a Magyar Nemzeti Galériában
A festmények, rajzok,
illusztrációk mellett Gulácsy-kéziratok, a művészről készült fotók, illetve
kortársainak néhány jellemző alkotása teszik teljessé a tárlatot. A kiállítás
minden korábbinál teljesebb képet ad a magyar századforduló és a korai
modernizmus egyik legeredetibb művészének életművéről.
***
Gulácsy Lajos, a pesti polgárfiú, művészetében bejárta az egész művészettörténetet: volt firenzei lovag a középkor idejéből, velencei márki, piperkőc rokokó gavallér, aszketikus szerzetes, spiritualista mágus és ehhez a képzeletbeli időutazáshoz új és új neveket talált ki magának: Louis, Lodovico, Luigi Gulaxy, vagy éppen Na’Conxypan hercege.
Életművének nagy részét Itáliában alkotta meg, ahol az
1902-es római utazását követően többször is megfordult. Írt verseket, novellákat,
műkritikákat és egy regényt, a modern szellemű Thália Társaságnál pedig
színházi díszleteket tervezett. A háború hírére Gulácsy amúgy is érzékeny
idegzete összeroppant. Rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó
kezelésre szorult, 1924-től pedig végleg az elmegyógyintézet lakója lett.
***
Gulácsy különös, álmokat, történeti hangulatokat, víziókat megidéző festészetét sokan szerették, s bár sok gyűjtője volt, élete anyagi gondok között zajlott. „Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli” – írta magáról.
A kiállítás is az életműnek ezt a kettős karakterét szeretné hangsúlyozni: az álmok és hangulatok világát, az általa megteremtett Na’Conxypan országának humoros, kedves, bohókás lényeit, ugyanakkor a természetet szenvedélyesen figyelő művész finom tájképeit és mély emberismeretről tanúskodó rajzait a mindennapi élet egyszerű alakjairól.
Gulácsy nemcsak álmaiban, történeti nosztalgiáiban volt
korának gyermeke, hanem művészeti tájékozottságában is. Stílusán nyomott
hagyott a szecesszió és az angol preraffaeliták érzékenysége, a szimbolizmus
rejtélyessége, sőt még az impresszionizmus könnyedsége is.
***
A Bartók Tavasz Művészeti Hetek keretében látható kiállítás több szekcióban mutatja be az életmű sokszínűségét, valamint kapcsolódásait a múlt és a jelen művészetéhez, a festő kortársaihoz.
Gulácsy önarcképei, az otthona, Itália és az általa megidézett művészeti korszakok külön egységekben jelennek meg, akárcsak színházi, irodalmi kapcsolatai, illusztrációi, valamint utolsó korszaka a háború képeivel.
Ennek az utolsó időszaknak a művei megrázó erővel tárják fel a
művész egyre inkább elkomoruló lelkiállapotát. A tárlat újdonsága, hogy most
először láthatja a közönség külön kiállítási egységként, egybefüggő
műcsoportként kezelve a művész Na’Conxypan-képeit.
***
Gulácsy Lajos:
Dante találkozása Beatricével (1907.)
Gulácsy Lajos
festészetében különösen erős a középkori itáliai költő, Dante Alighieri hatása.
Gulácsy több, Dante műveiből ismert hőst és történetet festett meg képein, és
önmagát is sokszor Dante alakjában örökítette meg. Dante, aki csodálattal és
megbabonázva pillantja meg egy sétája alkalmával imádott hölgyét, Beatricét,
valójában maga a művész, Gulácsy Lajos. Ő maga is ilyen furcsa áhítattal
vágyott az igazi szerelemre, de álmai asszonyát végül a saját képzeletében
találta meg. A festményen az aranyló zöldessárgás tájban úgy jelenik meg Dante
és Beatrice mint két felkiáltójel: egy vörös és egy fehér alak, erős
kontrasztot képezve a háttérrel és egymással is.
Na'Conxypan város
a Marsban (1902.)
Gulácsy festői és
írói munkásságának legegyedibb teremtménye Na’Conxypán. Piripiri nagyherceg,
Holdkifli kisasszony, Bam, a tökelütött házmester és még sok más különös figura
népesíti be ezt a várost, a Vajkutya utcát vagy éppen a kepleenstohli házat.
Gulácsy nagy nyelvi leleménnyel és humorral megírt na’conxypáni történetei
mellett nem kevésbé eredetiek a városka életét és alakjait megelevenítő rajzai
is. 1902-ben alkotta meg az első na’conxypáni képét. A kép hátoldalára ezt
írta: „Na’Conxypan város a marsban”. A címet idézőjelbe tette, a Marsot
kisbetűvel írta. Ez a pasztell nemcsak az első, hanem a legnagyobb méretű is a
na’conxypáni képek sorában.
Zarándokok
hazatérése (1908.)
A művet Gulácsy
1909 februárjában mutatta be a Nemzeti Szalonban, majd egy évvel később a
Művészház bibliai tematikájú kiállításán, de akkor már „Zarándokok hazatérése
Krisztus urunk földjéről a XIII. században” címmel. Gulácsy bibliai képnek
szánta a művet, de a képen sokkal inkább hangulatok, látomások öltenek testet,
nem pedig egy világos narratívájú, elbeszélhető történet. Gulácsy szerette így
látni a tájat: egyrészt a természet alkotásának, másrészt az ember világának és
emberi dolgok helyszínének. A vad őstermészet helyett inkább a kerteket mutatta
meg, a dombokra, a fák közé kastélyokat, kolostorokat képzelt és zarándokok
nyüzsgő tömegét. Gulácsy tájai a történelem, a hit, a szenvedély és az
aszkézis, a titkok és a babonák levegőjével átjárt tájak.
***
A kiállítás
kurátorai: Plesznivy Edit, Bellák Gábor
***
A kiállítás
partnere a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek.
Főtámogató:
Szerencsejáték Zrt.
Kiemelt támogató:
CIB Bank
Együttműködő
partner: Porsche Hungaria, Danubius Hotels
------------------------------------------------------------
(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))
------------------------------------------------------------
Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
MMDR Ex Libris-díjas költő, fotó- és
képzőművész
(szerk.- és fotórip., könyvtáros -
volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő -
POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA -
gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; Szabad
Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com);
06-30/859-33-35;
https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése