Rendszerszintű
hiányosságok miatt termelünk és használunk fel egyre több műanyagot, s így
egyre több műanyag kerül ki tengeri, szárazföldi és édesvízi élőhelyekre –
derül ki az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete, az EASAC a
legújabb kutatásokat összefoglaló kommentárjából. Az európai tudományos
szervezetnek a Magyar Tudományos Akadémia is tagja.
***
Ha maradnak a
jelenlegi üzleti eljárások és fogyasztási mintázatok, akkor a műanyaghulladék
mennyisége globálisan várhatóan majdnem a háromszorosára nő 2060-ig. Ma már
nincs olyan hely a Földön, ahol ne találtunk volna mikro- és nanoműanyagokat.
„A műanyagok nem rothadnak, korhadnak, és nem bomlanak le, csak egyre kisebb és
kisebb darabkákra esnek szét. Közben az így keletkező mikro- és nanoműanyagok
szerte a bolygón elterjedtek, és a testünkben is fellelhetők” – figyelmeztet
Báldi András, az MTA levelező tagja, az EASAC Környezeti Paneljének társelnöke.
Éppen ezért
javasol az EASAC átfogó reformokat. Olyan nemzetközi korlátozó egyezményre van
szükség az európai tudományos akadémiákat összefogó szervezet szerint, mint
amilyen az ózonréteg védelme érdekében meghozott montréali jegyzőkönyv volt
1987-ben. Az EASAC februári műanyag-jelentése azért készült, hogy egy ilyen
megállapodás tudományos tényekre alapozódjon. „Az egyezménynek véget kell
vetnie annak a trendnek, hogy a műanyaggyártás volumene folyton nő” – mondta a
jelentés kapcsán Michael Norton, az EASAC Környezeti Paneljének igazgatója.
A műanyag
kényelmes megoldás, ám a jelenlegi szabályozások sem a gyártókat, sem a
fogyasztókat nem kényszerítik rá a felelős használatra, derül ki az
EASAC-jelentésben összefoglalt szakirodalomból. Egy friss, 2023-ban összegzés
szerint a műanyaggyártás és -felhasználás, a hulladékkezelés lineáris folyamat,
csekély az újrafelhasználás és az újrahasznosítás aránya. Az így előálló
egészségügyi és környezeti problémák, társadalmi igazságtalanságok miatti károk
évi 300–1500 milliárd dollárra rúgnak.
A gyártók és
forgalmazók ezen költségeket áthárítják, és ez tartja alacsonyan a primér –
tehát közvetlenül az alapanyagokból, újrahasznosítás nélkül – előállított
műanyagok árát, folyamatos termelésbővítésre ösztönzve. A kiskereskedők az
üzemeltetési hatékonyságra összpontosítanak, s arra, hogy a termékek a
csomagolásukkal is vonzók legyenek, nem pedig a hulladékcsökkentésre vagy
újrahasznosíthatóságra. Az újrahasznosítás előtt pedig technikai kihívások
állnak, és nem is annyira nyereséges tevékenységről van szó, így ezen
infrastruktúrák kapacitása korlátozott.
***
Ez a „lineáris
műanyaggazdaság”, amelynek káros hatásai csak akkor fordíthatók vissza, ha
körforgásos gazdaságra állunk át. Utóbbi azt jelenti, hogy nincs sem fölösleges
műanyagtermelés, sem fogyasztás, továbbá minden műanyagot újrahasznosítunk, és
felelősen kezelünk úgy használat közben, mint pedig utána – áll az EASAC
jelentésében.
A szabályozás legfontosabb eszköze pedig a műanyagadó, amelynek
jelentősnek kell lennie, tekintve, hogy óriási különbség van aközött, hogy
mennyibe kerül műanyagot gyártani és felhasználni, és aközött, hogy ezzel
mekkora környezeti károkat okozunk. Az EASAC idézte modellszámítások szerint a
kereslet 30%-os csökkentésével és az újrahasznosítási arány 20%-os növelésével
a műanyagszennyezés már 2040-ig 80%-kal csökkenthető lenne.
(Forrás: MTA Kommunikációs
Főosztály)
------------------------------------------------------------
(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))
------------------------------------------------------------
Szerző/Leközlő:
Polgár
Julianna
MMDR Ex Libris-díjas költő, fotó- és képzőművész
(szerk.-
és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ
MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti
tudósító - HUNSOR.SE; Szabad Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com);
06-30/859-33-35;
https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése