Az Alapítvány 1956-ra emlékezve szervezett kiállítást a Pesti Vígadóban Görgényi István tatabányai festőművész - a kétezres évek elejéig ismeretlen, regényes történetű - képeiből.
„Angyal vigyél hírt
a csodáról”
A ,,Hazádnak rendületlenül - Görgényi István/1956” című kiállításhoz kapcsolódó művészeti album bemutatója 2021. november 2-án zajlott a Pesti Vigadó földszinti Fogadó terében.
Az 1956-os
forradalom és szabadságharc 65. évfordulójának tiszteletére került
megrendezésre a ,,Hazádnak rendületlenül" – Görgényi István/1956 című kiállítás.
Az „Angyal vigyél hírt a csodáról” című művészeti albumban Görgényi István
emblematikus, az ’56-os forradalmat megidéző olajfestményei mellett a hazai és
a világirodalom klasszikusai tesznek hitet az 1956-os forradalmárok világot
rengető helytállásáról. A korszak és a művek megértését kitűnő esszék segítik
az albumban.
***
Köszöntőt mondtak:
Fekete Péter, kultúráért
felelős államtitkár
Wittner Mária, '56-os halálra ítélt
A könyvet bemutatta:
Wehner Tibor, művészettörténész
Takaró Mihály, irodalomtörténész
A könyvbemutató
kulturális programjában fellépők voltak:
Gál László, Latinovits-díjas versmondó
Kreft-Horváth Márk, gitár
Szervező: a Magyar
Református Jövőért Alapítvány
***
Nyomorból magasba,
aztán feledésbe
A ,,Hazádnak rendületlenül" elnevezésű kiállítást kísérő kiadványokból kiderül, Görgényi István nyomorgó bányászcsaládban nőtt fel Bánhidán. Négy elemivel, a helyi közösség támogatásával került be a Képzőművészeti Főiskolára. Támogatta a bánhidai plébános, a Bánhidai Legényegylet, az Iparoskör és a tatabányai prelátus is. A főiskolát a háború évei alatt végezte el, tanította Aba Novák Vilmos és Bottka Miklós is, de Rudnay Gyula volt közvetlen mestere.
,,Bánhidán születtem, egyszerű bányászszülőktől származom. Heten voltunk testvérek. Szák-Szend községben pásztorkodtam, a Győr megyei Kispécen cselédeskedtem, a kisgyóni bányában csapatcsillés voltam. [...] Mesterem Rudnay Gyula volt. 1942-ben fejeztem be tanulmányaimat. Visszatértem Tatabányára.” – tömör megfogalmazásban így írt magáról a hatvanas évek elején a festő.
A „Kis Rudnay” nem
volt népszerű a szocializmusban
Görgényit „Kis Rudnay”-nak nevezték. Mestere, Rudnay Gyula festészetében a Munkácsy népi realista világát átörökítő alföldi iskola művészete játszott fontos szerepet. Ez a képi világ volt Görgényi kiindulópontja is, de Francisco Goya spanyol festő szintén hatással lehetett rá. A korszak fősodorja nemtetszéssel fogadta Görgényi alkotásait, mert az épülő szocializmusban túl pesszimistára sikeredtek képei.
A szocialista realizmus legkeményebb időszakában az ő sötétre hangolt festészete a hivatalos körök részéről ellenérzést váltott ki. »Sötét tónusú olajképeit számtalanszor érte a pesszimizmus vádja« – ez a gyakorta fölbukkanó koholt vád a Rákosi-korszakban fölért egy följelentéssel. [...] Az így megbélyegzett alkotó kiállításokra ezután már nem mert képeket küldeni, semmiféle állami, közületi megbízást nem kaphatott – fogalmaz Sümegi György tanulmányában.
Görgényi azonban konok maradt: azt festette egész életében, amit érvényesnek tartott. Helyi szinten ismerték ugyan, de képeiből nem tudott volna megélni. Ha pedig valaki rájön, mi rejtőzik néhány vázlatos alkotása mögött, biztosan börtönbe kerül.
A Görgényi-hagyaték sokáig az örökösöknél maradt: pincében porosodott, vizesedett. 2005-ban azonban jelentkezett Rigó Erik gyűjtő, aki emlékezett még a tatabányai festő nevére – szeretett volna néhány képet vásárolni, ám a hagyatékot birtokló unokák egyben adták el neki a gyűjteményt.
A képekre jelentős korom és por rakódott, a megtisztításukra felkért Kerti Károly György restaurátor Tóth Enikő művészettörténész kérésére jobban megvizsgálta az egyik képet: a fákat ábrázoló festmény mögött mintha emberalakok tűntek volna fel, a képet valószínűleg átfestették. A kevés kötőanyagú földfestéket lebontva a restaurátort sokkhatásként érte az ötvenhatos tárgyalást bemutató, olajfestékkel készített alkotás.
Ezután még
ötvenkilenc forradalmi témájú Görgényi-művet találtak az évek során. A komor
alkotások a lázadás kitörésétől a megtorlás és a menekülés időszakáig mutatják
be az eseményeket. A Vigadó november 29-ig megtekinthető kiállításán jelképesen
összesen ötvenhat képet és kisplasztikát helyeztek ki. A tárlaton Wehner Tibor
kurátorral sétáltunk végig.
Stációk
– Az ötvenhat mű tudatos választás. Úgy válogattunk, hogy ennek az együttesnek minden témagócpontja és ábrázolási centruma valamiképpen megjelenjen – mondja a kurátor néhány, vonuló tömeget ábrázoló kép mellett megállva. – A kiállított festményeket nézve az események sorrendjét tudjuk követni. Itt, a főfalon olyan alkotásokat látunk, amelyek az első, főként budapesti felvonulásokat jelenítik meg, az egyetemisták menete a Műegyetemtől indult, azután egyre nagyobb lett a tömeg, először a Bem szoborhoz, majd a Kossuth Lajos térre mentek.
Természetesen
a környezeti elemek nem azonosíthatók teljesen a képeken. Máig nem tudtuk
kideríteni, hogy Görgényi személyes élményekből dolgozott-e, vagy híradások,
riportok, filmfelvételek alapján tájékozódott. Én arra gyanakszom, itt lehetett
Budapesten, mert személyes élményt közvetítő ábrázolások ezek – mondta a
kurátor. A sötét képeken kilőtt tankokat, holttestekkel, sebesültekkel teli
pesti utcákat, harcjeleneteket látunk.
A következő falon már a forradalom leverésének időszakát ábrázoló festményeket találjuk. – Azt az időszakot látjuk itt, amikor megkezdődött az érintettek felelősségre vonása, a rögtönítélő bíróságok ítélethozatalai. A nemzetőrök elítélését ábrázoló kompozíciók között ott van az a darab is, amelyet először hozott felszínre a meglepett Kerti Károly György. Ezeken a vásznakon, farostlemezeken az elbukott forradalom tragikumát látjuk – mondta Wehner Tibor, aki szerint a képek stílusukban hasonlóak az első blokkban szereplőkhöz: ködös, borús ábrázolás látható mindegyiken.
A harmadik témacsoportban a meghurcoltatás, a gyász uralkodik. A kereszt és keresztvivő szimbolikája, gazdátlan ló, kiszáradt fa jelenik meg. A menekülők hosszú sorát, bujdosását bemutató alkotásokkal ér véget a tárlat. –Több képen visszatér, hogy a forradalom bukásakor emberek ezrei indultak el a határok felé. A megtorlás elől mentek Nyugatra, vagy mert teljesen reménytelennek látták az ország jövőjét, a maguk megélhetését.
Számos képen
térnek vissza a szimbolikus ábrázolások: feltűnik a halál alakja, amely mindent
elpusztít és mindennek véget vet, a teljes reménytelenséget árasztja. Valóban
ennek a tudatában telhettek az '56 utáni évtizedek minden jóakaratú ember
életében és így lehetett ezzel Görgényi István is – vélte a kurátor. –
Esélytelennek láthatta, hogy visszajöjjön a forradalmi hevület, és valamifajta
változás következzen be. Művészetének tragikuma, hogy nem élhette meg a
rendszerváltást és soha nem élvezhette festői bátorságának gyümölcsét – mondta
Wehner Tibor.
Remény a reménytelenségben
De valóban teljesen reménytelen volt Görgényi? – gondolkodunk el visszanézve a képekre. Hiszen, aki már egyáltalán nem reménykedik, az nem is beszél. Görgényi István pedig hatvan alkotáson keresztül mondta el talán magának, talán Istennek, talán az örökkévalóságnak, hogy mi történt Magyarországon 1956-ban.
Még ha képeit élve eltemette is, mégis megfestette azokat – bizonygatjuk, miközben visszasétálunk az első képhez, amelynél éppen a szervező, Szücs Attila áll. A Magyar Református Jövőért Alapítvány kuratóriumának elnöke ugyanis épp benézett a megnyitó előtti napon, rendben zajlik-e az installálás. Kedvenc képére mutat: a Céllövészet című alkotáson puskákkal vadásznak a piros-fehér-zöld színű madarakra.
– Görgényi képeiből árad a szakralitás. Ugyan nagyon komor alkotások, mégis van bennük hit, azt gondolom, mélyen hívő ember lehetett az alkotó – véli Szücs Attila, a Magyar Református Jövőért Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki szerint nem csupán a művek, az életpálya is tanulságos lehet bárki számára: a festő talentumait nem elherdálta, hanem a nyomorból felküzdötte magát a főiskoláig.
Amikor arról kérdezzük, miért tartották fontosnak a kiállítás megszervezését, úgy fogalmaz: – A hitünk megélése és felmutatása mellett az ötszáz éves magyar református tradíció fontos üzenete a nemzetben való gondolkodás, a történelmi örökség vállalása, minden korban újrafogalmazása. Nagyon fontos, hogy ezeket az értékeket a társadalom széles nyilvánossága elé tárjuk, újból és újból beszéljünk róluk. Erre alkalmas Görgényi művészete is. Azért állt alapítványunk a kiállítás mögé, mert úgy látjuk, a ma emberét az érzelmek és a kultúra nyelvén is meg lehet szólítani és a szakrális felé lehet vezetni.
***
A Görgényi István 1956-os eseményeket megjelenítő műveiből álló, ,,Hazádnak rendületlenül" elnevezésű kiállítás november 29-ig látható a Pesti Vígadóban.
(Forrás: https://reformatus.hu/: Balogh-Zila Teodóra - 2021. október 23.)
------------------------------------------------------------
(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))
------------------------------------------------------------
Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; Szabad Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com);
06-30/859-33-35; https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése