MÉREGZÖLD - ÖSSZMŰVÉSZETI KONFERENCIA (2019.)

Méregzöld - összművészeti konferencia a természetről mint problémáról

A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete

,,Méregzöld - Összművészeti konferencia a természetről mint problémáról”

címmel szervezett konferenciát 2019. november 18-án, a Pesti Vigadóban.

Az előadások a klímaváltozás és környezetvédelem kérdésköreit helyezték középpontba, egy-egy tudományos vagy művészeti terület aspektusából megközelítve. A kitűzött cél nem más volt, mint követni az ökológiai gondolkodás azon szándékát, hogy a természethez való viszonyulás mélyrétegeibe hatolva, elsősorban azokat a fogalmakat és rutinokat vizsgálják, amelyek akkor aktivizálódnak, amikor kísérletet teszünk az ökológiai krízis és katasztrófa megértésére.

Az egybegyűlteket Kocsis Miklós, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének (MMA-MMKI) igazgatója köszöntötte, aki felhívta a figyelmet a téma aktualitására és fontosságára. Hangsúlyozta, bízik benne, hogy a konferencia végére kialakul egy olyan végső konklúzió, amely közös állásponthoz vezet, hiszen a természet mint probléma a lehető legtöbb szempontból került megközelítésre.

Wesselényi-Garay Andor építész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a Budapesti Metropolitan Egyetem egyetemi docense nyitotta meg a konferenciát előadásával, amelyben a kortárs magyar posztorganikus és ökoregionalista építészetek fogalmát járta körbe erdélyi viszonylatban. Beszámolt egy folyamatban lévő kutatás részeredményeiről, emellett a kortárs magyar erdélyi építészet ürügyén mutatta be a posztorganikus és ökoregionalista építészet mibenlétét, amelynek során igyekezett választ találni arra a kérdésre, hogy szerves-e a természetes, illetve stílusos-e a tájszerű.

Reith András építész, MSc. Clima Design-szakértő és a Hungary Green Building Council alapítója azt a kérdést járta körbe prezentációjában, hogy vajon probléma vagy megoldás az építészet a környezetváltozás szempontjából. Elmondása szerint a világ népessége az elmúlt évtizedekben gyorsuló ütemben növekedett, ebből következik, hogy épületeink építése és működése kapcsán keletkezik a világszerte kibocsátott szén-dioxid jelentős hányada, az elfogyasztott energia meghatározó százalékát pedig szintén az épületek létrehozására, üzemeltetésére fordítjuk.

Erhardt Gábor építész, a Magyar Művészeti Akadémia művészeti ösztöndíjasa szerint ritkán hangoztatott alapvetés, hogy az építés mindenképpen fizikai beavatkozással jár a természet rendjébe. Az előadás a környezetbarátság egy meglehetősen elhanyagolt vetületét igyekezett bemutatni egy saját tervezésű és felújításra került családi ház példáján keresztül. Mindemellett ismertette a településképi illeszkedés és az építés során megőrzendő városképi harmónia fontos álláspontját, azaz a „természet mint emberi természet” figyelembevételét.

Horkay Hörcher Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Politika- és Államelméleti Kutatóintézetének igazgatója előadásának középpontjába Sir Roger Scruton angol politikai filozófust helyezte, aki véleménye szerint egyike azoknak a konzervatív szerzőknek, aki a kezdetektől fogva komolyan vette a környezetvédelem ügyét, hiszen az szerves részét képezi egy megalapozott kortárs, konzervatív politikai filozófiának. Az előadó olyan főbb témaköröket járt körbe, mint az angol vidék leírása Scrutonnál, illetve a konzervatív érvelés a természet megőrzése (konzerválása) mellett.

Windhager Ákos művelődéstörténész, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója a természet változó képét vizsgálta a komolyzenében. Előadásában azt a hermeneutikai folyamatot mutatta be, amelynek során a természetábrázolás lemond a „jelképek er(d)eje” képről és eljut a környezet jelképmentes megfestéséig, mindezt pedig komolyzenei példák révén is bizonyította. Úgy véli, a zeneirodalomban a modernitás idejéig a természet képe zsánerképként szolgált, illetve - érthető módon - a lelki vagy társadalmi jelenségeket kívánta jelképezni.

Kovács Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa az organikus és a mechanikus fogalmait tárgyalta a modern kultúrkritika viszonylatában, azt a célt tűzve ki maga elé, hogy az organikus-mechanikus ellentét lehetséges értelmezéseinek összehasonlító rekonstrukcióját valósítsa meg. Álláspontja szerint a modernitás mesternarratívája alapján az ember a Föld ura, aki mindinkább kiterjeszti hatalmát a körülötte létező természeti világra; emellett a tárgyi világ előállítása inherens módon tartalmazza az erőszakot, ugyanis elkerülhetetlenül magában hordozza azt a tényt, hogy bizonyos dolgokat el kell távolítani természetes közegünkből.

Békés Márton publicista, történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője az öt évvel korábban megjelent Utolsó felkelés című könyvét helyezte beszédének középpontjába és ismertette annak keletkezéstörténetét. A regény cselekménye szerint a természet kerül a technológia és a globális világkapitalizmus frontvonalába, mégpedig úgy, hogy az ezek elleni küzdelemben az ember „egyetlen szövetségese” ma is csupán az el- és felszabadításra vár. Ennek divatos artikulációja manapság a klímakrízis, amely energetikai és politikai lobbik cégérévé vált.

Keresztes Balázs doktorjelölt, a KREA Design Iskola kommunikációs vezetője előadásában szó esett John Ruskin természetkoncepciójáról és az ahhoz szorosan kötődő, sajátos ökoesztétikai álláspontjáról, amelyet sokáig homály fedett. Mint azt kiemelte, a kortárs ökológiai elméletek iránti, fokozott érdeklődés abból a belátásból táplálkozik, hogy az ember nem tekinthető többé a teremtés kitüntetett szereplőjének. A vizuális szemléltetéshez segítségül hívta mind Ruskin, mind preraffaelita kortársai műveit is.

Schneider Ákos, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Elméleti Intézetének egyetemi tanársegéde prezentációjában olyan designstratégiákat vizsgált meg, amelyek számot vetnek az emberi lépték időbeli korlátoltságával, és spekulatív módon nyitnak az emberközpontú forgatókönyvek felé. Elmondása szerint a fenséges olyan esztétikai alapkategória, amelynek a gyakorlatban megpróbálhatjuk ugyan elképzelni a tárgyát, de teljes egészében képtelenek vagyunk felfogni azt, egyszerre vált ki belőlünk rémületet és csodálkozást. Az előadás azt szerette volna bemutatni, hogy miként viszonyulhatnak a tervezők az így kirajzolódó távlatokhoz.

Orbán Jolán egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének intézetvezetője a természethez való jogról beszélt Jacques Derrida filozófiájában annak „méregzöld árnyalatán” keresztül. Kiemelte, hogy a természet és kultúra, az élet és a halál, valamint az ember és az állat viszonyának kérdése a legelső szövegeitől foglalkoztatta Derridát, ezért - érthető módon - a filozófia, az irodalom és a különböző művészetek mellett a kritikai kultúrakutatás, a médiakutatás, a technokutatások, az állatkutatások, valamint a kritikai ökológiai kutatások számára is hivatkozási alapot és kritikai célpontot jelentettek szövegei.

Falusi Márton költő, esszéista, Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, a Hitel folyóirat szépirodalmi szerkesztője, a Tamási Áron Alapítvány elnöke irodalmi megközelítésből, azon belül is Nagy László költészetének szemszögéből vizsgálta meg a természet problémáját. Az előadás arra szeretett volna rávilágítani, hogy a magyar lírának a folklór hatásából táplálkozó természetfogalma miként formálódott a költő esetében, illetve miként függ össze az archaikus minőség, valamint a természet és a civilizáció disszonáns viszonya a hosszúversek „felvirágzásával”. Mint azt hangsúlyozta, a költői beszédmód organikus építkezése, a kozmosz és az ember egységét fürkésző érdeklődése a természet és a táj új vízióját, retorikája a tájlíra korábbiaktól eltérő szemléletmódját teremtette meg.

Smid Róbert irodalom- és kultúratudós, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Általános Irodalomtudományi Kutatócsoportjának tagja a gondozás új formáiról és a felelősség hibriditásáról tartotta meg előadását. Ezen belül azokra a kortárs formákra kívánt koncentrálni, amelyek nem emberi tényezőkre irányulnak, de mégis társadalmi-etikai-politikai implikációkkal bírnak. A törődés és a megóvás ezen diszkurzív hálózatainak vizsgálatán keresztül feltárta azokat a feltételeket, amelyek mentén gondolkodunk például a közösségi kertekről, az organikus élelmiszerekről és a fenntartható fejlődésről.

Utolsó előadóként Medgyasszay Péter, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőanyagok és Magasépítési Tanszékének megbízott kutatója, a Belső Udvar Építész Kutató és Szakértő Iroda ügyvezetője szólalt fel. A prezentáció földtörténeti léptékben ismertetett néhány, kiemelt időpontot, valamint bemutatta az emberiség szempontjából meghatározó négy tényező, az átlagos földi hőmérséklet, a légköri szén-dioxid-koncentráció, a föld alatt elraktározódott fosszilis energiák és a légköri oxigéntartalom változását. Konklúzióként egy újabb analógiával szemléltetett kérdésfelvetést fogalmazott meg az emberiségnek a Föld életében lehetséges szerepéről, a felelősségünkről.

Az ökológiai apokalipszis elkerülhetetlensége, a klímaváltozás jelen formájú (emberi vagy nem emberi okú) visszafordíthatatlansága és bolygónk erőforrásainak kimerítése a melankólia vagy a passzivitás - mint kortárs esztétikai diszpozíció - eminens kiváltó okaivá váltak. A művészetek azonban - a médiával ellentétben - furcsa módon nem a „shock value" felértékelésével reagálnak a jelen ökológiai krízisére.

A transzdiszciplináris párbeszéd ezért olyan berögzült gyakorlatokat kezdett el tematizálni, mint hogy feltétlenül egy (katasztrófa)narratívát kell-e adni annak a műnek, amely a jelen természeti helyzetét akarja kommunikálni az irodalmi nyilvánosság számára;

Azaz, hogy mit kezdhet a művészetelmélet olyan fogalmakkal, mint a „mélyidő", az „antropocén", vagy a „fajtörténet", amelyeket az úgynevezett hard sciences-ből importáltak látszólag problémamentesen; hogy mennyiben lehet a természet érintetlenségéről beszélni akkor, amikor már a talaj összetételére – amelyből és amelyre építkezünk – kimutatható hatással bír hulladéktermelésünk.

Konferenciánk célja volt tehát: követni az ökológiai gondolkodás (pl. Timothy Morton, Timothy Clark, Dipesh Chakrabarty, Eva Horn, Benjamin Bühler stb.) azon célkitűzését, hogy a természethez való viszonyulásunk mélyrétegeibe hatolva azokat a fogalmakat és rutinokat vizsgáljuk, amelyeket elsődlegesen aktivizálunk, valahányszor kísérletet teszünk az ökológiai krízis és katasztrófa megértésére.

(Forrás: MMA-MMKI)


------------------------------------------------------------

(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))

------------------------------------------------------------

Szerző/Leközlő:


Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE - lillatti8@gmail.com)
06-30/859-33-35; https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA