AZ ALAPKUTATÁS JÖVŐJÉT VITATTÁK MEG A WORLD SCIENCE FORUMON

A tudósokat még mindig a kíváncsiság hajtja – az alapkutatás jövőjét
vitatták meg a World Science Forumon, az MTA és az ANSO
közös szervezésű tematikus szekciójában

 

A tudományban felbukkanó forradalmi gondolatok mögött vajon még mindig az a kíváncsiság rejlik, amely a kutatókat az ismeretlen megragadására sarkallja? Manapság a kutatásfinanszírozás számonkérhetősége, a tudományra költött összegek közvetlen társadalmi hasznosulása egyre nyomatékosabb elvárás, ezért kérdés, hogyan lehet ezt az elvárást azzal a kutatói szabadsággal összehangolni, amely az alapkutatás legjelesebb képviselőit mindig is jellemezte.

A Stephan Kuster (Frontiers) által moderált szekcióban két kiemelkedő magyar tudós, Lovász László matematikus és Kondorosi Éva növénybiológus az MTA delegáltja volt, míg Nils Christian Stenseth (Oslói Egyetem) az ANSO (Alliance of International Science Organizations) tudományügyi nagyköveteként vett benne részt. A panelhez csatlakozott Himla Soodyall, a Dél-afrikai Tudományos Akadémia igazgatója, valamint Antoine Petit, a francia CNRS elnöke és ügyvezető igazgatója.

A szekció két részből állt: elsőként a paneltagok rövid előadásban mutathatták be tudományos hátterüket, illetve adhattak választ a szekció címében feltett kérdésre. A második részben - panelbeszélgetés keretében - a moderátor és a közönség kérdéseire válaszolhattak a panel tagjai.

 

Ami nem feltétlenül látható előre

Lovász László a matematika területéről – a geometriából, a hálózat- és számelméletből – hozta azokat a példákat – az ókortól napjainkig –, amelyek szemléletesen támasztják alá, hogy egy korszakalkotó tudományos eredmény a kérdés/probléma megfogalmazásának pillanatában nagyon sokszor még nem jelezhető előre, másrészt egy elméleti eredmény gyakorlati jelentősége sem mérhető fel azonnal. A labirintusok tanulmányozása vezetett el például a GPS azon funkciójáig, amelynek segítségével a legrövidebb elérési utat kaphatjuk meg.

A prímszámok tanulmányozása a titkosítás tudományát és technikáját alapozta meg. Az elliptikus görbék szerepe a Fermat-sejtés megoldásában az elliptikus görbén alapuló kriptográfiai eljárásokat motiválta. A Lenstra–Lenstra–Lovász-féle algoritmusnak, amely Lovász László nevéhez is kötődik, számos gyakorlati alkalmazása van, így különböző,  nyilvános kulcsú, titkosítási rendszerek biztonságának tesztelését teszi lehetővé.

Sokszor akár évszázadok is eltelhetnek, mire egy-egy elméleti tudományos eredmény alkalmazást nyer, méghozzá oly módon, hogy a társadalom széles rétegei részesülnek az általa kínált előnyből. Igen gyakori, hogy egy tudományos áttörés áldásos hatásait tömegek élvezik naponta anélkül, hogy e tudományos háttérről bármi fogalmuk lenne. Az okostelefonok számos funkciója, az interneten nyújtott adatbiztonsági szolgáltatások és még számos modern technikai vívmány köszönheti létét elméleti matematikai – és más alapkutatási – eredményeknek.

 

Ellentétpár a kutatásban

Az Oslói Egyetem ökológia- és evolúciókutató professzora, Nils Christian Stenseth, aki egyben a Nemzetközi Tudományos Szervezetek Szövetsége (Alliance of International Science Organizations, ANSO) tudományügyi nagykövete, előadása első felében röviden az ANSO-t és annak hátterét ismertette. Az ANSO-ban, amelynek az UNESCO és a The World Academy of Science (TWAS) is alapító tagja, 48 országból 67 szervezet képviselteti magát, köztük a szintén alapító tag Magyar Tudományos Akadémia is. Az ANSO egyik legfontosabb törekvése az ENSZ fenntartható fejlődési céljai (Sustainable Development Goals, SDGs) elérésének előmozdítása.

Előadásának második részében Nils Stenseth az alapkutatások jelentőségéről, az alapkutatás és alkalmazott kutatás ellentétpárjáról beszélt. A tematikus szekció címében feltett kérdésre egyértelmű igennel felelt, vagyis még mindig a kíváncsiság hajtja azokat a kutatókat, akik végül tudományos áttörést érnek el kutatásaikban. Az alapkutatás szembeállítása az alkalmazott kutatással inkább káros, mint hasznos; ennek alátámasztására Nils Chr. Stenseth a londoni Royal Society egykori elnökét, Martin Rees-t, valamint Fredrik Barth-ot idézte. Előbbi szerint minden tudomány előbb-utóbb alkalmazást nyer, ezért az ellentétpárt helyesen az „alkalmazott tudomány” és a „még nem alkalmazott tudomány” alkotja. Barth szerint sincs értelme az „alapkutatás” és „alkalmazott kutatás” megkülönböztetésnek. Helyette a „jó színvonalú” kutatást és a „gyenge színvonalú” kutatást állíthatjuk szembe egymással: a jó kutatás előbb vagy utóbb alkalmazást nyer, a gyengét viszont soha nem szabad alkalmaznunk.

Nils Stenseth kitért arra, milyen fontos az alapkutatási lehetőségek kiszélesítése az afrikai kontinensen, hiszen Afrika rendkívüli természeti kincsei és biológiai sokfélesége csak úgy őrizhető meg, ha helyben létezik olyan tudományos közösség, amely kiváló környezettudósokból, biológusokból és más szakértőkből áll. Ezt a célt szolgálja egy afrikai tudományegyetemeket tömörítő szövetség (African Research Universities Alliance) és egy európai tudományegyetemeket tömörítő szövetség (Guild of European Research-Intensive Universities) közös fellépése annak érdekében, hogy az Afrikai Unió és az Európai Unió növelje az afrikai egyetemek fejlesztésére szánt pénzügyi forrásokat. Az oktatás és az alapkutatás közötti, szoros viszony nem hagyható figyelmen kívül.

***

A globális kihívások kezelése integrált megközelítést kíván

Kondorosi Éva előadását azzal indította, hogy a címben feltett kérdésre igen a válasz. Felidézte Karikó Katalin tudományos karrierjének kezdetét és azt a nehézségekkel terhelt utat, amelyet Karikó Katalinnak a hírvivő RNS (mRNS) kutatásától az mRNS-alapú COVID-vakcina kifejlesztéséig be kellett járnia. Kitartása forradalmi áttörést hozott az orvostudományban és több évtizednyi kutatási munka gyümölcse érett be azzal, hogy az elméleti orvostudományi eredményeket a koronavírus-járvány idején sürgősséggel kellett a gyakorlatba átültetni.

Kondorosi Éva saját példáján is szemléltette, hogy ami 1973-ban még ismeretlen kutatási terület volt – a biológiai nitrogénkötés a pillangós virágú növények és Rhizobium baktériumok szimbiózisában –, az az évtizedek során hogyan vezetett egyre újabb felfedezésekhez, és vetette fel a szimbiotikus sejtekben termelődő, növényi peptidek új antibiotikumokban való felhasználásának lehetőségét. Előadásának második részében Kondorosi Éva az Európai Kutatási Tanácsnak (European Research Council, ERC) az alapkutatások támogatásában betöltött vezető szerepéről szólt, majd kitért a nemzetközi kollaboráció fontosságára, amelyet Európában az Európai Tudományos és Technológiai Együttműködés (European Cooperation in Science & Technology, COST) szintén EU-s finanszírozású programja biztosít, elősegítve az alapkutatást folytató kutatók, valamint innovátorok közötti kapcsolatépítést.

E program keretében jelenleg is 70 olyan projekt fut, amelyben afrikai résztvevők is vannak a kontinens 11 országából. Mondandóját az akadémikus professzor asszony azzal zárta, hogy a globális kihívások kezelése integrált megközelítést kíván, az alapkutatások és a kutatási szabadság támogatása elengedhetetlen, a kutatók nemzetközi együttműködése pedig - az „agyelszívás” hatékony ellenszereként - további hozzáadott értéket hordoz magában.

***

A francia nemzeti tudományos kutatóközpont, a CNRS élén álló Antoine Petit arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapkutatást és a tudomány társadalomra gyakorolt hatását nem szabad egymással szembeállítani, és az sem helyes megközelítés, ha a tudomány és a társadalom – mint két egymással szembehelyezkedő, távoli pont – között próbálunk hidat építeni. A tudomány a társadalmon belül és nem vele szemben határozható meg, a társadalmon belüli helyét kell ezért megerősíteni. A tudományos közösségnek felelőssége van abban, hogy a társadalmat olyan tudással vértezze fel, amelynek segítségével képes a tudatos választásra, a tájékozott döntéshozatalra. Ennek az eszközei a tudomány kezében vannak, a tudósok feladata, hogy ezeket közérthetővé tegyék és rendelkezésre bocsássák.

A Dél-afrikai Tudományos Akadémia főtitkára, Himla Soodyall a szekció címében szereplő kíváncsiság motívumra reagálva rámutatott, hogy a kíváncsiság már gyermekkorban megjelenik, amint gondolkodni kezdünk, tehát belső késztetés, hogy rákérdezzünk a dolgok miértjére, és a kérdésekre válaszokat találjunk. Soodyall szerint ez áll az emberi szolidaritás és a társadalmi igazságosság mögött is. Ami pedig a kutatás mint tevékenység lényegét illeti, abban szükségképpen benne van, hogy az ismeretlent keressük, hogy nem tudhatjuk pontosan, mire is jutunk végül, mert ha előre tudnánk, az nem kutatás lenne.

Akárcsak az előtte szólók, Soodyall is beszélt saját kutatásairól, amelyek az emberiség genetikai múltjának feltérképezésére irányultak. Populációgenetikai kutatásai során az emberiség minden valószínűség szerint legősibb genetikai örökségét fedezte fel az afrikai kontinens déli részén.

***

Az öt bemutatkozó előadást pódiumbeszélgetés követte. A résztvevők egyöntetűen igennel válaszoltak a tematikus szekció címében feltett kérdésre. Arra a kérdésre, hogy az alapkutatás a gazdag országok luxusa-e csupán, vagy világszerte egyetemes szükséglet, szintén egyöntetűen azt a választ adták, hogy egyetemes szükségletnek kell lennie, nem lehet csupán a gazdag országok kiváltsága. A kis országoknak is fenn kell tartaniuk alapkutatási kapacitásaikat, nem engedhetik meg maguknak, hogy csak az alkalmazott kutatást műveljék, hiszen az alapkutatás az alapja minden innovációnak.

A tudományos közösségnek továbbá arra is ügyelnie kell, hogy az idősebb és a fiatalabb generációk között meglegyen a szoros kapcsolat, a szenior kutatók a fiatalokat mentorként karolják fel. A fiatalok kérdésfeltevése mindig más, mint az idősebbeké, így a tudomány is gazdagodhat, ha teret enged a fiatal kutatóknak. Abban is egyetértettek a résztvevők, hogy a tudományos közösségnek kell nagyobb erőfeszítéseket tennie annak érdekében, hogy a politikusok és az emberek is jobban megértsék a tudományt. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a politikai döntések meghozatala során a döntéshozók nem kizárólag a tudományos tényekre támaszkodnak majd.

*****

Összefoglalásként elhangzott, hogy a tudományos közösségnek nyitottnak kell maradnia a rendhagyónak tűnő kérdések felvetésére, meg kell hallgatnia a más kulturális hátterű, illetve más korosztályt képviselő kutatók nézeteit is, valamint ösztönöznie kell a tudományterületek közötti kapcsolódásokat, a közöttük lévő összefüggések feltárását, éppen azért, hogy a globális kihívások integrált megoldása megvalósulhasson.

 

(Forrás: MTA) 


-----------------------------------------------------


Néhány pillanatkép a 2019. novemberi, Budapesten megtartott World Science Forum-ról:

https://osszmagyar-oromhir.blogspot.com/2019/11/9-world-science-forum-vilagtudomany.html

https://osszmagyar-oromhir.blogspot.com/2019/11/world-science-forum-tudomany.html

------------------------------------------------------------

(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))                       

------------------------------------------------------------

Szerző/Leközlő:

 

Polgár Julianna

MMDR Ex Libris-díjas költő, fotó- és képzőművész

(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI; 
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA; 
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com; 
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; Szabad Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com); 
06-30/859-33-35; https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna  

WORLD SCIENCE FORUM - A TUDOMÁNY VILÁGFÓRUMA (2019.)

Milyen etikai problémákkal kell szembenézniük a tudomány művelőinek,

és milyen felelősséget kell vállalniuk tudományos eredményeik következményeiért?

Ez az idei Tudományos Világfórum legfontosabb kérdése, amelyre a 120 országból

érkezett több mint 1000 kutató, tudománypolitikus és döntéshozó keresi a választ

a szombatig tartó, változatos programokat kínáló tanácskozáson.

A Művészetek Palotájában (MÜPA) tartott szerda esti nyitóünnepségen Lovász László, az MTA elnöke azt mondta: a tudomány módszereiről, a tudomány finanszírozásáról és a tudományos eredmények kommunikációjáról is szóló programsorozat témái jól mutatják, mennyire összetett és az egész emberiség jövőjét meghatározó problémákról szól majd a fórum.

Részlet Lovász László, az MTA elnökének beszédéből:

,,Idei tanácskozásunk fő témája az, hogy a tudomány művelőinek milyen etikai problémákkal kell szembenézniük, és milyen felelősséget kell vállalniuk tudományos eredményeik következményeiért. Milyen elvek alapján lehet megosztani az alapkutatásra és az innovációra fordítandó forrásokat? Hogyan lehet a tudományfinanszírozást átláhatóvá és igazságosabbá tenni? Miként lehet megkülönböztetni a tudományos módszert az áltudománytól? Miért olyan fontos, hogy a kutatók részt vegyenek a szakpolitikai döntéshozatalban? Hogyan látják a kutatók és a tudománykommunikációval foglalkozók az Open Access helyzetét? Milyen feladatai vannak a tudománynak az ENSZ 2030-ig tartó agendájának teljesítése érdekében? Hogyan járulhat hozzá a tudomány a fenntartható fejlődés előmozdításához?

E kérdésekre számtalan, így például tudományfilozófiai és gyakorlati, a napi kutatómunkát is befolyásoló választ lehet adni. Mi itt, a WSF-en arra törekszünk, hogy még ha végleges, megfellebbezhetetlen válaszokat nem tudunk is megfogalmazni, minél többen és a lehető legtöbb szempont alapján próbáljunk felelni ezekre a mindannyiunkat foglalkoztató kérdésekre.

Kitérünk majd a tudományos eredmények terjesztése és népszerűsítése miatt rendkívül fontos kommunikáció új módszereire is. Beszélünk a globális szintű szakmai kihívásokról, közülük is arról, hogy mi a tudományos sajtó feladata. Milyen legyen például a növekvő létszámú emberiség növekvő energiaszükségletének kielégítése miatt fokozódó szén-dioxid-kibocsátásról és az ennek következményeképp mind egyértelműbben érzékelhető klímaváltozásról folyó kommunikáció? Mit tegyen a sajtó: hamis egyensúly látszatát keltve ismertesse a klímaváltozást tényként kezelő, a világ kutatóinak 97 százalékát magában foglaló csoport, valamint az ezzel ellentétes véleményeket megfogalmazók álláspontját, vagy az a feladata, hogy bemutassa a következményeket?" 

A tudomány közös építmény

Áder János köztársasági elnök felidézte, hogy amikor a száz éve elhunyt Eötvös Loránd az MTA elnöke lett, első felszólalásában a tudományt közös építménynek nevezte. „Nem különböző tudományokban dolgoznak a nemzetek; egy az épület, melynek építésén mindannyian közreműködnek. Amit az egyik kezd, a másik folytatja, s végül az eredményt magáénak mondhatja mindaz, aki annak létesítésén közreműködött” – idézte Eötvös szavait Áder János.

A köztársasági elnök szerint, ami 130 esztendővel ezelőtt igaz volt, ma hatványozottan az. A tudományban a legkülönfélébb nemzetek kutatói ugyanannak az igazságnak a megismerésén, megértésén munkálkodnak.

Az emberiség ma hatalmas kihívásokkal néz szembe a klímaváltozástól az extrém szegénységig, ezért a tudományos tudás és annak megosztása a társadalom lehető legszélesebb rétegeivel egyre fontosabbá válik – mondta Shamila Nair-Bedouelle, az UNESCO főigazgató-helyettese.

A Tudományos Világfórumot 2021-ben a Dél-afrikai Köztársaságban rendezik meg. Az afrikai ország tudományügyi, oktatási minisztere, Bonginkosi Nzimande a budapesti megnyitón kiemelte: a Világfórum az elmúlt 20 évben a tudományos diplomácia egyik vezető platformjává vált.

Az eseményen köszöntőt mondott Daya Reddy, az International Science Council (ISC) elnöke és Margaret A. Hamburg, az American Association for the Advancement of Science (AAAS) elnöke is. A jelenlévőket üzenetben üdvözölte António Guterres ENSZ-főtitkár.

Elismerés a tudomány népszerűsítéséért

A WSF ünnepélyes megnyitóján elismeréseket is átadtak. Az UNESCO a tudomány népszerűsítéséért járó Kalinga-díját (UNESCO Kalinga Prize for the Popularization of Science) Karl Kruszelnicki ausztrál író, újságíró vehette át, aki az indoklás szerint több évtizedes munkájával rengeteget tett azért, hogy felébressze az emberek kíváncsiságát a tudomány iránt.

Az UNESCO környezetvédelmi Kábúsz szultán-díját (UNESCO Sultan Qaboos Prize for Environmental Preservation) a rendezvényen az indiai Ashoka Alapítvány az Ökológiai és Környezetkutatásért (ATREE) kapta. A díjjal a szervezet fenntartható fejlődéssel és a társadalmi szempontból igazságos környezetvédelemmel kapcsolatos munkáját ismerték el.

Tudomány, etika és felelősség

Milyen etikai kérdéseket vet fel a tudomány és a technológia fejlődése? Mit jelent a tudomány szabadsága? Miképp jelenthet megoldást a felmerülő etikai kérdésekre az open science, vagyis a nyílt tudomány? Az emberiség a ,,vadászó-halász", a ,,földművelő", az ,,ipari", az ,,informatikai" után az ötödik, mesterséges intelligencia-vezérelt ,,super-smart" társadalom korszakába lépett. Milyen kérdéseket vet fel ez a változás, és hogyan lehet azokat felelősséggel kezelni? Többek között ezekkel a témákkal foglalkozott a WSF nyitóelőadásában Peter-Paul Verbeek, a Twentei Egyetem professzora.

A kétévente megrendezett WSF különleges tanácskozási alkalom, hiszen nem egyetlen tudományos-szakpolitikai téma köré szerveződik. Résztvevői számára így biztosít lehetőséget a tudomány szerepének, a kutatási eredmények gazdasági, társadalmi, környezeti, szociális, kulturális és etikai vonatkozásainak megvitatására.

Az idei programsorozat gazdag kínálatában a hat plenáris ülés mellett csaknem harminc szekcióülésen vitatták meg a résztvevők a tudomány előtt álló etikai kihívásokkal, a tudomány jövőjével, a tudomány finanszírozásával és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdéseket.

(A World Science Forum szombaton a Parlamentben egy zárónyilatkozat elfogadásával fejeződött be.)

(Forrás: www.mta.hu)


------------------------------------------------------------

(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))

------------------------------------------------------------

Szerző/Leközlő:


Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE - lillatti8@gmail.com)
06-30/859-33-35; https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA