A méltánytalanul elfeledett író
Idén kettős évfordulót ünneplünk. Kodolányi János 120 évvel
ezelőtt, 1899-ben született és 50 évvel ezelőtt, vagyis
1969-ben hunyt el.
A 20. századi magyar irodalom egyik legígéretesebb alkotójáról mégis kevés szó esik. Ezen igyekszik változtatni a Magyar Művészeti Akadémia, amely 2019-ben több rendezvényt is szervez Kodolányi János életművével kapcsolatban. Az emlékév egyik legfontosabb eseménye 2019. május 14-én volt, amikor egész napos konferencián idézték fel alakját a Pesti Vigadó Makovecz termében. Az eseményen irodalomtörténészek, írók, költők és családtagok beszéltek Kodolányi irodalmi és közéleti tevékenységéről.
A konferenciát Fekete György, az MMA tiszteletbeli elnöke nyitotta meg, aki elmondta: A magyar történelem fél évszázados késében van politikai, kulturális, valamint civil társadalmi téren. Ami pozitív, hogy az irány jó, de sok még a bepótolni való. A kultúra területén is, annak a kultúrának, ami nem más, mint a művészet és a tudomány szétbonthatatlan egysége, feladata pedig a múlt ápolása.
A múlt felidézését erősítették meg Makkai Ádám gondolatai is. A költő, nyelvész, műfordító, az MMA levelező tagja „Találkozásaim Kodolányi Jánossal" címmel írta meg elküldött tanulmányát. Makkai Ádám Ignácz Rózsa fia. Édesanyja Kodolányi jó barátja volt, ezért Makkai már gyerekkorától jól ismerte az írót. Kodolányinak köszönheti a magyar mesék iránti szeretetét is. A kis Ádám négyévesen jobban beszélt németül, mint magyarul. Amikor Kodolányi ezt megtudta, kérte az édesanyját, hogy olvasson meséket gyerekének. Egy nap Ignácz Rózsa Benedek Elek tízkötetes mesegyűjteményével állított be, és onnantól kezdve nem volt megállás: Ádámnak minden nap abból olvasott fel.
Makkai sorai felidézték Kodolányi balatonakarattyai házát is, ahová a 40-es évek végétől „száműzetésbe vonult". A második világháború után ugyanis Kodolányit németbarátsággal vádolták, fasisztának bélyegezték, és jó ideig még könyveit sem adták ki. Természetesen ebből semmi nem volt igaz, de a Kodolányi-család nagyon sokat szenvedett a kommunista vezetés intézkedéseitől. Ezekben az években barátok segítettek nekik, akár pénzzel, akár ruhákkal, akár ingyenes orvosi ellátással. Makkai Ádám leírásában felidézett egy esetet, amikor a friss Kossuth-díjas Mészáros Ági felajánlott egy nagyobb összeget az írónak, és a havi apanázst minden hónapban Makkai adta oda borítékban Kodolányi lányának, Juckának, úgyhogy Kodolányi sokáig nem is tudta, hogy ki segít nekik.
A délelőtt folyamán előadást tartott Gróh Gáspár is. Az irodalomtörténész, kritikus Kodolányi és Szabó Dezső kapcsolatát boncolta. Kifejtette: mindketten hatottak egymásra, és sok hasonlóságot mutatott életművük. Elutasították például a két világháború közötti, de főleg a második világháború alatti német szellemiséget. A népi mozgalom előfutárai voltak, igaz, Kodolányinak több emléke volt a parasztvilágból, hiszen az Ormánságban, Vajszlón élt hosszú ideig. Amíg Szabó többször idealizálta a parasztságot, addig Kodolányi inkább a paraszti sorsot írta le, és támadta a parasztmítoszt.
Kodolányi számára Szabó fő műve nem a klasszikus Elsodort falu volt, hanem a Segítség című könyv, és nem a szépírót, hanem a pamfletek, a röpiratok alkotóját hírelte meg. Mindketten egyetértettek abban, hogy a társadalom rétegei nem töltik be hivatásukat. Sem a középosztály, sem az értelmiség. Egy megoldás van: a parasztságból kell megújulniuk!
Kodolányi a 30-as évek végén hosszan értekezik Szabóról. Ugyanazt gondolják a földosztásról, a demokratikus átalakulásról, a szolidaritásról. Kodolányi szerint: „Jaj lesz nekünk, ha ő elnémul". Szabó már nemcsak író, hanem próféta is, és az is marad.
A sort Horányi Károly író folytatta, aki a szatirikus és meseszerű elemeket emelte ki Kodolányi Vízözön című művéből. Horányi elmondta: a regény Swift angol író könyveihez hasonlít, amelyekben a szatírának fontos szerep jut. Egyszerűen, kommentár nélkül szembesítik mindketten az embereket a Rosszal. Ez már az etikai művészet, amelyben a szatíra és a líra összekapcsolódik.
A délelőttöt Sulyok Bernadett irodalomtörténész, muzeológus előadása zárta, amely Kodolányi világképét elemezte bibliai tárgyú műveiben. Több könyvet, egyebek mellett a Vízözön, az Égő csipkebokor vagy az Én vagyok című műveket emelte ki, és kijelentette: Kodolányinál jelentek meg az úgynevezett mítoszregények, amelyek – ahogy Thomas Mann-nál is – az emberiség alapkérdéseit boncolgatták. A Vízözönben például a reinkarnációról, az újjászületésről szól, amely nem minden ember számára adatik meg, csak aki erre rászolgált.
A délutáni program során Mezey Katalin, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője Kodolányi és Várkonyi Nándor barátságáról beszélt. A két világháború közötti időszakban ők alkották – Hamvas Bélával kiegészülve – a nagy szellemi triumvirátust. Műveiket sokáig csak megcsonkítva közölték, 1989 után lehetett azokat teljes egészükben megjelentetni.
Kodolányi és Várkonyi sok levelet is váltott egymással. Kodolányi különösen balatonakarattyai évei alatt osztotta meg örömét, de inkább problémáit Várkonyival. Ekkor figyelme már az ókori eposzok, mítoszok felé fordult, és regényeiben is az ehhez fűződő kérdéseit vetette fel. Várkonyi ugyanígy érdeklődött a több ezer évvel ezelőtti események iránt, de ő inkább művelődéstörténeti műveket írt. Levelezésük során kérdéseket tettek fel egymásnak, vitatkoztak, vagy válaszoltak, de állandó, izzó kötelék jellemezte kettejük kapcsolatát.
Ács Margit író, műkritikus is a balatonakarattyai éveket vizsgálta. A településen található ház irodalmi szentély lett, hiszen Kodolányi oly sok művet írt ott a második világháború után. Ekkor már példátlan rágalomhadjárat indult ellene. Olyannyira hatásos volt mindez, hogy a család teljesen elszegényedett, hosszú ideig még áramuk sem volt. Szerencsére a barátok egy része megmaradt, és Tamási Áron, Illyés Gyula, Tolnay Klári és mások gyakran megfordultak itt, és segítettek, ahogy tudtak. A megalázások miatt azonban Kodolányi nem lett boldogtalan, a munkába vetette magát. Itt írhatta meg bibliai és mitológiai tárgyú műveit.
Fontos színfoltja volt a délutánnak Szekér Nóra történész előadása. A tudományos kutató, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa Kodolányi és a Magyar Függetlenségi Mozgalomról értekezett.
Szekér Nóra régóta kutat a témában, könyve is megjelent már erről. A Magyar Függetlenségi Mozgalom a német befolyás ellen a magyar függetlenségért küzdött. Alapítója Teleki Pál, vezetője pedig Szent-Iványi Domokos volt. A mozgalom Teleki öngyilkossága után sem szűnt meg, ők tervezték meg a magyar „kiugrást" a második világháború alatt, amely - sajnos - sikertelen maradt. Tagjai nem a német és nem a szovjet, hanem egy harmadik, ún. magyar utat képzeltek el a nyugati szövetségesekkel együtt. E titkos hálózatnak volt tagja Kodolányi János is. Ezért is groteszk, hogy a második világháború után fasizmussal vádolták őt, akinek menekülni és bujkálni kellett 1944. március 19-e, vagyis a német megszállás után. De ez sem véletlen. A magyar titkosrendőrség már 1944 végén szovjet befolyás alá került, és folyamatosan szorította ki a szociáldemokratákat, illetve a kisgazdákat a hatalomból. Kodolányinak pedig közöttük voltak barátai.
------------------------------------------------------------
(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))
------------------------------------------------------------
Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com)
06-30/859-33-35; https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése