A konferenciasorozat elsősorban a művészetet körülvevő világot, atmoszférát és társadalmat helyezi középpontba, valamint azt hivatott vizsgálni, hogy milyen nyomot hagy, milyen hatást vált ki a művészet abban a közegben, amely körülveszi, és miképpen képezi más művészetek vagy műalkotások közegét, illetve közegelemét. Az idén negyedik alkalommal megrendezésre kerülő esemény szervezését ezúttal az a kérdés motiválta, vajon a meghívott résztvevők – akik különféle szakmák képviselői – miben látják a változások jellegét, irányát a művészetekben, az irodalomban, a tudományban, a politikában, a történelemszemléletben, a jogtudományban – különös tekintettel a demokrácia állapotára és sorsára –, az alkotási folyamatokban, az emberek közti kommunikációban, a közlekedésben, az olvasási, a tanítási és a tanulási folyamatokban.
A jelenlévőket Boros János filozófus, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára köszöntötte, aki elárulta, a konferenciasorozat keretein belül nem egyszerűen műalkotásokat és előadásokat elemeznek, hanem azon gondolkodnak, hogy hol foglal helyet a művészet a világban, miközben azt is megpróbálják kideríteni, hogyan hat vissza a művészet az emberekre és a társadalomra. Az idei alkalommal arra is választ kerestek, hogy a jelenleg ránk zúduló válságok milyen hatással vannak a művészetre, hogyan érintik a művészek gondolkodását.
Kucsera Tamás Gergely, az MMA levelező tagja, a Széchenyi István Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára, a Budapesti Metropolitan Egyetem kutatóprofesszora bevezető előadásában rávilágított, hogy míg az első konferencia általános megközelítésű volt, a másodikban a vizsgált korszak meghatározásával szűkítették az előadások témaköreit (amely egyúttal lehetőséget adott a kitekintésre), a harmadik pedig már a világjárvánnyal foglalkozott. Ezúttal arra vállalkoztak, hogy egy digitalizált élet problémáit vegyék szemügyre. „A világ olyan gyarapodáson ment keresztül az elmúlt másfél évszázadban, amely az örök béke és a totális biztonság illúzióját adta. […] Vajon mindezek után is megmaradhat a virtualitás virtust is feloldó műviségében?”
A konferencia megnyitásakor mind Boros János, mind Kucsera Tamás Gergely megemlékeztek Kocsis Miklósról, az MMA MMKI közelmúltban elhunyt igazgatójáról, a konferenciasorozat kezdeményezőjéről, akinek az emléke előtt a megjelentek egyperces néma főhajtással tisztelegtek.
Szécsi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának tanszékvezető egyetemi tanára, dékánja a mediatizált közösségek korát vizsgálta. Feltette a kérdést, vajon el tud-e a „tornyából kibújó ember” távolodni attól a világtól, amelybe a háború és a járvány űzi? Meglátása szerint a világ elsődleges keretét ma az újmédia teremtette virtualitás jelenti. Nemcsak azért, mert mindennapi élményünkké vált a mediális kommunikálás, az elektromos kommunikatív folyamatok jelenléte, hanem azért is, mert csoporttudatunkat, éntudatunkat különös hibrid kultúra jegyében alakítjuk. A hibrid közösségtudat hátterében egy kulturális metafolyamat rejlik, amelynek eredményeként a média mint technológia teljesen áthatja mindennapi életünket, gondolkodásunkat, a csoportról és önmagunkról kialakított képünket. Az előadás ennek a folyamatnak a lényegére kívánt rávilágítani egy sajátos nézőpontból.
Farkas Attila filozófus, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem adjunktusa, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa előadását a válság, a járvány és a háború fogalma köré építette fel, kitérve arra is, ami belőlük következhet. Saját bevallása szerint visszafogott optimizmussal közelített a témához, mondván, hogy az előadás címének negatív felhangja ellenére igyekszik a szóban forgó jelenségek pozitív kimenetelét is vizsgálni, hiszen azok hatására felerősödhetnek egyes alternatívák, illetve akár új irányok is kialakulhatnak. Felhívta a figyelmet a fenntartható fejlődés fogalmára: fontos, hogy a jövő generáció szükségleteit ne veszélyeztessük, ezzel azonban szemben áll a fogyasztói társadalom, amely azt hangsúlyozza, hogy akkor gondoskodhatunk utódainkról, ha fogyasztunk, azaz jól élünk. Felmerülhet a kérdés: hogyan tudjuk átalakítani a pazarló fogyasztási szisztémát?
Boros János filozófus, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára Béke és háború címmel tartotta meg prezentációját, amelynek központi kérdése az volt, milyen korszakban élünk jelenleg, és milyen fontos elemző művekre támaszkodhatunk, amelyek segítenek megérteni ezt a helyzetet? Elmondása szerint a természet és az ember háborúja (világjárvány) mellett párhuzamosan ember és ember háborúja is zajlik. Tudománnyal és rendszerezett gondolkodással közelíthetünk mindkettőhöz, azonban nem tisztázott, hogy utóbbi ellen mely tudományággal küzdhetünk, és hogyan segíthet ebben a művészet. „A vírustámadás ellen a tudomány, azaz a kidolgozott észszerűség eszközeivel kell felvennünk a harcot. A háború ellen és a béke érdekében is racionalitással léphetünk fel. A vírustámadásban és a háborúban közös, hogy irracionálisak, ész nélküliek. Mindkettő oksági folyamatok szolgája.”
Wesselényi-Garay Andor építészteoretikus, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos főmunkatársa előadásának a Bitekre szabdalva – A kultúraközvetítés új stratégiái az inter- és poszt-Covid-időszakban címet adta, amelynek során bemutatta, hogy az MMA MMKI miként reagált a koronavírus-járvány által eredményezett kultúrafogyasztási szokások gyökeres megváltozására. Hangsúlyozta, a járvány következtében azonnal megszűntek és bezáródtak azok a hagyományos fórumok (konferenciák, műhelybeszélgetések, szimpóziumok), amelyeken a kutatók a számot adhattak eredményeikről az érdeklődő közönségek. Előadásában számokkal és adatokkal ismertette a kutatóintézetben elindult vállalkozás sikereit és kihívásait, tanulságait és buktatóit, elválasztva egymástól a digitális archiválás, a műsorkészítés és a közvetítés kategóriáit, miközben a számszerű adatok mögötti okokra is igyekezett rávilágítani.
Fejérvári Gergely, az MMA Kiadó szerkesztőségvezetője azt mutatta be, hogyan nézett ki a könyvkiadás folyamata a Covid idején. Elmondása szerint az elmúlt időszak tanulsága kiadói szempontból, hogy a könyvkiadás mind a kötet előállítói, szerzői, fordítói, mind pedig befogadói számára egyfajta szükségletet jelent a szellemi egészség megőrzése érdekében. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az MMA Kiadó munkatársai úgy vélik, még nem beszélhetünk poszt-Covid-időszakról, ugyanis számtalan, a mai napig még nem látható folyamat ebből a megváltozott élethelyzetből gyökerezik. A könyveladások visszaszorulására adott válaszként azonban történtek olyan állami beavatkozások, amelyek igyekeztek a szektort életben tartani (pl. pályázatok). Véleménye szerint bebizonyosodott, hogy a könyv sok más pozitív tulajdonsága mellett a közösségteremtés és -építés eszköze is lehet, amely csakis a személyes találkozások alkalmával jöhet létre.
Doboviczki Attila, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa, a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának alumni ösztöndíjasa az upecs.hu hálózati adattárat ismertette, amelynek során kifejtette a pandémia idején szerzett archívumépítési tapasztalatait. Előadása szervesen kapcsolódott az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramjában vállalt projektjéhez. Ennek keretében egy hálózati adattár kialakítását tűzte ki célul, elsősorban a hetvenes években működött Pécsi Műhely művészcsoport, illetve az 1977-ben alakult Pécsi Galéria dokumentumaira építve. Mint azt hangsúlyozta, a pandémia időszakában felértékelődött a különböző archívumok szerepe, elsősorban az azonnali hozzáférhetőségnek köszönhetően, emellett a képi fordulat paradigmája is erőteljesen jellemzi ezt a korszakot.
Végezetül Váradi Judit zongoraművész, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának egyetemi docense az online térben történő zeneművészeti oktatás és a hangverseny-látogatás tapasztalatait és túlélési technikáit osztotta meg a közönséggel. Elmondása szerint a zeneoktatásban mindig is egy jól kialakult rendszer működött, így eleinte nem igazán tudták, hogyan csatlakozzanak ezen digitális eszközök használatához, de a korlátozások lehetetlenné tették az eddigi tradíciók alkalmazását. Ennek kapcsán Váradi Judit és kutatócsoportja azt vizsgálta, lehet-e hatékonyan tanítani művészetet – jelen esetben zenét – online? Hogyan változott az oktatás módszertana? Hogyan változott az online térben tanuló és tanár viszonya? Milyen előnyei és hátrányai vannak? És nem utolsósorban, hogyan változott meg a zenetanárok kultúrafogyasztása? A kutatás eredményeit az MMA MMKI kiadásában megjelent Az online tér megjelenése a zeneművészeti oktatásban és a hangverseny-látogatásban című kötet összegzi, amely már elérhető online a kutatóintézet honlapján.
(A művészet közege IV. című konferencia visszanézhető az MMA MMKI YouTube-csatornáján.)
(Forrás: www.mma.hu)
------------------------------------------------------------
(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))
------------------------------------------------------------
Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros -
volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő -
POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA -
gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; Szabad
Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com);
06-30/859-33-35;
https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA
