2020. február 8., szombat

POLGÁR JULIANNA: CSOÓRI SÁNDOR (Requiem egy élőért)

2020. február 3-án lett volna 90 esztendős Csoóri Sándor
a valós magyar irodalom archaikus, szürreális ,,szavakkal közeledő" verselője; 
tényföltáró esszéista; az igazi, Magyarország egyetlen, organikus TV-jének, 
a valódi Duna TV-nek az elindítója; Sára Sándor, Kósa Ferenc stb. kortárs 
filmes filmjének dramaturgja, forgatókönyvírója; politikus (Magyarok 
Világszövetsége (MVSZ, elnök), Magyar Demokrata Fórum (MDF, alapító)); 
,,a Nemzet Művésze" címmel kitüntetett,  kétszeres József Attila-díjas 
Herder-díjas, Radnóti-díjas, Kossuth-díjas és Kossuth-nagydíjas, 
Prima Primissima-díjas (stb.!) magyar költő, esszéíró, prózaíró, 
a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) alapító tagja.



POLGÁR JULIANNA

Csoóri Sándor 

(Requiem egy élőért) 


,,… ha megírnám hallgatásodat! hatalmasságodat írnám meg /
zokogásod horpadt oldalú fazekak között írnám a /
mérhetetlen ideig tartó fájdalmakat. álmodtam - …”

(Zalán Tibor: Mikor a csöndről már nem divat írni
én megírom hallgatásodat …)



Északi szél hozott vérembe kozmásodó
északi szél s a júliusi szél-szerelemben
hiába csörömpöltek vagonok vonatok
az összevegyülő síneken tavak
születtek és tenger és én megláttam
Mesteremet a vadvizek szegélyén
szédelgő egyedülit hazák s szavak
számkivetettjét
Megyek Veled az önkéntes száműzetésbe
de engedd hogy a költészet keresztjét
(vagy az ács-szögecselt reményt)
én is vihessem a siratóasszonyok helyét
nekem már úgyis kijelölték
Megyek Veled megnézhetjük talán utoljára
a jegenyéket és a vadgesztenyefákat
méhecskerajok és dongók cirmos
aranya felhőzi majd el ágaskodó
ágkapaszkodásukat
Megmaradni ma a szivárvány
lázadásakor hidd el a leggyönyörűbb
cselekedet ha gyermeki szemem is látja
mennyi hamis színt kever a gyűlölet
ecsetje amúgy is elszürkülő napjainkba
Higgy ,,A folyamat pillanatai”-ban
hinned kell mert Mesteremnek egyedül
Téged választhattalak mert az idő
sebvarasító bal keze toll-vezérlő jobb
kezemért nyúlt mert táltosi tobzódásomat
megérhettem megírhattam
A tengert látom újra a lázas ajkú
tengert a hab-csipkébe takart tengert
könny-vádtól vörös szemmel büszke-biztos
léptekkel közeledsz a szavakkal
megvallott látomásaiddal megvallott
látomásaimmal
Hát istenség lennél mégis az aprócska
civódó istenecskék között
Terheidből miért nem adsz rám is
valamennyit már térdrezuhantam elégszer
csak a súlyok közül csak a megkorbácsolt
hátamra kerülő súlyok közül választanék
míg az irigykedő idő engedi
Talán ismerlek - mindig a kétség -
Magyar vagy s vagyok fajtánkat féltő
dacos magyarok az egymásnak ugrók
egymásnak szegülők táborában túlzásainkba
belebukó mégis mindenek ellenére
talpraszökkenő hazafiak
Hát miért az egyetlen s elhagyhatatlan
útra szánt támadás
Hát miért a késekkel kirakott
ösvény
Hát miért az önvédekezés legcsekélyebb
lehetősége sem
Áttérítenélek pogány hitetlenségű hitemre
a fölfoghatatlan tér-idő-végtelenség
imádatára de az összedobált legyilkolt
országok üvöltését te hallottad te élted át
sorstársaiddal az egyetemes mészárszék
fölépülésének elfeledhetetlen éveit – én csak
tanultam arról s csak ránkpárásodó idegsokkját
érzékelem – mégis tanúnak hívom a hóval
veretes hegyormokat a félrevert fejű őzeket
a sirokkós sörényű lovakat a fákra kócolódó
hajkorona-felhőket fakérgek nászutas bogarait
s a hallhatatlan anyag megannyi véges férgeit
- az összpontosított szeretet föltéphető
ajtaja balra van -
Meg akartalak óvni – tartani –
de a csuklyás napok eltakarnak előlem
osztályrészem a Bolyongás maradt
útitársam az Esti dal s az északi szél
Északi szél hozott
December idusa naptáram ötvenedik
heti lapján
Még mindig megnevezhetetlen végzetes
várakozásom évszaka még mindig torkomnak
taszítja bárdját a rénszarvas-rémület
Északi szél hozott meg akartalak óvni
- tartani – legyen hát kísérőd legyen
oltalmazód zsoltáros hitem kísérjen
bátor-dühös könyörgő hangjaival
Zrínyi szózata és a Psalmus Hungaricus
Ámen

(Budapest, 1983. december)



(A vers csak Amerikában, Chicago-ban jelenhetett meg, a Mózsi Ferenc által szerkesztett
SZIVÁRVÁNY című (irodalmi, művészeti, kritikai) SZEMLÉBEN, 1991. márciusában (33.).)



--------------------------------------------------------------------------------------------

Szerző/Leközlő:


Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE - lillatti8@gmail.com)

06-30/859-33-35; https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna

4 megjegyzés:

  1. Azóta megjelent már valahol ? Te hol találtál rá ? DIA ? Köszi a publikálást !

    VálaszTörlés
  2. Nem. --- Én kigépeltem a Szivárvány Szemle 1991./33-as számából, mert a saját példányom sincs meg egyelőre. --- Köszönöm az érdeklődést! --- Áldással: JulCSIllag (Polgár J.)

    VálaszTörlés
  3. Személyes ismeretség kötött Csooóri Sándorhoz: könytáros voltam Hódmezővásárhelyen, és meghívásunkra író-olvasó találkozón vett részt - emlékezetem szerint - 1964-ben Kósa Ferenc filmrendezővel és Tornai József költőbarátjával. Molnár Piroska mondott el néhányat verseiből és Tornai verseiből is. Jelen voltak a vásárhelyi művésztelep festői közül többen is. Ha jól emlékszem, Németh József és Szalay Ferenc, akik nekem is ifjú koromban a barátaim voltak. Nagyszerű találkozás volt, az irodalmi est után sokáig kóboroltunk, beszélgettünk és énekeltünk a város külső útcáin magyar népdalokat...Csooórinak nagyon erős kötődése alakult ki a vásárhelyi művészekhez, akik tulajdonképpen a népi irányzatot képviselték a képzőművészetben, ugyanazt, amit Csoóri és Kósa a maguk művészetében. A fenti versről talán annyit, hogy lélekközelségben érzem Csoóri személyiségéhez, lelki világához s persze a magaméhoz is, különösen az utolsó sorok hatására, hiszen Kodály két csodálatos művének, a Zrínyi szózatának és a Psalmus Hungaricusnak zenei üzenetei és zenei motivumai az egész magyarság sorsközösségének mélységeit emelik európaiságunk és kereszténységünk távlataiba. Köszönöm a megkeresést és megszólítást, üdvözlettel: Tóthpál Józseg

    VálaszTörlés
  4. Bocsánat a névelírásért: Tóthpál József, címzetes főiskolai tanár, az MTA köztetsületi tagja.

    VálaszTörlés