Új szellemitulajdon-politika az Akadémián
Az MTA felbecsülhetetlen értékű szellemi vagyona az akadémiai vagyon legfőbb eleme – hangsúlyozta Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az MTA új szellemitulajdon-politikájáról szóló dokumentumot ismertetve az Akadémián tartott sajtótájékoztatón.
A szellemitulajdon-védelmi és -kezelési szabályzat elkészítését az MTA 183. közgyűlése írta elő 2012 májusában. A Közgyűlés határozata szerint: „Az Akadémia innovációs rendszerének biztosítania kell a tudományos kutatás, a publikálás és a szabadalmazás összehangolását, a tudományos közlés és az ipari jogvédelem együttes művelését. A kutatóközpontokban (kutatóintézetekben) keletkezett szolgálati és alkalmazotti találmányokhoz fűződő jogokat a kutatóközpontok (kutatóintézetek) gazdálkodási önállóságuk keretében birtokolják. A szabadalmakat, fajtákat a kutatóközpont (kutatóintézet) nevén jelenthetik be, és a szabadalomhoz, fajtához fűződő vagyoni értékű jogokat szabadon értékesíthetik.”
Az MTA elnökének Stratégiai Tanácsadó Testülete az átfogó intézménymegújítási program végrehajtásához tett ajánlásában egységes intézményi szabadalompolitika kialakítását javasolta, hogy a kutatóközpontok tudatos szellemivagyon-gazdálkodással is törekedjenek a jóváhagyott szabadalmakból származó intézményi bevételek növelésére.
Az MTA elnöki rendelettel kiadott szellemitulajdon-kezelési szabályzatát véleményezte a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH), rámutatva: „A tervezet rendkívüli érdeme, hogy messzemenő körültekintéssel veszi figyelembe az innovációs törvény elfogadása óta eltelt közel tíz évben a közfinanszírozású kutatóhelyeken megszerzett szakmai tapasztalatokat, azokat mintegy legjobb gyakorlatként összegzi. Külön kiemelendőnek tartom azon törekvést, amely a szellemi alkotásokat létrehozó kutatók és az őket foglalkoztató, a kutatási tevékenységhez anyagi forrásokat biztosító intézmények közötti érdekegyensúly kialakítására törekszik. Nyilvánvaló, hogy elő kell segíteni a kutatóintézetek, kutatóközpontok tevékenységét a szellemi alkotások tudatos, az Akadémia számára hasznot hajtó kezelése érdekében, ugyanakkor nem lehet szem elől téveszteni azt a tényt sem, hogy a szellemi tulajdon sikeres hasznosítása nem lehetséges a kutatók, feltalálók aktív közreműködése nélkül. Anyagi és erkölcsi elismerés biztosításával meg kell teremteni ezen utóbbi személyek érdekeltségét is a hasznosítás folyamatában.”
„A Közgyűlés által elfogadott Vagyongazdálkodási irányelvekben a szellemi tulajdonnal kapcsolatos iránymutatásokat kiemelt helyen szerepeltetjük, az egyéb vagyonelemekkel kapcsolatos hasznosítási elveket rájuk építve, azokat ösztönözve fogalmazzuk meg” – emelte ki Pálinkás József.
Az MTA elnöke kitért arra is, hogy a szabályzat összhangot teremt az intézményi és egyéni érdek, a publikációs kényszer és az eredmények hasznosítása, a felfedező és célzott kutatások között. „A szellemi vagyonnak nemcsak a védelme, hanem a hasznosulása is fontos” – fogalmazott.
„Magyarország gazdasági hatékonysága és versenyképessége szempontjából a felfedező kutatások és a feltalálói innováció egyaránt kulcsfontosságú – mutatott rá Bendzsel Miklós, az SZTNH elnöke, kiemelve ezzel kapcsolatban a Magyar Tudományos Akadémia nemzetközileg is jelentős eredményeit. – Az Akadémia szerepe a világ tudományosságában is jelentős, amit az európai tudományos szakpolitika is elismer. Erről tanúskodik Anne Glovernek, az Európai Bizottság elnöke tudományos főtanácsadójának budapesti látogatása is.”
Az SZTNH elnöke méltatta az MTA intézményhálózatának átalakítását is, amelynek eredményeként a korábbi közel félszáz intézmény helyett tíz kutatóközpontból és öt kutatóintézetből álló, hatékony rendszer jött létre. Bendzsel Miklós külön kiemelte a Szegedi Biológiai Kutatóközpont, a Természettudományi Kutatóközpont, az Agrártudományi Kutatóközpont, valamint a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet és a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet eredményeit. Az öt kimagasló centrum együttesen adja az MTA, aktív és passzív nemzetközi minősítésen átesett szellemi vagyonkincsének kétharmadát.
1. Az Akadémia az új szabályzattal olyan központi szellemitulajdon-politikát hozott létre, amely mintaszabályzatként egységesíti és modernizálja a megújult akadémiai kutatóintézet-hálózat szellemi tulajdonnal kapcsolatos szabályozási megoldásait.
2. A szabályozás az Alaptörvény a tudomány szabadságára vonatkozó alapjogának megfelelően megteremti a költségvetési gazdálkodású intézmények szellemi vagyonnal való hatékony gazdálkodására irányuló igény és a kutatók egyéni ambíciói közötti összhangot.
3. A szabályzat figyelembe veszi az akadémiai intézményhálózatban jellemzően felfedező kutatásból származó szellemi alkotások jellegzetességeit, és ennek megfelelően alakítja ki az egyes szellemi alkotások védelmére és hasznosítására irányuló szabályokat.
4. A szabályzat bevonja a kutatókat az általuk létrehozott szellemi alkotások védelmi és hasznosítási folyamataiba. Informálja és motiválja őket, megvédi érdekeiket az intézményen belül és a külső partnerekkel szemben.
5. A szabályzat olyan szellemi alkotásokat is bevon a szabályozás tárgykörébe (szerzői művek), amelyekkel a korábbi szabályozások nem foglalkoztak. Ezzel az MTA nemcsak a gondos gazdálkodás követelményét elégíti ki, de egyben lépést tart a szerzői műveknek a társadalom számára való gyors hozzáférhetővé tételére irányuló, napjainkban egyre erőteljesebben jelentkező közösségi igénnyel (Open Access) is.
6. A szabályzat nemcsak a védelem, de a szellemivagyon-értékelés alapvető szabályait is tartalmazza. Részletes protokolljával rutinszerűvé teszi a szellemitulajdon-menedzsment napi folyamatát, a külső szakértők bevonásának szükségességéről való döntést, és lecsökkenti a korai fázisú innovációmenedzsment immanens kockázatát.
7. A szabályzat mellé iratminták is társulnak a napi ügyintézés megkönnyítésére.
8. A szabályzatban helyére kerül az ún. spin-off vállalkozások – az utóbbi időkben meglehetősen ellentmondásos – szerepe, és ennek megfelelően modern, a jogszabályi keretekbe illeszkedő, de a vállalkozás kockázatait sem figyelmen kívül hagyó, normatív háttér alakul ki.
9. A szabályzat figyelembe veszi a nemzetközi tudományos kapcsolatokban folyó kutatómunkát. Iránymutatást ad a konzorciumokban való részvétel szerződéses és a humánerőforrásra vonatkozó, kockázatmentes megoldásaihoz.
10. A szabályzat segíti az ipari együttműködésekben megvalósuló technológiatranszfer átláthatóságát. Olyan szavatossági/felelősségi modelleket tartalmaz, amelyek hosszú távon is biztonságos pozícióba helyezik az MTA-t mint szerződő felet és az MTA kutatóit.
Pálinkás József és Bendzsel Miklós aláírta a kutatók folyamatos továbbképzését szolgáló együttműködési megállapodást az MTA és a SZTNH között. A 2014. december 31-ig szóló együttműködés célja az MTA intézményrendszerében a szellemi alkotások védelmének, a hazai tudományos élet és kutatói kör szellemitulajdon-védelmi tudatosságának növelése, valamint az értékalapú hasznosítástudatos K+F tevékenység gyakorlatának támogatása. A megállapodás szerint az SZTNH az elmúlt évekhez hasonlóan szakmai konzultációkat és szemináriumokat tart az MTA irányítása alá tartozó költségvetési szervek (akadémiai intézmények) munkatársainak a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok védelmének, illetve a szellemi alkotások hasznosításának érdekében. Az SZTNH és az MTA megvizsgálja az együttműködés lehetőségeit a technológiatranszfer, a szellemivagyon-értékelés, valamint a szellemitulajdon-védelem témakörében, különös tekintettel az iparjogvédelmi szolgáltatások igénybevételére, valamint a technológiatranszfer témájú rendezvények közös lebonyolítására, megteremtve a hidat a kutatói és az ipari szféra között. A szerződő felek kölcsönösen egyeztetnek a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs politika területén felmerülő kérdésekről, illetve adott esetben közös kezdeményezések indításáról.
Háttér. Az egyetemi és az akadémiai kutatóhálózat legfontosabb célja a költségvetési forrásokból, tehát a társadalom közös ráfordításaiból származó pénzekből létrehozott új eredmények nyilvánosságra hozatala. A közfinanszírozású kutatói rendszer megköveteli a kutatási eredmények nyílt és gyors közzétételét. Ebben a modellben azonban – amint azt a tapasztalat mutatja – a kutatás-fejlesztési eredmények nemigen vezetnek új termék vagy szolgáltatás bevezetéséhez. Ezért – mintegy két évtizede, az USA-ból kiindulva – világszerte elkezdték szorgalmazni az ún. szellemitulajdon-centrikus modellt, amelynek eredményeképpen a kormányzati támogatással létrehozott eredményekhez kapcsolódóan a közfinanszírozású kutatóhelyek egyre több szellemitulajdon-jogot szereztek. E hullám Magyarországot az utóbbi tíz évben érte el: szolgáltató egyetemek, technológiaitranszfer-irodák, spin-off cégek lettek a változás útjelzői. Időközben – a digitális technikának és az internetnek köszönhetően – a tudományos eredmények nyílt hozzáférése is sokkal egyszerűbbé vált, sőt megjelent az ún. „Open Access” modell is. Ma már több jelentős támogató megköveteli a közfinanszírozású kutatás-fejlesztési támogatással megvalósított projekt eredményeként létrejött szellemi alkotás ellenérték nélküli, közcélú felhasználását.
--
Magyarországon az OTKA és – 2013-tól az MTA is – előírja a megszületett tudományos publikációk elektronikus változatának megőrzését és elérhetővé tételét, az ún. „köteles e-példányt”. Az oltalmazott szellemi tulajdon megközelítése és a nyílt hozzáférés (Open Access) két ellentétes, de egymás mellett élő szemléletet képvisel: az üzleti modellben érdekelt piacét és a klasszikus tudományét. A két szemlélet összeegyeztetése érdekében kulcsfontosságú, hogy a kutatási eredmény létrejöttét követően azonnal megvizsgálják az eredmény termékké való fejlesztésének a lehetőségét, valamint azokat a körülményeket és feltételeket, amelyek megléte a termékfejlesztési folyamatban elengedhetetlen. E szemléletben készültek az MTA saját szellemitulajdon-kezelési irányelvei, amelyek zsinórmértékül szolgálnak az egyes kutatóközpontok (kutatóintézetek) 6 hónapon belül kidolgozandó saját szellemitulajdon-kezelési szabályzatainak.
Több országban végzett körültekintő kutatások alapján megállapították, hogy a technológiatranszferben való részvétel és az alapkutatás között nincs elvi ellentmondás: a nyílt hozzáférés (Open Access) és az oltalmazott szellemi tulajdon paradigmája egymás mellett is élhet. A szabadalmaztatás legfeljebb csak késlelteti a tudományos publikációt, de hosszú távon (a szabadalmaztatást követően) pozitív korrelációt mutat az alapkutatási teljesítménnyel. A spin-off cégekre fordított kutatási idő azonban a tapasztalatok szerint soha nem térül meg.
(Szöveg- és képforrás: MTA Kommunikációs Főosztály)
--
(Leközlő:
Polgár Julianna
(szerkesztő-riporter - Duna TV, MTI - gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
főszerkesztő – POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com))
.jpg)