Hatvan évvel
ezelőtt jelent meg a kolozsvári Hitel utolsó száma.
Szász István Tas, erdélyi
származású orvos-író, aki ma már Leányfalun él,
néhány hónapja megjelent
kötetében méltó emléket állít
e színvonalas folyóiratnak, s szellemi
munkatársainak.
Megtehette, hisz szülei otthonában találkoztak az egykori
folyóirat munkatársai: „Szüleim életművük egyik alapvető eredményének
tekintették a házunkban annyi éven át szerkesztett Hitel mecenatúráját és
szervezését, még pontosabban: szolgálatát” – írja a kötet bevezetőjében az író.
A Hitel 1935-ös indulásától kezdve,
1940-es évek megszűnéséig nehéz történelmi korszakban, nehéz körülmények között
működött. Megjelenését három korszakra bonthatjuk. Kezdetben az erdélyi
magyarság kritikai önismeretét szorgalmazva a lap nemcsak a fiatal értelmiség
nevelését tekinti feladatának, hanem a művelődés, a tudományosság széleskörű
terjesztését is.
A második
korszakban az eredetileg nagyalakú Hitel helyébe 1936-ban Venczel József új
számozással negyedévenként megjelenő szociálpolitikai folyóirat megjelenését
kezdeményezte. Szerkesztői között szerepel: Albrecht Dezső, Mikó Imre, Bözödi
György, Kiss Jenő, Szabédi László stb.
A lapban a reális honi feladatvállalás
került előtérbe. „A valóságfeltárással, ami számukra az erdélyi magyarság gazdasági-politikai,
társadalmi, művelődési viszonyainak ismeretét jelenti, a fiatal értelmiség
népnevelésre való tudományos felkészítését kívánták szolgálni.” Az új
munkatársak között találjuk László Dezsőt, Bakk Pétert, Tonk Emilt stb.
***
Makkai László, valamint Venczel József
a Hitel első vezetői a fiatal nemzedéket akarták összefogni. Alapelvként
szögezik le: minden vallási elkötelezettségtől függetlennek kell lenniük,
tekintettel a 30-as évek elején kialakult ilyen jellegű feszültségekre. „Az
önismeret és az önkritika indította belső reform – a mi magasabb rendű célunk.”
Mivel a lapnak nincs otthona, Szász
Istvánt, a kötet szerzőjének édesapját, az akkor még hivatalnoki minőségben
dolgozó gazdamérnököt kérik meg, hogy biztosítson a lapnak otthont. „Anyámmal
egyetértésben ezt vállalja és feladatuknak nagy odaadással és jelentős áldozatkészséggel tesznek
eleget.”
Szász István neogótikus villája a „második Hitel” otthona. Itt naponta
beszélgetnek a munkatársak, kisebb csoportokban hetente többször is, valamint
jelentős létszámú vacsorával összekötött munkaüléseken évente nyolc-tíz
alkalommal.
***
Kéki Bélától tudjuk: „Az első szám
összes költségét Márton Áron püspök vállalta. A továbbiakban Albrecht Dezső
finanszírozta a lapot.” Tamási Áron is szívélyes kapcsolatban állt a Hitellel.
Szász István, a
kötet szerzője megjegyzi: „Házunkban, mindennapi munkájukban, vitáikban gyakorta és
előszeretettel vesz részt a transszilván gondolat nagy öregje – Albrecht Dezső
atyai barátja –, Kós Károly.”
***
A Hitel 1936 és 1939 között
negyedévenként jelent meg, s magas színvonalát az említett kitűnő szerkesztői
gárda biztosította. A folyóirat részletes elemzésére nem térünk ki, hisz a most
megjelent kötetben mindez olvasható Szász István Tas: Beszédes hallgatás, avagy
három Hitel és ami utána következett címmel. A kötet a Kriterion Könyvkiadó
gondozásában jelent meg 2007 nyarán.
Inkább idézzük fel
a kötet szerzőjének néhány személyes jellegű emlékét. Apja, dr. Szász István
tősgyökeres erdélyi család sarja. Őseinek története ott olvashatók Erdély
történelmének lapjain. „Gyárfások, Kemények, Apafik, Zeykek, Bethlenek,
Bocskaiak, Báthoryak éppúgy, mint Dózsák, és megannyi hétszilvafás.” A család
földbirtokai a román földreform ármánya során – részletekben elkövetett
zsarolásokkal tetőzve – majdnem teljesen elvesztek – írja.
Anyja, Hort Ida
borsodi születésű, elszegényedett dzsentri család, többek között Majthényi,
Madách, Balassi ősökkel. A vörös terror idején hazatér Erdélybe, majd vezető
színésznője lesz a Janovics Jenő szervezte első magyar kisebbségi
színtársulatnak. Férjhez menetele után a színpadot otthagyta és férje mellé
állt.
S hogyan emlékezik a lap indulására maga a szállás-adó, dr. Szász István:
„Ezekben a napokban kötöttem barátságot két fiatalemberrel: Albrecht Dezsővel és Vita Sándorral, akik 1935-1936
telén gyakori beszélgetéseink során elmondották, hogy Széchenyi István
szellemében nemzetpolitikai lapot óhajtanak indítani. Ehhez anyagi alap, munkatársak,
és az adott pillanatban egy baráti szállás kellene…”.
S hogy milyen tartással
rendelkezett a szállás-adó, alábbi soraiban olvashatjuk: „Azzal bizonyítottam a
rosszindulatú és már akkor a Hitelt is irigy szemmel néző környezetnek, hogy a
lapban, bár számos alkalommal adtak barátaim lehetőséget, egyetlen cikkem sem
jelent meg.”
***
Az utókor számára az sem érdektelen,
hogyan is zajlott egy-egy Hitel est. – A Hitel vacsorákra általában a
szerkesztőségen kívül 10-15embert hívtak meg. A vacsorákat Albrecht Dezső
készítette elő, és ő jelezte anyámnak, a Hitel háziasszonyának a létszámot.
Gyakran megjelentek az erdélyi egyházak vezetői, közöttük Márton Áron római
katolikus püspök, Tavaszy Sándor református püspök-helyettes, Boros György,
majd Varga Béla unitárius püspök és Frint Lajos lutheránus püspök is. De mint
már említettem, Kós Károly is eljárt a Hitel köreibe… – emlékezik vissza az
estekre a kötet szerzője, Szász István Tas. A vendégek között megtalálható:
Atzél Ede, Dsida Jenő, Kemény János, Mikó Imre, Szervátiusz Jenő, Vita Zsigmond
stb.
Vita Sándort idézve: „a
Hitel-vacsorákon mindig Erdély időszerű kérdéseiről, a magyarság kisebbségi,
politikai helyzetéről, feladatairól, lehetőségeiről és a napi aktualitásokról
folyt a szó. A Hitel – úgy éreztük – valami újat hozott az erdélyi életbe.”
***
A kötet szerzője felidézi gyermekkora
kiemelkedő alakjait. Mi hely hiányában csak Albrecht Dezső és Tamási Áron- ,
valamint a „perecesek” alakját idézzük olvasóink elé: „Mint már említettem,
Albrecht Dezső, a Hitel szerkesztője lett a keresztapám. Vele kapcsolatban csak
kisgyermekkori emlékeim vannak. Igen tekintélyes emberre emlékszem vissza, aki
nagyon férfias és ugyanakkor igen szeretetreméltó is volt…; Az emigrációban a
Szabad Európa munkatársa volt, ahol, ha emlékezetem nem csal, Bónis néven
olvasott be jegyzeteket, melyeket szívszorongatva hallgattunk. Egyrészt
élveztük, másrészt reszkettünk, nehogy kiderüljön, hogy ki van a Bónis név
mögött. Amikor az Orvosi Egyetemről eltávolítottak, a káderosztályon jöttem rá,
hogy mindent tudnak róla.”
Tamási Áronról, aki hangadó és
hangulatadó tagja volt évekig a társaságnak, a következő olvasható: „Mint
ismeretes, Tamási nemcsak nagy író és igaz székely-magyar volt, de világfi is.”
Már klasszikus a Hitellel kapcsolatos Tamási történet, melyet Szász István Tas
önéletrajzi munkájából idézünk: „Egy karácsony másodnapján (1937?) hagyományos
István-napi fogadáson (ilyenkor nem csak a Hitelesek jelentek meg) az író
világos öltönyben toppant be, nem tudván arról, hogy nagyobb hölgykoszorú várja.
– Ábel a rengetegben – suttogta egy csípős nyelvű művésznő. Tamási
észrevétlenül eltűnt. Nagy volt anyám kétségbeesése, de mire a büfét
megnyitották, szmokingban feszítve újra ott volt. – Ábel a városban – mondta
immár a hölgy, s Tamási maga is velük kacagott.”
***
A „perecesekről” pedig a következőket
olvashatjuk: „Szabó T. Attila, apám legközelebbi barátaihoz tartozott. A
diktatúra éveiben Fülöp Antal Andor festőművésszel és Vámszer Géza
néprajzkutatóval – négyesben – heti egy-két alkalommal találkoztak és
megvitatták a magyarság esélyeit. Mivel állandó „szeku” megfigyelés alatt
álltak, a város utcáin sétáltak és sósperecet rágcsáltak közben. Úgy is hívták
magukat, hogy a „perecesek”. S folytathatnánk a sort. Személyes élményeket
olvashatunk Kós Károlyról, Asztalos Sándorról, László Dezsőről, Gy. Szabó
Béláról, Márton Áronról vagy épp Wass Albertről.
A kommunista rendszerben
természetszerűen megszűnt a Hitel, mint ahogy szétzilálták a köré alakult
szellemi közösséget is. Érdekes, s külön tanulmányt érdemelhetne, vajon van-e
összefüggés a nyolcvanas években Magyarországon beindított Hitel és a Kolozsváron
a negyvenes években megjelenő Hitel között? Irodalomtudósokra még sok feladat
vár, pedig Szász István Tas csodálatra méltó komoly és részletes gyűjtőmunkát
végzett. Kötetét ajánljuk olvasóinknak. Irodalomtörténeti munkája szellemi
csemege.
(Forrás: Szász
István Tas; Frigyesy Ágnes)
------------------------------------------------------------
(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))
------------------------------------------------------------
Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
MMDR Ex Libris-díjas költő, fotó- és
képzőművész
(szerk.- és fotórip., könyvtáros -
volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő -
POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA -
gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; Szabad
Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com);
06-30/859-33-35;
https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA
