A nemzet egysége nem határ kérdése
A tagozat
szándéka, hogy a jövőben rendszeres fórumot biztosítson a határon túli magyar
(elsősorban XX. századi, illetve kortárs) művészeti értékek, kezdeményezések
bemutatásának. Már az első tanácskozás megvalósította ezt, hiszen az előadások
egyértelműen bemutatták, hogy a magyarság a művészetben nem országhatár kérdése.
Beszámolónk következik a 2. konferenciáról.
2021. november
23-án a Pesti Vigadó Makovecz termében megtartotta egész napos konferenciáját az MMA Művészetelméleti Tagozat „Mind magyarok vagyunk." - Egység a sokféleségben
címmel. A Tamási Árontól kölcsönzött főcímmel arra utaltak, emelte ki a
tagozatvezető, dr. Solymosi-Tari Emőke, hogy a Kárpát-medence magyarságának
művészetét, annak minden ágát és képviselőit be szeretnék mutatni, mondván, a
művészet: határtalan.
Ennek szellemében
érkezett előadó Erdélyből, Felvidékről és Délvidékről is, valamint elhangzott
előadás a zene-, a képző-, a film-, a fotó- és az építőművészet hagyományőrző
és aktuális kérdéseiről egyaránt. Továbbá a Tagozat úgy állította össze a
programot, hogy az előadásokon túl két művészi produkció: egy koncert és egy
filmvetítés is hozzásegítse a résztvevőket a művészi élményhez.
A köszöntő után
Gróh Gáspár irodalomtörténész, az MMA nem akadémikus köztestületi tagja Mészöly
Miklós művészetét középpontba állítva mutatta meg, hogy mennyire
észrevehetetlen a határátlépés az irodalomban. Hiszen Mészöly, aki magát
elsősorban embernek tartotta, azután magyarnak, a magyarságot a magyar
anyanyelvben találta meg, abban az anyanyelvben, amit Illyés Gyula „ötágú
sípként" úgy jellemzett, hogy az irodalom feldarabolva is
elválaszthatatlanul egységes.
Cseke Péter
nyugalmazott egyetemi előadótanár, költő, újságíró - még mindig az irodalomnál
maradva - videóüzenetében beszélt Jancsó Béla összművészeti értékszemléletéről,
valamint arról a dsidai gondolatról, hogy „a magyar irodalom nem volt, hanem
lesz". A szép ugyanis mindig korszerű, de az irodalom nem mindig
cselekedet. Hittel hisz Erdélyben, hiszen itt látja a jövő irodalmának
kovászát.
Németh Csaba
István zenetörténész hangzó részletekkel mutatott rá Csíky Boldizsár művészetében
azokra az egzakt módon nehezen megfogható, de felismerhető áthallásokra,
amelyek a magyar, nemzeti dallamokat vonultatták fel.
Mandics György
József Attila-díjas író, költő, művelődéstörténész, az MMA nem akadémikus
köztestületi tagja két erdélyi képzőművész példáján mutatta be a végek, a
peremvidékek realitását, sajátosságait. A legkeletibb magyar város, Kovászna
textilművészének (Gazdáné Olosz Ella) és a Romániában legnyugatibb, a partiumi
Temesvár bronz- és fémművészének, Jecza Péternek küzdelmeit, óvó, védő és
fenyegető közegeit és ebben kibontakozó művészetét mutatta be képzőművészeti
példákkal.
A székelyföldi
fotográfia történetébe, annak kultúrtörténeti jelentőségébe, identitásmegtartó
erejébe vezette be a hallgatóságot Balog László, a Sapientia Egyetem
Csíkszeredai Campusának könyvtárigazgatója, az MMA Művészetelméleti Tagozatának
ösztöndíjasa, aki a fotógráfiák, fotótörténeti hagyatékok hosszú távú és
végleges megőrzését a digitalizációban, valamint egy fotográfiatörténeti
múzeumban látja.
A következő
előadás a Délvidékre kalauzolta a résztvevőket. Ninkov Kovacsev Olga Szabadka
és Hódmezővásárhely kerámiaművészeti kapcsolatáról beszélt. A szecesszió gyönyörű
délvidéki uralmát számos Zsolnay-kerámia és Szabadka egyedi szépségű épületeinek,
épületrészleteinek példáival mutatta be.
Krcho János
építész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Kassán él és alkot.
Előadásában arra kereste a választ, hogy mitől magyar az építészet a határon
túl. Mint mondta, az építészet élő, kortárs műfaját nehéz megítélni, ezért a
Felvidéken élő építészkollégákat kért meg, hogy határozzák meg, mitől magyar az
ő művészetük. Ennek összesítését tárta a hallgatóság elé, amelyből az
rajzolódik ki, hogy magyar gyökerekkel rendelkező és magyarul gondolkodó
építész magyar közösségnek készített épülete mindenképp felvidéki magyar
építészetnek mondható.
Az épületfotókkal
gazdagon illusztrált előadása után - még a Felvidéken maradva - Nagy Myrtil
etnológus, a somorjai Városi Művelődési Központ igazgatója jelentkezett be
videóról, hogy megtartsa a szlovákiai magyarok színpadi folklórmozgalmáról
szóló előadását.
A konferenciát
Subedi Anna és Kéry Tamás hangversenye folytatta magyar, köztük határon túli
magyar zeneszerzők dalaiból.
A napot Zágoni
Bálint filmtörténész, rendező, a Filmtett Egyesület igazgatójának előadása,
majd filmje zárta Janovics Jenő, a magyar Pathé címmel. ,,A 62 perces
portréfilmből nemcsak az 1910-es évek sikeres filmalkotóját és vállalkozóját ismerhetjük
meg, hanem egy olyan önzetlen, elkötelezett embert is, aki az első világháborút
követően az őt ért számtalan meghurcoltatás ellenére mindig talált elég erőt az
újrakezdéshez és vágyai megvalósításához.”
---
A konferencia
végén a Művészetelméleti Tagozat vezetője, dr. Solymosi-Tari Emőke megköszönte a
különleges előadók mindig rendkívüli előadását, valamint a jelenlévő és az
on-line fórumot néző/hallgató közönség részvételét, előrevetítve a folytatást.
(Forrás: www.mma.hu)
------------------------------------------------------------
(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))
------------------------------------------------------------
Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip.,
könyvtáros - volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA
MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító -
HUNSOR.SE; Szabad Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com);
06-30/859-33-35;
https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA (I. rész)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése