2016. augusztus 19., péntek

44. TOKAJI ÍRÓTÁBOR – 1956-RÓL - I. rész

44. TOKAJI ÍRÓTÁBOR – 1956-RÓL

44. alkalommal tartották meg a Tokaji Írótábort – ’56 állt a középpontban

Tokajban 1972 óta rendeznek írótáborokat, melyek az 1989-es rendszerváltást megelőzően a magyar írók és értelmiségiek civil társadalmi fórumaként, a regionális jelentőséget jóval meghaladó rendezvénnyé váltak. A közeli Tiszaladányban nyitották meg az elsőt, ahová a résztvevők azóta is minden évben visszatérnek.

 
 
 


Az idei, 44. Tokaji Írótábor az 56-os magyar forradalom 60. évfordulója jegyében zajlott 2016. augusztus 10-12. között. Az ünnepélyes megnyitót hagyományosan a Rákóczi-pincében rendezték, ahol Posta György, a város polgármestere üdvözölte a jelenlevőket, és beszámolt az általa vezetett település egy év alatt történt eseményeiről, valamint arról, hogy 2023-ban Tokaj szeretne Európa Kulturális Fővárosa lenni.

Elsőként a Petőfi Irodalmi Múzeum által rendezett kiállítás megnyitójára került sor, melynek címe Gond és hitvallás 1956. A cím a Tamási Áron által megfogalmazott nyilatkozaté, melyet a Magyar Írók Szövetsége 1956 december 28-án egyhangúlag fogadott el. Ez kiállás volt a vérbe fojtott forradalom és szabadságharc mellett. Benkő Andrea muzeológus kórusműhöz hasonlította a tárlatot, ahol megszólalnak az egyes szólamok és énekesek.

Ezután Gróh Gáspár, a Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának igazgatója kifejtette, ’56 minden következő nemzeti törekvés alapja volt, annak ellenére, hogy a közbeszédben haloványan, pontatlanul, kisebb átütő erővel van jelen, mint 1848. ,,Ezt a hiányt nem tudjuk már pótolni. A hallgatás múzeumi dokumentummá teszi a történetet, mert ez a történelmi esemény hosszú ideig tabutéma maradt. Csak szűk körben lehetett beszélni róla. Ezt a háttérbe szorított köznyelvet kell újra megszólaltatnunk” – fogalmazott az előadó, aki ezután Németh László és 1956 viszonyát elemezte.

Békés Márton is ezt a témakört vizsgálta. ,,A hétköznapi hősökre emlékezünk. Valljuk, ahol a hősöket nem felejtik, ott újak születnek” – szögezte le az előadó, aki azt is hozzátette, hogy: “Nem kell nekünk Superman, meg a szórakoztató ipar megannyi izompacsirtája, ha van Pongrácz Gergelyünk, Németh Lászlónk… Az író profetikus alkat volt, és a forradalom napjaiban szinkronba került nemzet és író. A nép vezette az írót, és nem fordítva. Végzetes lenne, ha a szellemi emberek elszakadnának a közösségtől. Az emlékezés célja, hogy ezt az üzenetet erősítsük, mert történelmünk újabb fordulóponthoz érkezett!”

Vasy Géza, irodalomtörténész, egyetemi tanár elmondta, hogy a fiatalok nem olvasták Németh Lászlót, mégis megértették szellemiségét. ,,Illyés Gyula a kommunista korszakban vitathatatlan tekintélynek számított Kodály Zoltánnal együtt. Így a hatalom kénytelen volt véleményüket figyelembe venni. Ez volt a szerencsénk! Mert sok ember mellett kiálltak és segítettek” – jelentette ki.

Salamon Konrád történész hangsúlyozta, ez volt az első győztes antikommunista forradalom. ,,A régi rendszert órák alatt elsöpörte az utolsó faluban is. Az egész magyar társadalom szemben állt a sztálinizmussal. Ezt megelőzte az 1921-es kronstadti lázadás, az 1953-as berlini és az 56-os poznani felkelés. A nándorfehérvári győzelem óta nem volt erre példa! Viszont a kádári vörös ellenforradalom évtizedei tönkretették a magyar társadalmat olyannyira, hogy az elmúlt 25 évben sem tudott föltápászkodni. Most 60 év távlatából látjuk szétesett, szétzüllesztett nemzetünk valóságát” – mondta Salamon Konrád.

Makkai Ádám költő és nyelvész 56 művészi dokumentálását vette szemügyre, majd számba vette az emigrációban e témával foglalkozó irodalmárokat. Bizonyította, hogy a múzsák a fegyverropogás között sem hallgatnak. Mint elmondta, döbbenetes, katartikus műalkotások születtek, melyekről a széles közvélemény mit sem tud.

Jánosi Zoltán irodalomtörténész, költő Ratkó József és 1956 viszonyát taglalta. Az általa fémjelzett korszak hirdette: „Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség.” De azért ne feledjük, ekkor tiltották be az abortuszt Magyarországon. Ratkó e verse miatt ellenforradalmár, anarchista lett, és eltávolították az egyetemről. Az eszmecsőszöknek az sem tetszhetett, hogy újrafordította Szophoklész Antigonéját, amit alig adtak elő. A költő szerint: ,,Antigoné 56-os cipőt hord és a temetetlen holtak érdekében áll ki”.

Lezsák Sándor, a parlament alelnöke személyes, lírai visszaemlékezése 56 kapcsán részben egy kisfiú rácsodálkozása az eseményekre: „Apám arcát keresem, / fekete-fehér filmeken /…/ mert ott volt – // Igen, ott volt a tüntető tömegben, /…/ Apám arca is keres engem -” (Apám arcát keresem). November 4-én, „Vasárnap reggel / a körúton végig // dübörögtek, jöttek / a tankok, // világgá mentek / a villamosok.” (Vasárnap reggel).

Győri László költő, könyvtáros a Piros a vér a pesti utcán antológiát mutatta be, mely az 56-os közköltészet breviáriuma. Sturm László Vas István és 56 kapcsolatáról értekezett. Rózsássy Barbara költő 56 klasszikusairól, a füveskerti költőkről adott elő. ,,Életművük és sorsuk még a szakmabeliek előtt sem ismert. Faludy György és Határ Győző a legismertebb közülük. Ők nem önként, hanem az ÁVH kényszere nyomán alkottak költői csoportot a váci politikai börtönben” – közölte a költőnő.

Benke László Tamási Lajos költőről szólt, akinek legszebb versei a Hét Krajcár kiadónál jelennek majd meg.


Kapcsolódó cikkek:
http://felvidek.ma/2016/08/1956-hataron-innen-es-tul-lengyel-versegely-gyalazatos-elpocsekolasa/
http://felvidek.ma/2016/08/tortenelmi-idok-kalodajaban-a-tokaji-irotabor-1956-rol/


(Szövegforrás: http://felvidek.ma (Balassa Zoltán))

---------------------------------


POLGÁR JULIANNA



XXI. SZÁZADI KESERGŐ A XX. SZÁZADHOZ
(BALLADÁS BORONGÁS A BARIKÁDBAJNOKOKÉRT
)

                                                                  
1956. ötvenedik évfordulójára


Kikoptatott Ősz -- Madár nem járt e tájon -- Csak akarat
Kigondolt álom -- Aláperdülő emlékezet hol vér ragyog

Mert a tűrés igaztalan istrángja szerteostorlott -- Kivérzett
elcsigázott ifjak úgy tántorogtak a megszűnt időben mintha
vándormadarak viharölben -- Ők mégis menve is maradtak

Macskakőnek eldobható rangnak -- Ágyútölteléknek -- Omló
vigasztalan vigasznak -- Mert ölnek kik a hatalmukat érzik
elveszőnek -- Mert uralkodni akarnak kik az egyenrangúság
egyetemén örökre elbuktak -- És hiába szánalom és emlékezés

Anyák aranykönnye hiába -- Vérlucskos arcú gyermekem -- Ha
gyermek ha ifjú egy nekem -- Zokogásvirágom is százezer anyáé
Százezer visszhangnyi szitoksziromlásé -- Anyák hite is hiába

A szegénység a méltóságom -- És hiába a méltatlan átkos árvaság
Ott fogok fényfohászként magasodni hazám mézgás homlokán


Mert ott tündököl százezer anyának százezer gyermeke -- Kik
a korral tüntettek a korért -- Kiknek ugyanúgy a szegénység
volt a szégyene -- Kiknek tudásteteme most az Országház oltára
   

Siratóének vagyok immár -- Jókai-nagyasszony áldott magzata
oda -- És oda megannyi lánctalp-ékszeres ifjú csoda -- Kiknek
a szabadság szőtte szederjes kínját -- De kinek a léte kell ma
e Trianon-tarolta térbe(') -- A Volt és a Van ugyanaz az Égben

Veresednek hullnak a közönylevelek -- Fájdalomerezett csörgő
és csörgedező könnyszemetek -- És temetőkert az egész ország
hol nem lehet soha mentség csak himnuszos végső vigyázállás

Ha száműzetés a sorsom legyen harangos hitem a méltó árvaság
Ott fogok fényfohászként magasodni hazám mézgás homlokán


Mária Mária Mária -- Suhogjon szerelmed záloga -- Szellemi
kardunkat add vissza -- Mária Mária Mária -- Temess sírt

Ilyen hát a kegyetlenség kalodája -- Ilyen az iszonyat glóriája
És hiába gyönyörű gyász -- Hiába éteri ének -- Harckocsi-habja
van a tengernyi szenvedésnek kárhozat-koloncos esdeklésnek

Mikor egy népet hányna kardélre a század -- Ki meri megnyesni
a kivirágzó bitófákat -- Jézus járma kell ide -- És a gügyögő élet
csöpp hite -- Hogy miénk már mindigre a megmaradás-medence
Kárpát-karéjló kenyerünk -- Megdagaszt delelő Tér-Idő-Tenyerünk

Világba szétszórt Hazám -- Százfelől figyelő Anyám -- Világdajka
ki dadogva hajtja teremtményeit vissza a Szerelem-szülőföld hóka
hiánydarabjaira -- Összefogás-örömét hinti el az őszre hullt hóba

Ha teremtés a küldetésem legyen fogantatásom múló árvaság
Ott fogok fényfohászként magasodni hazám mézgás homlokán




                                                     2006. május 16., Nap-hegy, Budapest


---------------------------------

(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))

---------------------------------

(Szerző/Leközlő:


Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI – gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
sajtóreferens - TIT Stúdió Egyesület - www.tit.hu
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com))

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA
 




















































































































































































































































































































































































































































































 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése