FARAGÓ LAURA ESTJE - ,,SZÉP ILLATJA SZÁLL A VÍG SZÍVEMRE"

SZÉP ILLATJA SZÁLL A VÍG SZÍVEMRE - BESZÉLGETÉS FARAGÓ LAURA ÉNEKMŰVÉSSZEL, NÉPDALÉNEKESSEL, ZENEPEDAGÓGUSSAL

 



- Gyönyörű csángó dalokat hallottunk az Ön előadásában. Némelyik ismerős dallam volt, némelyik ismeretlen a mi Bartók Bélán nevelkedett fülünknek. Mennyiben különbözik az oly sokáig elszigeteltségben élő csángók dallamvilága a többségi magyar népzenétőL?

- A moldvai csángó települések zöme honfoglalás előtti, illetve honfoglaláskori, s ennek értelmében a népdalaik mintegy „ötödik dialektusként” magukon viselik a legkeletibb magyarság jellegzetességeit, az úgynevezett csángó stílust. Ez részben különbözik a dunántúli, a felvidéki, az alföldi és az erdélyi népdalkincstől. A csángók népzenéje ugyanis a pentatónia előtti, archaikus, gyermekdalokkal rokon hangrendszert képviseli, a jellegzetes keleti hangközzel, amelyet úgynevezett „bővített nagyszekundnak” hívunk. A szolmizálni tudók „lá–szi–fá–mi” dallamként azonnal felismerik. A ritmusukban is előfordul egy erőteljes különbözőség, az aszimmetria, amelyet leginkább a bolgár népzenében hallhatunk. Sőt a csángó népdalok hangközeinek intonációja is különbözik a városi muzsikából ismert „jól temperált” hangközöktől: a csángók zenei hangsora a természetes felhangrendszerre (azaz a temperáció előtti!) hangrendszerre épül. De most ezekbe a fizikai törvényekbe, a hanghullámok találkozásába s azoknak felhangjaiba (oktáv, kvint, kvart, nagyterc, kisterc) inkább nem bonyolódnék bele. Ami azonban az azonosságot illeti, ami a mi fülünknek ismerős dalként hangzik, annak az lehet az oka, hogy a csíki székelyek állandó kiáramlási és menekülési útvonala évszázadokon keresztül (többnyire) Moldva felé vezetett. Az erdélyi népdalkincset tehát magukkal vitték a csángóföldre. Székelyes csángóknak is nevezzük ezeket a kirajzásokat és ezeket a dallamokat. Még egy jellegzetessége a csángók népzenéjének a gazdag díszítés, amely bizonyos hangszerszerűséget kölcsönöz az énekelt dallamoknak – ugyanolyan gazdagon cifrázzák az énekhangot, mint egy-egy furulyás vagy hegedűs. Véleményem szerint ez a gazdag díszítettség (a barokk zenéhez hasonlóan) a hangerőt, illetve a disszonanciát helyettesíti – hiszen hangszereik kezdetlegesek –, ami viszont a feszültség érzékeltetését, az érzelmi kifejezést szolgálja.

- Van-e még ma is létjogosultsága a népdalgyűjtésnek, vagy ez már egy teljesen feltárt terület?

- Tekintettel arra, hogy én az 1941-ben Baranyába áttelepült moldvai csángók népdalait és szokásaikat gyűjtöttem, nagyon is volt létjogosultsága ennek a munkának – hiszen Kallós Zoltán az 1940-es években még nem gyűjtött a csángóknál. Moldvában én is jártam 1971-ben, Bogdánfalván, a Kézdivásárhelyhez legközelebbi településen. Én azonban nem kimondottan gyűjtési célból kerültem el hozzájuk, csupán az életükbe óhajtottam (egy rövid időre) betekinteni. Meghatódva tapasztaltam, hogy a csángómagyar tanító úr döngölt földű (nem padlós!) szobájában ott állt Budapest látképe az éjjeliszekrényen, a Biblia mellett. Rákérdeztem, hogy volt-e már Magyarországon, s a válasz erre: nem! De suttogva elárulta, hogy a tanórák szünetében az iskolakertben azért magyarul beszél a diákjaihoz. Mivel néprajzos nem vagyok, nemigen tudnék hiteles választ adni erre az érdekes kérdésre.

- A Baranyában élő csángók mennyire tudták megőrizni identitásukat? Milyen erős a hagyományőrzésük?

- Nagyon erősen őrzik népdalaikat és hagyományaikat, hiszen ez az életük, és egyébként is hisznek a kimondott, kiénekelt szavak erejében. Még ha nem is tudják pontosan egy-egy elfeledett régi szónak a jelentését, akkor is így mondják, hiszen így tanulták a szüleiktől, s így adják tovább. „Így tanultam, így kell továbbadjam!” – ezt sokszor elmondják.

- Előadásában úgy tűnt, hogy a csángók hitvilága a keresztény hitvilág, egy kis pogány liturgiával színesítve. A fiatalok is magukénak vallják ezt a sajátosságot?

- A csángók katolikusok. Erős a hitük, mint a gyökérzet. Az egyházi liturgia magyar nyelven nem jutott el hozzájuk – hiszen román (vagy olasz) nyelvű papjaik voltak Moldvában, ezért kialakult egy apokrif (elrejtett) vallásosság a köreikben, amely pogány elemeket is őriz. Megtartották régi hiedelmeiket, s mivel ezt a román papjaik nem értették – hiszen a vallásos hagyomány családi körben, magyar anyanyelvükön virágzott – szinte a csodával határos módon megmaradt számunkra, mint a középkorból a mába átívelt hagyomány. Sokszor az Ó-magyar Mária siralom (az első magyar nyelvű, XIII. századi versfordításunk) nyelvét halljuk imáikban, és a középkor nyelvi fordulataival találkozunk énekeikben, történeteikben. A mai fiatalokról nem tudok nyilatkozni, hiszen akikkel én beszélgettem, és akiknek a dalait felgyűjtöttem, még az 1890-es évek végén születtek az „őshazában”, Csángóföldön.

- Van-e rendszeres művészi kapcsolat a baranyai és a moldvai csángók között?

Úgy tudom, igen. De ezt nem művészi kapcsolatnak nevezném, hanem maga az „élet” diktálja. Ezek családi találkozások, amelyekben még élnek a hagyományok, különösen a sátoros ünnepek idején. Hiszen a népművészet lényege, hogy nem szakad még ketté az előadó és a hallgató státusa: önmagukat táplálják, mint a bibliai pelikánmadár.

- Mikor hallhatjuk legközelebb a művésznőt énekelni, és kapható-e újabb lemeze?

Legközelebb az Ünnepi Könyvhéten, a Vörösmarty téren dedikálok, a Magyar Napló Könyvkiadó könyvsátora előtt, 2014. június 14-én és 15-én. Pár napra rá, június 18-án pedig délután 6 órakor egy műsoros könyvbemutatónk lesz a Józsefvárosi Galériában (József körút 70.) a „Szép illatja száll a víg szívemre” című néprajzi gyűjtésemből, melyet Kobzos Kiss Tamás mutat majd be a nagyközönségnek. Ezen az esten neves előadók – Budai Ilona, Bodza Klára, Kobzos Kiss Tamás – mellett jómagam, valamint népdalos tanítványaim is énekelnek a könyvben szereplő népdalokból. A könyvhöz egyébként CD-melléklet is tartozik, huszonöt csángó népdal és egy csodálatos csángó népmese hallható a lemezen. És jövőre is lesz egy meglepetés azoknak, akik szeretik a néphagyományt s annak továbbgyűrűzését a mai irodalomba: ugyanis az előző könyvem, a „Szülőföldem – zengő anyanyelvem” második kiadása is megjelenik a 2015-ös évi Ünnepi Könyvhétre, a Napkút Kiadó jóvoltából (minthogy a 2003-as, Masszi-kiadónál megjelent könyvem elfogyott). E korábbi könyv alcíme: Harminchat beszélgetés – írókkal, a szülőföldről és az írók gyermekkori élményeiről szól. Ez is CD-mellékletes könyv, 36 népdallal. Különlegessége, hogy minden író legkedvesebb népdala hallható a CD-felvételen. Van a népdalok között egy „kakukktojás” is; drága barátunk, Gyurkovics Tibor (aki sajnos már odaföntről mosolyog az egészen) próbált megviccelni, és „kedvenc népdalaként” egy saját maga által írt verset diktált föl nekem az „elénekelendő lajstromra” –, de mi még olyan kitűnő népzenei alapokat kaptunk az énekórákon, hogy egyből rájöttem a turpisságra. Így a Gyurkovics-vershez magam írtam dallamot. Egyébként önálló dalestem majd az őszi szezonban lesz hallható. A Fészek Művészklubban ünnepeljük Egressy Béni születésének 200. évfordulóját. Főleg Petőfi-dalokat éneklek, nemcsak Egressytől, hanem Mihalovich Ödön, Mosonyi Mihály, Liszt Ferenc és Hubay Jenő dalait is megszólaltatom, sőt Egressy Béni ismeretlen zsoltárfeldolgozásai unikumként hangzanak majd el a nagyközönség előtt; ugyanis kiadatlanok ezek a kották mind a mai napig. A Széchényi Könyvtár Kézirattárában bukkantam rájuk Szőnyiné Szerző Katalin jóvoltából, és igen-igen megfogott a reformkor zenéjét idéző, cimbalomszerű, „igazi magyar” harmóniavilág. A Petőfi-dalok Gál Márta zongorakíséretével hangzanak el, s az esten közreműködik Mécs Károly Kossuth-díjas színművész.

Vörös Éva


--------------------------------------------------------------------------------------------------

(Leközlő:

Polgár Julianna
(szerkesztő- és fotóriporter – volt Duna TV, MTI - gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
főszerkesztő – POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com))