(Túzok (forrás: Wikipédia))
Az átfogó védelmi
intézkedéseknek köszönhetően sikerült stabilizálni a túzokállományt
Magyarországon, a legutóbbi felmérésen a fokozottan védett faj mintegy 1600
egyedét regisztrálták a szakemberek hazánkban – jelentette ki az
Agrárminisztérium (AM) természetvédelemért felelős helyettes államtitkára.
A túzok védelme
komplex és sokrétű feladat, hiszen a faj fennmaradása számos tényezőtől függ.
Mivel mezőgazdasági környezetben, talajon fészkelő madárról van szó, olyan
változatos agrártájban találja csak meg életfeltételeit, ahol a hagyományos,
környezetkímélő és emberléptékű gazdálkodási formák vannak jelen.
Balczó Bertalan
hangsúlyozta: csak olyan rendszerszintű megközelítés lehet sikeres például az
agrár-környezetgazdálkodási programok kidolgozásakor, ami a gazdákkal való
együttműködésre alapoz, és közben szem előtt tartja a túzok, illetve más
mezőgazdasági területhez köthető természeti értékek ökológiai igényeit is.
Ezáltal a természetvédelmi célkitűzéseket hatékonyan megvalósítva lehet
alakítani a földhasználatot.
A puszta egyik
legpompásabb madarának tartott faj egykor egész Eurázsiában megtalálható volt,
ám a vadászat és az élőhelyének átalakulása a kipusztulás szélére sodorta, így
ma világszerte veszélyeztetett, és hazánkban is a legmagasabb szintű védelemben
részesül. Az elmúlt fél évszázadban átfogó intézkedések és széles összefogáson
alapuló szakmai munka zajlott a túzok megmentése érdekében.
A dévaványai
Túzokvédelmi Állomás 1978-ban jött létre, addigra a szakemberek felismerték,
hogy a fajt veszélyeztető tényezők jellege miatt az élőhelyi védelem mellett
egyedi szintű védelemre is szükség van. Szél Antal István, a Körös-Maros
Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi területfelügyelője emlékeztetett
arra, hogy a Dévaványai Túzokvédelmi Állomás eredetileg a veszélyeztetett
fészkekből mentett tojások keltetése, a fiókák felnevelése és visszavadítása
céljából létesült, ám ma már jóval összetettebb feladatot lát el a keletpannon
régió túzokvédelmében.
A fészekmentések
gyakorlata, a rendszeres adatgyűjtések, az egyedi jelölések eredményei, a
tudományos kutatások publikálása, a területek adottságaihoz igazodó mező- és
vadgazdálkodási gyakorlat alkalmazása, valamint az érintett társadalmi
csoportokkal megvalósuló együttműködések tapasztalatai egyértelművé tették,
hogy komplex stratégiára van szükség a hazai természetvédelem ikonikus
madarának megóvása érdekében.
1988-ban létrejött
a Túzokvédelmi Munkacsoport, amely a hazai túzokvédelemben aktívan részt
vállaló szervezeteket tömöríti. Az Agrárminisztérium mellett 6 nemzeti park
igazgatóság (a Bükki, a Duna-Ipoly, a Fertő-Hanság, a Hortobágyi, a Kiskunsági
és a Körös-Maros nemzeti park igazgatóságok) a Magyar Madártani és
Természetvédelmi Egyesület (MMTE), a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület (KME) és a Soproni
Egyetem is állandó tagja e szakértői csoportnak.
Hazánk Európai
Uniós csatlakozásával és a Natura 2000 hálózat kijelölésével a korábban
felaprózódott és országos viszonylatban is kritikus méretűvé zsugorodott
túzokélőhelyek további fogyatkozása ugyan megállt, ám az állomány
megerősítéséhez további lépéseket kellett tenni az élőhelyek megőrzése terén.
A túzok védelmét
hazai és uniós költségvetésű programok is segítik, az Agrárminisztérium
társfinanszírozásában megvalósuló, „A túzok határon átnyúló védelme
Közép-Európában” elnevezésű LIFE program kiemelt célja, hogy szorosabbra fűzze
az együttműködést a fokozottan védett faj megóvásában érintett csoportokkal,
így például a mező- és vadgazdálkodókkal, vagy éppen az áramszolgáltatókkal,
hiszen a légvezetékek földkábelre cserélése nagyban segíti a madarak szabad
mozgását.
Az elmúlt fél
évszázad eredményeinek köszönhetően a túzokélőhelyek fogyatkozása megállt, az
állomány stabilizálódott, és mára már a túzok legnagyobb, egybefüggő, közép-európai fészkelőállománya a Kárpát-medencében, azon belül is
Magyarországon található. A Kárpát-medencei túzokállomány igazoltan 2200 fölé
emelkedett, mintegy 200 példánnyal többet regisztráltak, mint korábban.
Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) természetvédelmi területfelügyelője úgy fogalmazott: elmondhatjuk, hogy ma már elegendő információval és szakmai ismerettel rendelkezünk ahhoz, hogy jól tudjuk tervezni a védelem gyakorlatát, és kiszámítható legyen annak eredményessége. Jól ismertek azok a kulcsfontosságú területek, ahol megfelelő kezeléssel, a rendelkezésre álló források összpontosításával, valóban nagyon hatékonyak tudunk lenni.
(Forrás: AM)
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Leközlő:
Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; Szabad Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com);
06-30/859-33-35;
https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése