Hatvan évvel
ezelőtt jelent meg a kolozsvári Hitel utolsó száma.
Szász István Tas, erdélyi
származású orvos-író, aki ma már Leányfalun él,
néhány hónapja megjelent
kötetében méltó emléket állít
e színvonalas folyóiratnak, s szellemi
munkatársainak.
Megtehette, hisz szülei otthonában találkoztak az egykori folyóirat munkatársai: „Szüleim életművük egyik alapvető eredményének tekintették a házunkban annyi éven át szerkesztett Hitel mecenatúráját és szervezését, még pontosabban: szolgálatát” – írja a kötet bevezetőjében az író.
A Hitel 1935-ös indulásától kezdve, 1940-es évek megszűnéséig nehéz történelmi korszakban, nehéz körülmények között működött. Megjelenését három korszakra bonthatjuk. Kezdetben az erdélyi magyarság kritikai önismeretét szorgalmazva a lap nemcsak a fiatal értelmiség nevelését tekinti feladatának, hanem a művelődés, a tudományosság széleskörű terjesztését is.
***
Makkai László, valamint Venczel József
a Hitel első vezetői a fiatal nemzedéket akarták összefogni. Alapelvként
szögezik le: minden vallási elkötelezettségtől függetlennek kell lenniük,
tekintettel a 30-as évek elején kialakult ilyen jellegű feszültségekre. „Az
önismeret és az önkritika indította belső reform – a mi magasabb rendű célunk.”
Szász István neogótikus villája a „második Hitel” otthona. Itt naponta beszélgetnek a munkatársak, kisebb csoportokban hetente többször is, valamint jelentős létszámú vacsorával összekötött munkaüléseken évente nyolc-tíz alkalommal.
***
Kéki Bélától tudjuk: „Az első szám
összes költségét Márton Áron püspök vállalta. A továbbiakban Albrecht Dezső
finanszírozta a lapot.” Tamási Áron is szívélyes kapcsolatban állt a Hitellel.
Szász István, a kötet szerzője megjegyzi: „Házunkban, mindennapi munkájukban, vitáikban gyakorta és előszeretettel vesz részt a transszilván gondolat nagy öregje – Albrecht Dezső atyai barátja –, Kós Károly.”
A Hitel 1936 és 1939 között negyedévenként jelent meg, s magas színvonalát az említett kitűnő szerkesztői gárda biztosította. A folyóirat részletes elemzésére nem térünk ki, hisz a most megjelent kötetben mindez olvasható Szász István Tas: Beszédes hallgatás, avagy három Hitel és ami utána következett címmel. A kötet a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2007 nyarán.
Inkább idézzük fel a kötet szerzőjének néhány személyes jellegű emlékét. Apja, dr. Szász István tősgyökeres erdélyi család sarja. Őseinek története ott olvashatók Erdély történelmének lapjain. „Gyárfások, Kemények, Apafik, Zeykek, Bethlenek, Bocskaiak, Báthoryak éppúgy, mint Dózsák, és megannyi hétszilvafás.” A család földbirtokai a román földreform ármánya során – részletekben elkövetett zsarolásokkal tetőzve – majdnem teljesen elvesztek – írja.
Anyja, Hort Ida borsodi születésű, elszegényedett dzsentri család, többek között Majthényi, Madách, Balassi ősökkel. A vörös terror idején hazatér Erdélybe, majd vezető színésznője lesz a Janovics Jenő szervezte első magyar kisebbségi színtársulatnak. Férjhez menetele után a színpadot otthagyta és férje mellé állt.
S hogyan emlékezik a lap indulására maga a szállás-adó, dr. Szász István: „Ezekben a napokban kötöttem barátságot két fiatalemberrel: Albrecht Dezsővel és Vita Sándorral, akik 1935-1936 telén gyakori beszélgetéseink során elmondották, hogy Széchenyi István szellemében nemzetpolitikai lapot óhajtanak indítani. Ehhez anyagi alap, munkatársak, és az adott pillanatban egy baráti szállás kellene…”.
S hogy milyen tartással
rendelkezett a szállás-adó, alábbi soraiban olvashatjuk: „Azzal bizonyítottam a
rosszindulatú és már akkor a Hitelt is irigy szemmel néző környezetnek, hogy a
lapban, bár számos alkalommal adtak barátaim lehetőséget, egyetlen cikkem sem
jelent meg.”
***
Az utókor számára az sem érdektelen,
hogyan is zajlott egy-egy Hitel est. – A Hitel vacsorákra általában a
szerkesztőségen kívül 10-15embert hívtak meg. A vacsorákat Albrecht Dezső
készítette elő, és ő jelezte anyámnak, a Hitel háziasszonyának a létszámot.
Gyakran megjelentek az erdélyi egyházak vezetői, közöttük Márton Áron római
katolikus püspök, Tavaszy Sándor református püspök-helyettes, Boros György,
majd Varga Béla unitárius püspök és Frint Lajos lutheránus püspök is. De mint
már említettem, Kós Károly is eljárt a Hitel köreibe… – emlékezik vissza az
estekre a kötet szerzője, Szász István Tas. A vendégek között megtalálható:
Atzél Ede, Dsida Jenő, Kemény János, Mikó Imre, Szervátiusz Jenő, Vita Zsigmond
stb.
Vita Sándort idézve: „a Hitel-vacsorákon mindig Erdély időszerű kérdéseiről, a magyarság kisebbségi, politikai helyzetéről, feladatairól, lehetőségeiről és a napi aktualitásokról folyt a szó. A Hitel – úgy éreztük – valami újat hozott az erdélyi életbe.”
***
A kötet szerzője felidézi gyermekkora kiemelkedő alakjait. Mi hely hiányában csak Albrecht Dezső és Tamási Áron- , valamint a „perecesek” alakját idézzük olvasóink elé: „Mint már említettem, Albrecht Dezső, a Hitel szerkesztője lett a keresztapám. Vele kapcsolatban csak kisgyermekkori emlékeim vannak. Igen tekintélyes emberre emlékszem vissza, aki nagyon férfias és ugyanakkor igen szeretetreméltó is volt…; Az emigrációban a Szabad Európa munkatársa volt, ahol, ha emlékezetem nem csal, Bónis néven olvasott be jegyzeteket, melyeket szívszorongatva hallgattunk. Egyrészt élveztük, másrészt reszkettünk, nehogy kiderüljön, hogy ki van a Bónis név mögött. Amikor az Orvosi Egyetemről eltávolítottak, a káderosztályon jöttem rá, hogy mindent tudnak róla.”
Tamási Áronról, aki hangadó és
hangulatadó tagja volt évekig a társaságnak, a következő olvasható: „Mint
ismeretes, Tamási nemcsak nagy író és igaz székely-magyar volt, de világfi is.”
Már klasszikus a Hitellel kapcsolatos Tamási történet, melyet Szász István Tas
önéletrajzi munkájából idézünk: „Egy karácsony másodnapján (1937?) hagyományos
István-napi fogadáson (ilyenkor nem csak a Hitelesek jelentek meg) az író
világos öltönyben toppant be, nem tudván arról, hogy nagyobb hölgykoszorú várja.
– Ábel a rengetegben – suttogta egy csípős nyelvű művésznő. Tamási
észrevétlenül eltűnt. Nagy volt anyám kétségbeesése, de mire a büfét
megnyitották, szmokingban feszítve újra ott volt. – Ábel a városban – mondta
immár a hölgy, s Tamási maga is velük kacagott.”
A „perecesekről” pedig a következőket olvashatjuk: „Szabó T. Attila, apám legközelebbi barátaihoz tartozott. A diktatúra éveiben Fülöp Antal Andor festőművésszel és Vámszer Géza néprajzkutatóval – négyesben – heti egy-két alkalommal találkoztak és megvitatták a magyarság esélyeit. Mivel állandó „szeku” megfigyelés alatt álltak, a város utcáin sétáltak és sósperecet rágcsáltak közben. Úgy is hívták magukat, hogy a „perecesek”. S folytathatnánk a sort. Személyes élményeket olvashatunk Kós Károlyról, Asztalos Sándorról, László Dezsőről, Gy. Szabó Béláról, Márton Áronról vagy épp Wass Albertről.
A kommunista rendszerben
természetszerűen megszűnt a Hitel, mint ahogy szétzilálták a köré alakult
szellemi közösséget is. Érdekes, s külön tanulmányt érdemelhetne, vajon van-e
összefüggés a nyolcvanas években Magyarországon beindított Hitel és a Kolozsváron
a negyvenes években megjelenő Hitel között? Irodalomtudósokra még sok feladat
vár, pedig Szász István Tas csodálatra méltó komoly és részletes gyűjtőmunkát
végzett. Kötetét ajánljuk olvasóinknak. Irodalomtörténeti munkája szellemi
csemege.
(Forrás: Szász
István Tas; Frigyesy Ágnes)
------------------------------------------------------------
(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))
------------------------------------------------------------
Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
MMDR Ex Libris-díjas költő, fotó- és
képzőművész
(szerk.- és fotórip., könyvtáros -
volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő -
POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA -
gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; Szabad
Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com);
06-30/859-33-35;
https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése