2020. augusztus 10., hétfő

A BSZK HONISMERETI KIRÁNDULÁSA ESZTERGOMBAN

A római katolikus egyház magyarországi központjába:

Esztergomba látogattunk

A Budapesti Székely Kör (BSZK) 2020. július 15-én Esztergomba, Szent István király születési- és koronázási városába szervezett egész napos honismereti kirándulást.

Az utazás résztvevői (34 fő) délelőtt megtekintették az Esztergomi Bazilikát, az ismert főszékesegyház rangban Magyarország első temploma. Homlokzatán olvasható: Caput, Mater et Magistra Ecclesiarum Hungariae, vagyis Feje, Anyja és Tanítója a Magyar Egyháznak.

Az esztergomi Várhegyen épült főtemplom hagyománya több mint ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. A Honfoglalást és megtelepedést követően 970 körül Géza fejedelem építtetett ezen a helyen templomot palotája mellé. Itt koronázták meg államalapító ifjú királyunkat1000 Karácsonyán a II. Szilveszter pápa által küldött koronával. Szent István király hozta létre Magyarországon az egyház szervezetét.

Az esztergomi Várhegy államalapításunk óta fontos szerepet tölt be a magyar történelemben. Kiemelkedő jelentőségét, fontosságát az évszázadok viharai és csapásai sem csökkentették. Része van ebben a Duna-kanyar fölé emelkedő festői fekvésének, dombok övezte természeti szépségének csakúgy, mint azoknak az épületeknek, amelyek hol világi, hol egyházi központtá emelték. Könnyen megközelíthető és mégis elszigetelt, jól védhető, ünnepélyes hatású, de természeti adottságai révén vonzó és feloldást nyújtó  tájegység. Nem meglepő, hogy előbb a magyar uralkodók székhelye, majd a magyar katolikus egyház legfőbb központja lett.

***

A Várhegyen a középkorból hét templomot ismerünk. Megközelítően a mai bazilika helyén feküdt a Szent Adalbert-székesegyház, amely írott forrásaink szerint az 1010 körüli évekre már állt. Ettől északra, a mai bazilika északi tornya mellett helyezkedett el a Szent István protomártír-templom - melyet Géza fejedelem építtetett, s időrendileg az első templom volt e helyen - amelyről az ősrégi hagyomány azt mondja, hogy a mellette fekvő, kápolnává átalakított szobában született Vajk, a későbbi Szent István király.

A harmadik templom az Árpád-házi királyi palotában feltárt Szent István korabeli körkápolna volt, melynek védőszentjét nem ismerjük. Egy 1284-es oklevél tesz említést az esztergomi vár fokán álló Szent Vid-kápolnáról (ez a negyedik templom), melynek maradványait a közelmúltban tárták fel. Ötödik középkori eredetű templomunk szintén az Árpád-házi királyi palotában található, ez III. Béla várkápolnája. Ez a palotakápolna egyike azon építészeti emlékeinknek, ahol a legkorábban jelenik meg a gótika: egészen pontosan a párizsi kora gótikának és a késő román építészetnek a keveréke – e jellemzői miatt középkori építészetünk kiemelkedő emléke.

Hatodik pedig a hazai reneszánsz építészet kiemelkedő műremeke, a Bakócz- kápolna, mely a XVI. században épült, majd 1823-as áthelyezése óta a bazilika oldalkápolnája. Az újkorban csupán egy templomot emeltek a Várhegyen, de ez a templom méreteiben messze felülmúlja az eddig említetteket, egyszersmind magában hordozza az eddig említett egyházak szellemi örökségét, ez a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyház. A középkori templom helyén 1822-1869 között négy hercegprímás építtette a klasszicista stílusú bazilikát Kühnel Pál, Packh János, majd Hild József tervei szerint:


Rudnay Sándor  (1819-1831) coepit - elkezdte,

Kopácsy József (1838-1847) continuavit - folytatta,

Scitovszky János (1849-1866) consecravit - felszentelte,

Simor János (1867-1891) consummavit - befejezte

 

A Bazilika főoltárképe a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett oltárképe: (6,6 x 13,5 m) Michelangelo Grigoletti munkája. Szűz Mária mennybevételét ábrázolja Tiziano ismert, Velencében található oltárképe nyomán.

***

A Kincstár története

A Szent István király által elsőként, 1001-ben alapított püspökség temploma, benne a kincstárral, a történelem folyamán mindig a figyelem középpontjában állt. A székesegyház kincstárában liturgikus tárgyakat őriztek. A meglévő anyagot az uralkodók sok, értékes adománnyal gyarapították. Sajnálatos módon a pusztítások sem kerülték el a gyűjteményt. Feljegyzések szerint már a XIV. század elején (1312-ben) Csák Máté kirabolta, majd 1528-ban a törökök pusztítása elől is menekíteni kellett. Ekkor keletkezett az első rendszeres leltár a Kincstár anyagáról.

A kincseket még a XVII. században is folyamatosan költöztették egyik helyről a másikra. 1793-tól 1848-ig értékes tárgyait folyamatosan beolvasztotta a Hadikincstár. 1859-től került az esztergomi kincstár a hazai és a nemzetközi érdeklődés középpontjába. Az első leírását Franz Bock aacheni kanonok jelentette meg, akit a bécsi műemlék felügyeleti hatóság szakértő felmérőként küldött Esztergomba.

1886-ban Simor János (1867-1891) szándéka szerint alakítottak ki az elkészült esztergomi bazilika épületében egy termet (mai Kegytárgybolt), páncélszobát, kimondottan kiállítás céljára, hogy a liturgikus használatból kivont tárgyakat, régi műkincseket, és az időnként használt tárgyakat üvegezett tárlókban mutassák be. Mostani helyére a gyűjtemény 1987-ben került.

Jelenleg a Kincstár a főszékesegyház legértékesebb művészeti emlékeinek tárháza. Sok darabja nemcsak a főpapi liturgia fényét emelte, de nemzeti vonatkozásban is fontos emlék. Erre jó példa, hogy az esztergomi kincstárban találhatók a királykoronázás liturgikus kellékei. Ennek oka igen egyszerű. Ahhoz, hogy valaki hivatalosan Magyarország királya legyen, egyik feltétel az volt, hogy az esztergomi érsek koronázza meg.

A gyűjteményben található két különleges kehely is. Az egyiket 1856. augusztus 31-én használta Scitovszky János a bazilika felszentelésénél, a másikat pedig II. János Pál pápa adományozta a Kincstárnak 1991-es látogatása alkalmával. Külön érdekesség, hogy néhány darabja mai napig emeli a szentmisék fényét.

A tárlókban helyet kaptak a magyar történelemben fontos szerepet játszó főpapok: Bakócz Tamás, Pázmány Péter, Szelepcsényi György, Simor János személyéhez köthető, művészileg is nagy jelentőséggel bíró ötvös- és textiltárgyak.

Köszönjük Kentzler Erik értő, érdekes tárlatvezetését a Bazilikában és a Kincstárban.


***

A Prímás Pince, ahol elfogyasztottuk ebédünket, nem csupán étterem… A jelenlegi Főszékesegyházzal egyidős, közel 3000 négyzetméteres pincerendszer lélegzetelállító építészeti megoldásaival semmilyen szempontból sem „csak” egy étterem. 

Az esztergomi Bazilika alatt található turisztikai, gasztronómiai és borkulturális központ történelmi falai között a modern gasztronómia szellemében működő étterem mellett a boralagút a Kárpát-medence borvidékeit bemutató kínálattal, a kávézó és cukrászda helyben készült süteményekkel és kávékülönlegességekkel várja az ide látogatókat. A teraszon elfogyasztott ebéd felidézhette bennünk régi történelmi korok hangulatát…

Kora délután Magyarország legnagyobb egyházi múzeumába, a 1875-ben Simor János érsek által alapított Keresztény Múzeumba látogattunk. Az állandó kiállításon öt évszázad magyar, itáliai, németalföldi, német és osztrák művészetének remekművei láthatók.

***

A Budapesti Székely Kör honismereti útjai alkalmával erdélyi kötődésű művészeket, emléktárgyakat is stb. keres, kutat. A Keresztény Múzeumban azonnal érdekes kolozsvári kötődésű festőművészre bukkantunk…

A garamszentbenedeki oltárkép régebben ismeretlen alkotójában a kutatás a XV. századi magyar gótikus festészet legjelentősebb mesterét fedezte fel. Az oltárképet tartó polcon (predella) a következő felirat olvasható: „Ezt a táblát a tiszteletreméltó szentbenedeki Petüsfia Miklós úr… készíttette el Kolozsvári Tamás mesterrel, a festővel”

Kolozsvári Tamás életéről szinte semmit sem tudunk, néhány momentumra csak következtetni lehet. A Kolozsvári testvérekhez hasonlóan ő is Erdélyből származott, annyi bizonyos, hogy nem szász származású volt, mivel önmagát Thomas de Colossvarnak nevezte, nem pedig Kolozsvár német nevét használta. Hajlékony, finom stílusa, könnyed eleganciája, a színek használata arról árulkodik, hogy valószínűleg gyakorlott miniatúrafestő volt.

A szárnyasoltár középképén Krisztus keresztre feszítését ábrázolja. Ennek az oltártípusnak mozgatható szárnyai voltak, melyek leginkább egy ablak vagy szekrény szárnyaira emlékeztetnek. Az oltár szárnyai az év jelentős részében zárva voltak, csak fontosabb ünnepekkor láthatták a hívők a középképet.

Ennek az oltárnak nyolc táblaképe maradt fenn, mozgatható szárnyainak belső oldalát a Passió/Szenvedéstörténet négy jelenete, hétköznapi oldalát - tehát amit a hívek a legtöbbször láthattak - négy szent életéből vett csodák epizódjai díszítették.

A szárnyasoltár 1427-ben készült, tehát a gótika festészeti és emberábrázolási stílusát követi. A középkor folyamán az olvasás csak kevesek kiváltsága volt, hihetetlen fegyver. Az átlagember nem is tudott olvasni vagy írni, az egyház viszont szerette volna minél szélesebb körben hirdetni a Biblia történeteit, így a művészetet hívta segítségül: a falképek és oltárképek közvetítették a Szentírás üzenetét.

***

A Keresztény Múzeum Simor János (1813-1891) esztergomi érsek, hercegprímás magángyűjteményén alapul. Alapítója azzal a szándékkal hozta létre, hogy a régebbi és újabb korok művészetét, mint a történelem tanúit ismertté tegye, és ezzel nevelje a látogatók esztétikai szemléletét. Az érsek elsősorban hagyatékokból és külföldi utak során vásárolt, a főegyházmegye területéről pedig összegyűjtötte a használaton kívüli középkori oltártöredékeket. E tudatos gyűjtőmunka eredményeképp összeállított műtárgygyűjteményt a prímás 1875. október 12-én nyitotta meg a nagyközönség számára, amely így az ország harmadikként létrehozott, nyilvános múzeumává vált.

A Főszékesegyházi Könyvtár emeletén berendezett első kiállításon 206 kép szerepelt, elsősorban későközépkori és XIX. századi művek. Az érsek a következő évek folyamán is jelentősen gyarapította gyűjteményét. Legnagyobb jelentőségű az 1878-ban, Rómában vásárolt Bertinelli-gyűjtemény, amely hatvan, nagyobbrészt olasz reneszánsz festménnyel gazdagította a múzeumot. További fontos gyarapodás volt 1884-ben a kölni Schnütgen-gyűjteményből származó faszobrok és iparművészeti tárgyak megvásárlása. Az elbővülő gyűjtemény 1882 után az újonnan kialakított Duna-parti Prímási Palota második emeletén kapott helyet, ahol az állandó kiállítás a mai napig található.

A képtárról 1878-ban, majd - az új szerzeményekkel kibővítve - 1891-ben katalógust is készített Maszlaghy Ferenc kanonok. Simor János 1887-ben jogilag is biztosította az akkor már kimagaslóan gazdag és értékes gyűjtemény jövőjét azzal, hogy azt az Esztergomi Főkáptalan gondjaira bízta. Ez alkalommal adta gyűjteményének a Keresztény Múzeum nevet is.


(Összeállította: -y -nes (http://www.szekelykor.hu/))


------------------------------------------------------------

(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))                       

------------------------------------------------------------

Szerző/Leközlő:

  

Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; Szabad Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com)
06-30/859-33-35; https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA 














































































































































































































































































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése