A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Demokrácia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Demokrácia. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. május 31., kedd

A MŰVÉSZET KÖZEGE IV. - AZ MMA MMKI KONFERENCIÁJA

2022.  május 2-án A művészet közege IV. címmel szervezett konferenciát
az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI)
a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) székházában. 

A konferenciasorozat elsősorban a művészetet körülvevő világot, atmoszférát és társadalmat helyezi középpontba, valamint azt hivatott vizsgálni, hogy milyen nyomot hagy, milyen hatást vált ki a művészet abban a közegben, amely körülveszi, és miképpen képezi más művészetek vagy műalkotások közegét, illetve közegelemét. Az idén negyedik alkalommal megrendezésre kerülő esemény szervezését ezúttal az a kérdés motiválta, vajon a meghívott résztvevők – akik különféle szakmák képviselői – miben látják a változások jellegét, irányát a művészetekben, az irodalomban, a tudományban, a politikában, a történelemszemléletben, a jogtudományban – különös tekintettel a demokrácia állapotára és sorsára –, az alkotási folyamatokban, az emberek közti kommunikációban, a közlekedésben, az olvasási, a tanítási és a tanulási folyamatokban.

A jelenlévőket Boros János filozófus, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára köszöntötte, aki elárulta, a konferenciasorozat keretein belül nem egyszerűen műalkotásokat és előadásokat elemeznek, hanem azon gondolkodnak, hogy hol foglal helyet a művészet a világban, miközben azt is megpróbálják kideríteni, hogyan hat vissza a művészet az emberekre és a társadalomra. Az idei alkalommal arra is választ kerestek, hogy a jelenleg ránk zúduló válságok milyen hatással vannak a művészetre, hogyan érintik a művészek gondolkodását.

Kucsera Tamás Gergely, az MMA levelező tagja, a Széchenyi István Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára, a Budapesti Metropolitan Egyetem kutatóprofesszora bevezető előadásában rávilágított, hogy míg az első konferencia általános megközelítésű volt, a másodikban a vizsgált korszak meghatározásával szűkítették az előadások témaköreit (amely egyúttal lehetőséget adott a kitekintésre), a harmadik pedig már a világjárvánnyal foglalkozott. Ezúttal arra vállalkoztak, hogy egy digitalizált élet problémáit vegyék szemügyre. „A világ olyan gyarapodáson ment keresztül az elmúlt másfél évszázadban, amely az örök béke és a totális biztonság illúzióját adta. […] Vajon mindezek után is megmaradhat a virtualitás virtust is feloldó műviségében?”

A konferencia megnyitásakor mind Boros János, mind Kucsera Tamás Gergely megemlékeztek Kocsis Miklósról, az MMA MMKI közelmúltban elhunyt igazgatójáról, a konferenciasorozat kezdeményezőjéről, akinek az emléke előtt a megjelentek egyperces néma főhajtással tisztelegtek.

Szécsi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karának tanszékvezető egyetemi tanára, dékánja a mediatizált közösségek korát vizsgálta. Feltette a kérdést, vajon el tud-e a „tornyából kibújó ember” távolodni attól a világtól, amelybe a háború és a járvány űzi? Meglátása szerint a világ elsődleges keretét ma az újmédia teremtette virtualitás jelenti. Nemcsak azért, mert mindennapi élményünkké vált a mediális kommunikálás, az elektromos kommunikatív folyamatok jelenléte, hanem azért is, mert csoporttudatunkat, éntudatunkat különös hibrid kultúra jegyében alakítjuk. A hibrid közösségtudat hátterében egy kulturális metafolyamat rejlik, amelynek eredményeként a média mint technológia teljesen áthatja mindennapi életünket, gondolkodásunkat, a csoportról és önmagunkról kialakított képünket. Az előadás ennek a folyamatnak a lényegére kívánt rávilágítani egy sajátos nézőpontból.

Farkas Attila filozófus, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem adjunktusa, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa előadását a válság, a járvány és a háború fogalma köré építette fel, kitérve arra is, ami belőlük következhet. Saját bevallása szerint visszafogott optimizmussal közelített a témához, mondván, hogy az előadás címének negatív felhangja ellenére igyekszik a szóban forgó jelenségek pozitív kimenetelét is vizsgálni, hiszen azok hatására felerősödhetnek egyes alternatívák, illetve akár új irányok is kialakulhatnak. Felhívta a figyelmet a fenntartható fejlődés fogalmára: fontos, hogy a jövő generáció szükségleteit ne veszélyeztessük, ezzel azonban szemben áll a fogyasztói társadalom, amely azt hangsúlyozza, hogy akkor gondoskodhatunk utódainkról, ha fogyasztunk, azaz jól élünk. Felmerülhet a kérdés: hogyan tudjuk átalakítani a pazarló fogyasztási szisztémát?

Boros János filozófus, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára Béke és háború címmel tartotta meg prezentációját, amelynek központi kérdése az volt, milyen korszakban élünk jelenleg, és milyen fontos elemző művekre támaszkodhatunk, amelyek segítenek megérteni ezt a helyzetet? Elmondása szerint a természet és az ember háborúja (világjárvány) mellett párhuzamosan ember és ember háborúja is zajlik. Tudománnyal és rendszerezett gondolkodással közelíthetünk mindkettőhöz, azonban nem tisztázott, hogy utóbbi ellen mely tudományággal küzdhetünk, és hogyan segíthet ebben a művészet. „A vírustámadás ellen a tudomány, azaz a kidolgozott észszerűség eszközeivel kell felvennünk a harcot. A háború ellen és a béke érdekében is racionalitással léphetünk fel. A vírustámadásban és a háborúban közös, hogy irracionálisak, ész nélküliek. Mindkettő oksági folyamatok szolgája.”

Wesselényi-Garay Andor építészteoretikus, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos főmunkatársa előadásának a Bitekre szabdalva – A kultúraközvetítés új stratégiái az inter- és poszt-Covid-időszakban címet adta, amelynek során bemutatta, hogy az MMA MMKI miként reagált a koronavírus-járvány által eredményezett kultúrafogyasztási szokások gyökeres megváltozására. Hangsúlyozta, a járvány következtében azonnal megszűntek és bezáródtak azok a hagyományos fórumok (konferenciák, műhelybeszélgetések, szimpóziumok), amelyeken a kutatók a számot adhattak eredményeikről az érdeklődő közönségek. Előadásában számokkal és adatokkal ismertette a kutatóintézetben elindult vállalkozás sikereit és kihívásait, tanulságait és buktatóit, elválasztva egymástól a digitális archiválás, a műsorkészítés és a közvetítés kategóriáit, miközben a számszerű adatok mögötti okokra is igyekezett rávilágítani.

Fejérvári Gergely, az MMA Kiadó szerkesztőségvezetője azt mutatta be, hogyan nézett ki a könyvkiadás folyamata a Covid idején. Elmondása szerint az elmúlt időszak tanulsága kiadói szempontból, hogy a könyvkiadás mind a kötet előállítói, szerzői, fordítói, mind pedig befogadói számára egyfajta szükségletet jelent a szellemi egészség megőrzése érdekében. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az MMA Kiadó munkatársai úgy vélik, még nem beszélhetünk poszt-Covid-időszakról, ugyanis számtalan, a mai napig még nem látható folyamat ebből a megváltozott élethelyzetből gyökerezik. A könyveladások visszaszorulására adott válaszként azonban történtek olyan állami beavatkozások, amelyek igyekeztek a szektort életben tartani (pl. pályázatok). Véleménye szerint bebizonyosodott, hogy a könyv sok más pozitív tulajdonsága mellett a közösségteremtés és -építés eszköze is lehet, amely csakis a személyes találkozások alkalmával jöhet létre.

Doboviczki Attila, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa, a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának alumni ösztöndíjasa az upecs.hu hálózati adattárat ismertette, amelynek során kifejtette a pandémia idején szerzett archívumépítési tapasztalatait. Előadása szervesen kapcsolódott az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramjában vállalt projektjéhez. Ennek keretében egy hálózati adattár kialakítását tűzte ki célul, elsősorban a hetvenes években működött Pécsi Műhely művészcsoport, illetve az 1977-ben alakult Pécsi Galéria dokumentumaira építve. Mint azt hangsúlyozta, a pandémia időszakában felértékelődött a különböző archívumok szerepe, elsősorban az azonnali hozzáférhetőségnek köszönhetően, emellett a képi fordulat paradigmája is erőteljesen jellemzi ezt a korszakot.

Végezetül Váradi Judit zongoraművész, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának egyetemi docense az online térben történő zeneművészeti oktatás és a hangverseny-látogatás tapasztalatait és túlélési technikáit osztotta meg a közönséggel. Elmondása szerint a zeneoktatásban mindig is egy jól kialakult rendszer működött, így eleinte nem igazán tudták, hogyan csatlakozzanak ezen digitális eszközök használatához, de a korlátozások lehetetlenné tették az eddigi tradíciók alkalmazását. Ennek kapcsán Váradi Judit és kutatócsoportja azt vizsgálta, lehet-e hatékonyan tanítani művészetet – jelen esetben zenét – online? Hogyan változott az oktatás módszertana? Hogyan változott az online térben tanuló és tanár viszonya? Milyen előnyei és hátrányai vannak? És nem utolsósorban, hogyan változott meg a zenetanárok kultúrafogyasztása? A kutatás eredményeit az MMA MMKI kiadásában megjelent Az online tér megjelenése a zeneművészeti oktatásban és a hangverseny-látogatásban című kötet összegzi, amely már elérhető online a kutatóintézet honlapján.

(A művészet közege IV. című konferencia visszanézhető az MMA MMKI YouTube-csatornáján.)


(Forrás: www.mma.hu)


------------------------------------------------------------

(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))                       

------------------------------------------------------------

Szerző/Leközlő:

 

Polgár Julianna

(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI; 
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA; 
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com; 
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; Szabad Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com); 
06-30/859-33-35; https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA














































2016. november 29., kedd

1956. ÉS A MELBOURNE-I OLIMPIA HATÁSA

1956. ÉS A MELBOURNE-I OLIMPIA HATÁSA

A magyar nép 1956-ban a szabadságba vetett hittől vezérelve és a szabadság népeinek szolidaritásában reménykedve világraszóló példáját adta a bátorságnak és a szabadság szeretetének - mondta Gulyás Gergely (Fidesz) parlamenti alelnök hétfőn Budapesten, a Veritas Történetkutató Intézet és az Országgyűlés Hivatala által megrendezett konferencián (Budapesten, 2016. november 28-án, hétfőn).






Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc és a melbourne-i olimpia című tanácskozáson a politikus hangsúlyozta: mindez más irányba terelte a történelem menetét. Megmutatta: a szovjet birodalom nem legyőzhetetlen, fel lehet ellene lázadni, és ,,a nyugati világ számára is egyértelművé tette, hogy Kelet-Közép-Európa népei nem mondtak le természetes helyükről a nyugati civilizációban".

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyarokban két fontos élményt is örökre rögzített: a bátorság és a hősiesség, valamint az elhagyatottság és az árulás élményét - jelentette ki Gulyás Gergely. A pesti srácok a kor legfélelmetesebb elnyomó rendszerével szemben vívták ki, ha csak napokra is, a szabadságot, de a szabad világ végül nem sietett a segítségükre, így ,,a magyar forradalom győzött ugyan, de a szabadságharc elbukott" - fogalmazott.

Azt mondta, a szuezi válság és a status quo fenntartása miatt feláldozták a magyar szabadság ügyét. Hozzátette: tudjuk és értjük a világpolitika formálóinak racionális döntését és a hátterét, de soha nem felejthetjük el Babits Mihály sorát: ,,vétkesek közt cinkos, aki néma”.

A nagyhatalmak szavakban támogató, tettekben közönyös magatartását szemlélve lehet csak igazán nagyra értékelni minden kiállást, segítséget és támogatást. Hollandiának, Spanyolországnak és Svájcnak "akkor is volt bátorsága kiállni a magyar szabadság mellett és tanúbizonyságát adni a magyar nép iránti barátságuknak, amikor a nyugati világ vezetői közül csak nagyon keveseknek" - emelte ki.

Gulyás Gergely hangsúlyozta: a magyarok ösztönös szabadságvágyból fogtak fegyvert, nem érdekelte őket a második világháború győztes hatalmainak jaltai megállapodása, az, hogy a szovjet hadsereg tartós jelenlétére alapozva építették ki a ,,minden ízében romlott, elnyomó, hazug és gyilkos diktatúrát".

Az Országgyűlés alelnöke a házelnök emlékplakettjét nyújtotta át Spanyolország és Svájc budapesti nagykövetsége képviselőinek, az eseményen magát nem képviseltető Hollandia nagykövetségének pedig később juttatják el az elismerést.

Szakály Sándor, a Veritas intézet főigazgatója az eseményen azt emelte ki: akkor tartották a melbourne-i olimpiát, amikor ,,ebben az országban szovjet harckocsik tiporták el a szabadságot és a szabadságért tenni akarókat", ám volt három ország - Hollandia, Spanyolország és Svájc -, amelynek indulói és sportvezetői szolidaritásból áldozatot vállaltak és távol maradtak a játékoktól.

José Ángel López Jorrin, Spanyolország budapesti nagykövete arról beszélt: hazájában - amely az 1930-as évek polgárháborúja után éppen kilépett a nemzetközi elszigeteltségből - nagy visszhangot és szolidaritást váltott ki a magyarok szabadságharca; a francoisták a szovjetellenességet, a köztársaságpártiak a szabadságért és a demokráciáért vívott harcot méltatták, imádkozva, élelmet, támogatást gyűjtve a magyaroknak.

Urs Brönnimann svájci követtanácsos azt emelte ki: hazájának az ötkarikás játékoktól távolmaradó sportolói közül többen is részt vállaltak a magyarok megsegítésére indított akciókban. Jelentős visszhangot váltott ki a forradalom és a leverése, ennek egyik megnyilvánulása volt a szolidaritás vezérelte távolmaradás.

Schmitt Pál volt köztársasági elnök, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja arról beszélt, hogy az 1956-os bojkott nem az első, de nem is az utolsó volt az olimpiák történetében. Húsz évvel korábban hét állam maradt távol a ,,nagyon erősen náci jellegű" berlini játékoktól, 1948-ban pedig a Szovjetunió maradt távol politikai okokból a londoni olimpiától. 1956-ban Kína Tajvan elismerése miatt lépett vissza, míg Egyiptom, Irak és Libanon a szuezi válság, a három nyugat-európai állam pedig a magyar forradalom eltiprása miatt, de a későbbi olimpiákon is fordultak elő ilyen esetek - idézte fel. Schmitt Pál köszönetet mondott Hollandiának, Spanyolországnak és Svájcnak a kiállásáért.

Balog Zoltán szerint a mostani kormányzatra hárult számos olyan történelmi-kulturális adósság törlesztése, amelyet negyedszázada nem sikerült rendezni.

Az emberi erőforrások minisztere erről a Veritas Intézet és az Országgyűlés Hivatala (OGYH) által rendezett, Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc és a melbourne-i olimpia című, hétfői konferencián mondott zárszavában beszélt.

Úgy fogalmazott: még mindig adósságokat törlesztünk, még mindig vannak adósságok; 27 éve nem teszünk mást, eltekintve azoktól a kormányoktól, amelyek adósságokat halmoznak a továbbiakban, hogy adósságokat törlesztünk. Azokat az erkölcsi, becsületbeli ügyeket próbáljuk rendbe rakni, amelyeket 1948 és 1990 között nem lehetett - mondta, hozzátéve, ,,ránk hárult ez a feladat".

A miniszter példaként hozta fel, hogy ,,2006-ban újabb adósságok keletkeztek, és nem tudtuk törleszteni mindazt az adósságot, amivel tartozunk a hősöknek, az áldozatoknak, (...) meg a tetteseknek, hiszen éppen az volt a legtragikusabb, a legsajnálatosabb, a legkétségbeejtőbb az 1956 utáni évtizedekben, hogy az áldozatokból és a hősökből csináltak tetteseket, elkövetőket", ezért nekik szégyellniük kellett magukat, titkolni tetteiket családon belül is.

Balog Zoltán hangsúlyozta: ez az adósság fennáll a magyarokkal szemben éppúgy, mint mindenki mással szemben, aki akkor vagy azóta kiállt mellettünk, szolidaritást vállalt. Ezért a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóját ,,népi diplomáciának szántuk", ez alól csak a Magyarországgal különleges viszonyt ápoló Lengyelország államfőjének meghívása jelentett kivételt - mondta.

A miniszter kitért arra, az 1956-ben nyugatra távozott honfitársainknak ,,ez volt a programjuk: megmaradni jó magyarnak és annak az országnak jó, tisztességes állampolgárának lenni, a nyelvet megtanulni, és hozzájárulni annak az országnak a felemelkedéséhez".

Hozzátette: ahhoz, hogy adni tudjanak, előbb kapniuk kellett az érkezőknek; a befogadás volt az előfeltétele a magyarok későbbi teljesítményének.

A konferencia témájáról, az 1956-os melbourne-i olimpiáról szólva a miniszter kiemelte, a sport egymás nyelvét nem értő embereket is összeköthet, közösséget teremt, ,,a sport egy igazságos világ, mindaddig, amíg a pályán és a szabályok betartásával dől el az, hogy ki a győztes".

Emlékeztetett arra: hatvan esztendeje a sport túllépett a saját jelentőségén, hiszen amikor a magyar olimpiai válogatott elindult a szétlőtt Budapestről, még győztes ország polgárainak tudhatták magukat a tagjai, de mire hetek múlva Ausztráliába értek, már világos volt, hogy a forradalmat leverték.

Így nekik jutott a feladat, hogy ,,valamit őrizzenek ebből a győzelemből a szívükben, mutassanak meg valamit a játékukban" - mondta Balog Zoltán, utalva arra, hogy éppen a magyar-szovjet vízilabda-mérkőzés mutatta meg, hogy többről van szó, mint hogy ki nyerjen olimpiai érmet, ha egy sporteseményen nem is egy birodalmat, hanem annak sportolóit lehet legyőzni.

Annak a három nyugat-európai államnak a csapatáról, amely bojkottálta az olimpiai játékokat, Balog Zoltán kijelentette, ,,nem tudtak sporttársaink lenni Melbourne-ben, de sorstársaink lettek", mert az ő életükön is fordított egy nagyot a sors, miközben akkor mindkettőnk áldozata értelmetlennek tűnhetett.

Valahol a Szovjetunió hatalmának a megtörésében ezek az áldozatok is benne vannak. Akik ismerték ennek a zsarnokságnak a természetét, mondták, hogy 1956-ban a sztálinizmus rendszere egy halálos sebet kapott - jelentette ki a miniszter, hozzátéve, ezt hosszú agónia követte.
A sportot nemcsak nézni jó, nemcsak művelni - jegyezte meg, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a magyar, amely sportnemzet, sportos és sportszerű nemzet legyen. Mint mondta, a világ túl van a kommunizmus évszázadán, és remélhetőleg a bojkottokén is.


(Forrás: MTI)

----------------------------------------------------

(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))

----------------------------------------------------

(Szerző/Leközlő:


Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI – gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
sajtóreferens - TIT Stúdió Egyesület - www.tit.hu
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com))

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA