Az ország
egyik leggazdagabb arborétuma övezi
a kertészeti felsőoktatás fellegvárának keretet adó,
Szent István Egyetem (SZIE) Budai Campusának épületegyüttesét.
Az
arborétum a Gellért-hegy déli lábánál terül el, a Villányi út – Szüret utca –
Somlói út között. Területét a Ménesi út két, korban és jellegben elváló részre
osztja: az Alsó és a Felső Kertre.
A vidéket
valaha szőlőskertek borították, amelyeket a filoxéravész pusztított ki a XIX.
század végén. Itt alapította a Bach-korszak idején kertészképző iskoláját dr.
Entz Ferenc, az 1848-as szabadságharc orvosa. Az első épület eredeti formáját
korabeli képek őrzik. Maga az épület - többszöri bővítés után - ma is
megtalálható a Felső Kertben.
Az
arborétum jelenlegi növényanyaga csaknem 2000 fás-szárú dísznövény fajt és
fajtát, több száz hagymás virágot és csaknem 250-féle egyéb évelő dísznövényt
foglal magában.
Felismerve
kiemelkedő dendrológiai értékeit, környezetvédelmi jelentőségét, a magyar
kertészeti felsőoktatásban betöltött fontos szerepét, a főváros vezetése 1975.
március 5-én kelt határozatával az Arborétum területét természetvédelmi
területté nyilvánította.
Területi
adatok, éghajlati és talajviszonyok
A Budai
Arborétum területe 7,5 hektár. A Budai-hegység délkeleti szélén, az alföldi és
a hegyvidéki klímakörzetek határán fekszik. A csapadék évi 600-620 mm, így a
helyi klíma kissé száraz. Ezt tovább módosítja a déli fekvés, a városklíma
(üvegházhatás), valamint a magas épületek mikroklíma-teremtő hatása. Az
idehozott növények többsége ezért csak rendszeres öntözés mellett fejlődik jól.
A terület
talajképző alapkőzete részben mészkő és dolomit, leggyakrabban azonban az arra
települt vályogos, agyagos kötöttségű, meszes, üledékes kőzet (agyag, budai
márga). Ez utóbbin alakult ki a vidékre jellemző humuszkarbonát talaj, illetve
helyenként barna erdőtalaj. Az eredeti erdőtalaj azonban időközben erősen erodálódott,
a B vagy a C szint, azaz az alapkőzet került felszínre. Az arborétum talaja
ezért a legtöbb helyen közepesen vagy erősen meszes, humuszban szegény,
kémhatása lúgos (pH-értéke 8,0 körüli). A ’K’ épület körül sok a feltöltés, az
eredeti talajszelvény nem különíthető el.
A jellemző
őshonos növényzet a város terjeszkedése előtt a hegy alatti síkságon, a Duna
öntéstalaján kialakult nyáras-fűzes bokorerdő és tölgy-kőris-szil ligeterdő
volt, amelyet déli irányban a Tétényi-fennsík, nyugat felé a Sas-hegy, észak
felé pedig a Gellért-hegy szárazabb növénytársulásai szakítottak meg. Így a
Gellért-hegy oldalát is vízmosásokkal tarkított cseres-tölgyes, a meredekebb
részeket karsztbokorerdő uralta, míg a nyílt, laposabb tisztásokon a korábbi
löszlerakódásokra gyepi társulás (löszpusztagyep) települt, végül a sziklásabb
részeket lejtősztyepprét és sziklagyep foglalta el.
Miután a
XIX. században a hegy jó részén szőlőművelésbe fogtak, az eredeti növénytakaró
kis területre szorult vissza, és csak a Dunára néző sziklákon lévő társulás
maradt többé-kevésbé zavarásmentes. Utóbbi ma is a Gellért-hegy leginkább
érintetlen területe. Az 1800-as évek vége felé a filoxéravész következtében a
szőlőket ki kellett vágni.
Az eredeti növénytakaró már nem volt képes visszatelepülni
a teraszosított területre, részben azért sem, mert a parcellákon egyre több
villát építettek. Ennek ellenére a hegy déli oldala viszonylag szellős
beépítésű, sok zöldfelülettel. (A beépítés mértékét rendeletek korlátozzák.) A
Budai Arborétum kiemelkedő értéke, hogy eredeti épségében 1893-tól máig
megmaradt, sőt 1970-ben területe bővült.
Az
arborétum legnagyobb szintkülönbsége mintegy 80 m. Legfelül a Felső Kert
tetején meredeken lejt, a Ménesi út előtt kissé lankásabb. A Ménesi út alatt az
Alsó Kert először még egyenletesen, de már kisebb szögben ismét lejt, míg
legalul a Villányi út előtti rész már közel sík terület. A kert növények által
fedett aránya (az utak és épületek nélkül) mint-egy 60 %. A kert teljes
területe, az itt található épületek, építmények, szobrászati díszek műemléki
védettséget is élveznek.
A
különleges növényanyag létfeltételeit a sajátos mezoklíma biztosítja. Bármilyen
hihetetlenül is hangzik, a Budai Arborétum az ország talán legmelegebb
területe. Télen-nyáron fűti és óvja a nagyváros kőrengetege, főképp pedig a
fölé boruló szennyezett "légkupola". Ez utóbbi szabályos üvegházként
működik: beengedi a Nap látható fény- és hősugarait, de az éjszakai lehűlés
idején visszatartja a felszín hosszúhullámú hőkisugárzásának jelentős részét.
Ezért forró itt a nyár és enyhe a tél. Tovább fokozza ezt a déli kitettség és a
területen lévő magas épületek szél- vagy árnyékvédelme.
A késő
tavaszi és kora őszi fagyoktól a kerítés-rendszer is óv: mindkét kertrészt
felül tömör támfal, alul áttört rácskerítés határolja, amelyek szélcsendes,
tiszta éjszakákon felül elterelik, lenn pedig kiengedik a lejtőn lefelé
„csorgó” hideg levegőt.
Az első
kerítések 1900 körül épültek tégla lábazattal, műkő fedlappal és kovácsoltvas
elemekkel.
Az
arborétum feladatai
Az
arborétum elsődleges feladata, hogy bemutatókertként szolgáljon a
dísznövénytermesztéssel, dendrológiával és díszkertészettel ismerkedő hallgatók
számára, a "kertészeti dendrológia", az "évelő
dísznövények" és az "egynyári dísznövények" témáinak oktatásához.
Megtalálható itt ezért csaknem minden olyan fásszárú és évelő lágyszárú faj és
fajta, ami hazánkban forgalomban van.
A terület változatos mikroklimatikus
adottságaival és az öntözés lehetőségeivel megfelelő termőhelyet nyújt az
eltérő igényű növények számára is. Csupán néhány, speciális igényű faj
hiányzik, mint a mészkerülő Calluna vulgaris, Cytisus scoparius, vagy
Rhododendron fajok. Egyes savanyúbb talajú területeken ezek telepítését is
időről-időre megkíséreljük.
A másik
fontos feladat a honosítás. A hazánkba újonnan bekerülő fásszárú dísznövények
többek között ebben az arborétumban kerülnek kipróbálásra, majd – kedvező
eredmény esetén – előzetes elszaporításra és szélesebb körű elterjesztésre.
Erre a terület éghajlati és talaj-adottságainál fogva kiválóan alkalmas.
Általában elmondhatjuk, hogy amelyik növény itt jól érzi magát, az az ország
bármely részén sikerrel telepíthető, és a nagyvárosok szennyezett levegőjét is
elég jól elviseli. (Kivételt képeznek a Ménesi úti támfal alá, valamint a K-porta
melletti védett beszögellésbe ültetett melegigényes fajok, melyek
megmaradásukat csak a különlegesen kedvező mikroklímának köszönhetik.)
A harmadik
feladat a hazai dendrológiai szelekciós munka bemutatása. Ilyenek például a
Tilia tomentosa, Juniperus communis, Fraxinus ornus klónok, a Sorbus
fajtagyűjtemény, a Chamaecyparis lawsoniana és a Prunus laurocerasus hazánkban
nemesített fajtái, vagy a Magyar Gyula által a XX. század elején nemesített
Lonicera × tellmanniana.
Az
arborétum kiemelkedő dendrológiai értékei
A
növényanyag összetételét két fő tényező formálta: a kert rendeltetése és az
országban egyedülálló klímája. Megkülönböztetett figyelmet kaptak a
hungarikumok: a hazai dendroflóra kincsei vagy a magyar nemesítés eredményei.
Ilyen például a hazai berkenyék gazdag választéka: a Bükk-hegységben őshonos
kereklevelű berkenye (Sorbus rotundifolia), a vértesi berkenye (S.
vertesensis), Dégen berkenyéje (S. degenii), a balatoni berkenye (S.
balatonica) és mások. Közülük a legszebbek határainkon túl is nagy keresettségnek
örvendenek. Híresek az ezüst hárs (Tilia tomentosa) magyar nemesítésű fajtái,
világújdonság a mecseki gömbkőris (Fraxinus ornus 'Mecsek').
A
különleges növényanyag létfeltételeit a sajátos mikroklíma biztosítja. Bármily
hihetetlenül is hangzik, a Budai Arborétum az ország egyik legmelegebb
területe. Télen-nyáron fűti és óvja a nagyváros kőrengetege, főképp pedig a
fölé boruló szennyezett "légkupola". Ez utóbbi szabályos üvegházként
működik: beengedi a Nap látható fény- és hősugarait, de az éjszakai lehűlés
idején visszatartja a felszín hosszúhullámú hőkisugárzásának jelentős részét.
Forró ezért itt a nyár és enyhe a tél. Tovább fokozza ezt a déli kitettség és a
területen lévő magas épületek szél- vagy árnyékvédelme.
A késő
tavaszi és kora őszi fagyoktól a kerítésrendszer is óv: mindkét kertrészt felül
tömör támfal, alul áttört rácskerítés határolja, ami szélcsendes, tiszta
éjszakákon felül eltereli, lenn pedig kiengedi a lejtőn lefelé
"csorgó" hideg levegőt.
Ezek után
nem meglepő a gazdag mediterrán gyűjtemény: rendszeresen termést érlel a füge
(Ficus carica) és az ázsiai datolyaszilva (Diospyros kaki), évről évre gazdagon
virágzanak a végzetfák (Clerodendrum trichotomum), a gránátalmák (Punica
granatum), a jeneszter (Spartium junceum), a babérlevelű szuhar (Cistus
laurifolius) és a selyemakác (Albizia julibrissin), szépen fejlődnek a valódi
ciprusok, (Cupressus), a pálmaliliomok (Yucca), károsodás nélkül áttelel az
örökzöld benge (Rhamnus alaternus) és az örökzöld tölgy (Quercus ilex).
Az
épületek árnyas-párás beszögelléseiben valódi szubtrópusi növények élnek: a
cserepes dísznövényként ismert kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), a
szobaarália (Fatsia japonica), babérsom (Aucuba japonica), a télálló fukszia
(Fuchsia magellanica) vagy a délvidéki borostyánok (Hedera colchica, H
canariensis) tarkalevelű fajtái. Magyarországon csak itt hoz termést az
imafüzérfa (Melea aredanach) és a japánszentfa (Nandina domestica). Ez
utóbbit hazájában, Japánban újévkor a házi oltár díszítésére használják.
A Felső
Kert szép és ritka idős fáiról nevezetes. Itt él az ország legöregebb
perzsafája (Parrotia persica), libanoni tölgye (Quercus libani), ősszel csodás
aranysárgára színeződik a keserű hikori (Carya cordiformis) és a kínai
páfrányfenyö (Ginkgo biloba) lombja.
***
A Budai
Arborétum szakmai felügyeletét a kar Dísznövénytermesztési és Dendrológiai
Tanszéke látja el.
(Szövegforrás:
https://kertk.szie.hu/karunkrol/budai-arboretum)
------------------------------------------------------------
(Fotó:
Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))
------------------------------------------------------------
Szerző/Leközlő:
Polgár
Julianna
(szerk.-
és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; Szabad Szalon (SK) - lillatti8@gmail.com)
06-30/859-33-35; https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
POLGÁR JULIANNA
KÉPRIPORTJA