZÁZADI KESERGŐ A XX. SZÁZADHOZ
(BALLADÁS BORONGÁS A BARIKÁDBAJNOKOKÉRT
)

                                                                  
1956. ötvenedik évfordulójára


Kikoptatott Ősz -- Madár nem járt e tájon -- Csak akarat
Kigondolt álom -- Aláperdülő emlékezet hol vér ragyog

Mert a tűrés igaztalan istrángja szerteostorlott -- Kivérzett
elcsigázott ifjak úgy tántorogtak a megszűnt időben mintha
vándormadarak viharölben -- Ők mégis menve is maradtak

Macskakőnek eldobható rangnak -- Ágyútölteléknek -- Omló
vigasztalan vigasznak -- Mert ölnek kik a hatalmukat érzik
elveszőnek -- Mert uralkodni akarnak kik az egyenrangúság
egyetemén örökre elbuktak -- És hiába szánalom és emlékezés

Anyák aranykönnye hiába -- Vérlucskos arcú gyermekem -- Ha
gyermek ha ifjú egy nekem -- Zokogásvirágom is százezer anyáé
Százezer visszhangnyi szitoksziromlásé -- Anyák hite is hiába

A szegénység a méltóságom -- És hiába a méltatlan átkos árvaság
Ott fogok fényfohászként magasodni hazám mézgás homlokán


Mert ott tündököl százezer anyának százezer gyermeke -- Kik
a korral tüntettek a korért -- Kiknek ugyanúgy a szegénység
volt a szégyene -- Kiknek tudásteteme most az Országház oltára


                                                       . / .
                                                     ~ 2 ~



Siratóének vagyok immár -- Jókai-nagyasszony áldott magzata
oda -- És oda megannyi lánctalp-ékszeres ifjú csoda -- Kiknek
a szabadság szőtte szederjes kínját -- De kinek a léte kell ma
e Trianon-tarolta térbe(') -- A Volt és a Van ugyanaz az Égben

Veresednek hullnak a közönylevelek -- Fájdalomerezett csörgő
és csörgedező könnyszemetek -- És temetőkert az egész ország
hol nem lehet soha mentség csak himnuszos végső vigyázállás

Ha száműzetés a sorsom legyen harangos hitem a méltó árvaság
Ott fogok fényfohászként magasodni hazám mézgás homlokán


Mária Mária Mária -- Suhogjon szerelmed záloga -- Szellemi
kardunkat add vissza -- Mária Mária Mária -- Temess sírt

Ilyen hát a kegyetlenség kalodája -- Ilyen az iszonyat glóriája
És hiába gyönyörű gyász -- Hiába éteri ének -- Harckocsi-habja
van a tengernyi szenvedésnek kárhozat-koloncos esdeklésnek

Mikor egy népet hányna kardélre a század -- Ki meri megnyesni
a kivirágzó bitófákat -- Jézus járma kell ide -- És a gügyögő élet
csöpp hite -- Hogy miénk már mindigre a megmaradás-medence
Kárpát-karéjló kenyerünk -- Megdagaszt delelő Tér-Idő-Tenyerünk

Világba szétszórt Hazám -- Százfelől figyelő Anyám -- Világdajka
ki dadogva hajtja teremtményeit vissza a Szerelem-szülőföld hóka
hiánydarabjaira -- Összefogás-örömét hinti el az őszre hullt hóba

Ha teremtés a küldetésem legyen fogantatásom múló árvaság
Ott fogok fényfohászként magasodni hazám mézgás homlokán




                                                     2006. május 16., Nap-hegy, Budapest



---------------------------------

(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))

---------------------------------

(Szerző/Leközlő:


Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI – gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
sajtóreferens - TIT Stúdió Egyesület - www.tit.hu
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com))

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA
 
 
























































 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése