,,Sem
magasság, sem mélység nem rettent” Kecskeméten,
a hírös alföldi városban járt a Budapesti Székely Kör
A
Budapesti Székely Kör harmadik honismereti kirándulását szervezte a hírös
városba: Kecskemétre, 2020. augusztus 12-én. A felújítás alatt álló Városháza
dísztermében - külön engedéllyel megtekintettük a kolozsvári születésű Székely
Bertalan festőművész csodás freskóit. Megnéztük és imádkoztunk Kecskemét
legrégebbi templomában, ahol sokáig ferences testvérek szolgáltak, ezért
nevezték el Barátok templomának...
A
Rozmaring Étteremben frissen sült csirke- és harcsaszeletek közül válogathattak
a kirándulás résztvevői.
Ebéd után
Kecskemét nagy szülötte Katona József drámaíró, a Bánk bán szerzőjének
szülőházában jártunk. Székelyné Kőrösi Ilona asszony tárlatvezetése elbűvölte a
hallgatóságot.
Honismereti
kirándulásunk végén a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti csoportjának
székházában megismerkedtünk a máltai önkéntesek és a Rózsahölgyek Társasága
munkájával, valamint - máltai önkéntesek közreműködésével bemutatásra került
Frigyesy Ágnes kötete, az Íme, az én szeretett fiam című könyv, Böjte Csaba
ferences testvér missziós munkájáról... A résztvevőket Rigóné Kiss Éva, a
máltai ház és a Rózsahölgyek Társasága vezetője köszöntötte. A bensőséges
hangulatú esten közreműködött Schultz Henrik tárogatóművész. A kirándulás
résztvevőjeként a fiatalok nevében Brenner Dominik mondta el gondolatait.
***
Kecskemét
története
Kecskemét megyei jogú város, Bács-Kiskun megye és a Kecskeméti járás székhelye, lakónépesség
szerint a nyolcadik legnagyobb, közigazgatási terület szerint a hetedik
legnagyobb település Magyarországon. Bács-Kiskun megye népességének mintegy
22%-a él Kecskeméten.
Közvetlen
környékét már az i. e. 3000-ben lakták. A bronzkorból egy urnatemető is
előkerült. A népvándorlás idején először a szkíták, majd a szarmata származású
jazigok, később a hunok, a gótok és a gepidák, végül a nomád avarok birodalma a
vidék. A piarista gimnázium építésekor avar sírokra bukkantak.
A török
hódoltság időszakában az állandó harcok, majd a szpáhi földesurak sanyargatásai
miatt a palánkokkal védett városba menekültek a környék lakói. Kecskemétet a természetes
védelmen kívül különleges és kivételezett jogi helyzete is megkímélte az
állandó zaklatástól, ugyanis a budai pasának közvetlenül adózott, s így annak
védelmét is élvezte; később a szultáni kincstár birtoka lett. A török időket
túlélő városnak nagy pusztítást okozott a rácok kegyetlen támadása 1707.
április 3-án…
Már a
Rákóczi-szabadságharc végén, 1710-ben végleg Habsburg-kézre kerül, s mint
halmaztelepülés fejlődik tovább. A városkép egyébként - ahogy szinte valamennyi
alföldi mezővárosé - övezetes szerkezetet mutat: legkívül a tanyavilág; ezt
követik befelé haladva a kertek és gyümölcsösök, kisebb-nagyobb házakkal; majd
a falusias jellegű, még közelebb a központhoz – már a sáncárkokon belül –
kövezett kisvárosi utcák következnek akácfákkal szegélyezve, végül a
nagyvárosias mag…
A város az
elsők között kapcsolódott be az 1848-as honvédtoborzásba: 1848. szeptember
25-én a régi vásártéren mondta el Kossuth Lajos híres hadba hívó beszédét. A
kiegyezés után, 1868-ban innen indul ki az Asztalos János vezette
parasztmozgalom, mely országos méreteket öltött… A XIX. század végén indult meg
a város látványos fejlődése, amikor a filoxéravész szinte teljesen
elpusztította az ország hegyvidéki szőlőit, ugyanakkor a lazább homoktalajon
jelentéktelen volt a kártétele.
Az 1870-es
években a város környékén nagyobb szőlőültetvények alakultak ki, megvetve a XX.
század első felére jellemző szőlő-gyümölcs gazdaság alapjait Kecskeméten.
Szintén 1870-ben Kecskemét megkapja a Törvényhatósági jogú város címet. Ma is
működő büntetés-végrehajtási intézetét 1904-ben építették Wagner Gyula építész
tervei alapján. A kész épületegyüttest Kecskemét városa „ajándék” címén a
Magyar Állam tulajdonába adta.
1911.
július 8-án a XX. század második legnagyobb magyarországi földrengése rázta meg
a várost. A rengés intenzitása VIII, magnitúdója pedig 5,6 volt, melynek során
több száz lakóépület, valamint középületek, köztük a református templom
rongálódott meg súlyosan. A földrengés 8 millió aranykorona értékű kárt
okozott.
A XIX.
századi fejlődést az 1929-33-as nagy gazdasági világválság törte meg először,
majd a háborús esztendők következtek, sok kecskeméti férfi a MK Zrínyi Miklós
7. Honvéd Gyalogezred, illetve ennek ikerezrede, a 37. gyalogezred kötelékében
vett részt a világháborúban.
A várost
1944 november elsején foglalták el a szovjet csapatok. 1945 után pedig teljesen
új helyzetet teremtett a gyökeresen átalakult társadalmi-politikai rendszer:
történetében először Kecskemét jelentős közigazgatási szerepkört kapott, az
ország legnagyobb területű megyéjének, Bács-Kiskun megyének lett székhelye
1950-ben…
Az 1956-os
forradalom idején a tüntetések során többen estek áldozatul sortüzeknek,
elsőként október 26-án. Másnap, október 27-én Kecskemét Cigányvárost tankokkal
döntötték romba…
Kecskemét
város címere az önkormányzat rendelete szerint „csücskös talpú, hatszögletű
pajzs”. Vörös mezejében zöld hármas halomnak kiemelkedő középső részén
heraldikailag jobbra néző, ágaskodó ezüst (fehér) kecskebak. A pajzs fölött a
magyar Szent Korona lebeg. A címer alatt félkörívben elhelyezett, díszesen
redőzött szalagon a város jelmondata: »Sem magasság, sem mélység nem rettent«
olvasható. A jelmondat csak a címer ünnepi változatának része.
Egyes
nyelvészek szerint Kecskemét a megfejthetetlen eredetű helynevek közé tartozik,
míg mások a kecske szót tekintik alapnak, a ,,-mét” pedig járást, menetet
jelent. A kecske mellett szól, hogy a XIII. században Szent Miklós püspök - a
legrégibb helybéli templomnak - a Barátok templomának védőszentje, a
megtérített új híveknek tenyésztésre kecskét ajándékozott. Az egykori
történelmi iratok Aegopolisnak, azaz Kecskevárosnak hívták a települést, s a
város régi, fatárgyat, állatot megjelölő égetőbélyegzője a Bak csillagkép
jegyével egyezett...
Kecskemétre
mindig jellemző volt a különböző vallásokkal szembeni türelem. A „régi” és az
„új” hit követői 1564-ben kötöttek egyezséget az öreg kőtemplom használatáról.
Ezt követően más vallások hívei is otthonra leltek a városban. Erről
tanúskodnak a főtéren található és a főtérhez közeli utcákban álló templomok...
***
A
Városháza története:
Kecskeméten
a korábbi városháza egy klasszicista stílusú, a XVIII. század közepe felé már
rozoga épület, a város szégyene volt. Régi igényt akart kielégíteni a városi
tanács, amikor 1890-ben tervpályázatot hirdetett egy új épület megalkotására.
Az öt beérkezett pályamű közül a bíráló bizottság az első díjat Lechner Ödön és
Pártos Gyula terveinek ítélte oda, akik „Sem magasság, sem mélység nem rettent”
jeligével pályáztak.
Az
épületet 1893 és 1897 között építették fel, szecessziós stílusban. 1911-ben, a
nagy földrengés után, Lechner ellenőrzése mellett állították helyre. 1897 és
1996 között az épületben működött a városi könyvtár is.
Lechner
öntudatosan kifejtett programja szerint cél a magyar stílus megteremtése volt.
„Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz. Mert kell lennie. Ez a meggyőződés
vezet életpályámon, amelynek egyetlen célja, utat vágni a magyar formanyelv
megalakítása felé” - írta a Művészet című folyóiratban, 1906-ban. Így bár az
alapszerkezet még a reneszánsz korai stíluskorszakának formavilágára épül, a
homlokzat díszítése viszont hangsúlyos, hazai földben gyökerező, a magyar
népművészet motívumkincsét felhasználó, falburkoló kerámia.
A
Városháza dísztermében Székely Bertalan, kolozsvári születésű festőművész 1895
és 1897 között alkotott freskói találhatók. Ez volt a mester utolsó világi
munkája. A témaválasztásnál két fő szempont játszott szerepet: kapcsolódjon
Kecskeméthez, és az ország 1000 éves fennállásának (Millennium) ünnepéhez méltó
legyen.
Több
javaslat után végül két freskó valósult meg: az egyik a pusztaszeri gyűlés
legfontosabb eseményét, a Vérszerződést ábrázolja. A hét vezér frízszerűen
helyezkedik el, a kép meseszerű hangulatú. Jellemző még a rajz hangsúlyozása, a
plasztikusság hiánya.
A második
kép I. Ferenc József koronázását ábrázolja. A kiemelt csoportban a király
alakja mellett Andrássy Gyulát és Simor János hercegprímást láthatjuk. A freskó
portrészerű, szinte minden szereplőt hangsúlyossá tesz.
***
Szent
Miklós templom, más néven: Barátok temploma
A
kecskeméti Szent Miklós templom, más néven a Barátok temploma, vagy Ferences
templom a város katolikus hitéletének egyik központja, Kecskemét legrégebbi, ma
is álló épülete.
A templom
a XIII. század végén épült, gótikus stílusban, később több ütemben bővítették.
Középkori szokás alapján úgy építették, hogy a város védőszentje, Szent Miklós
ünnepén a lemenő nap megvilágíthatta a főoltárt. A templomot említő első írásos
emlék 1475-ből maradt fenn. Érdekesség, hogy a reformáció kezdetén a helyi
katolikusok és reformátusok felváltva tartottak istentiszteleteket a
templomban. 1647-től a ferencesrendi szerzetesek használták, innen ered a
„Barátok temploma” név.
Később
több bővítésen is átesett az épület, a hajó és a szentély meghosszabbításán túl
a Szent Anna kápolna hozzáépítése voltak a jelentősebb mérföldkövek a templom
életében. Az 1678-as tűzvész után a korábbi fatornyot már kőből építették újjá.
1777 és 1784 között a templomot barokk stílusban felújították, tornya copf
stílusban 1799-ben lett megmagasítva. A romkert helyén álló temetőt is 1777-ben
zárták be.
Az utolsó komolyabb változtatásra 1931 és 1933 között került sor,
ekkor alakították ki a lourdes-i kápolnát a templomot a főtértől elválasztó
falnál. A romkert mai formáját 1974-ben nyerte el, Mayer Antal tervei alapján.
A templomnak 4 harangja van.
***
Szentháromság
szobor az 1739-ben pusztító pestis emlékére
Barokk
szoborcsoport. A felhőkkel díszített oszlopon Szűz Mária áll a földön, melyre
kígyó tekerődzött. Középen négy szent: Szent István, Szent Sebestyén, Szent
Rókus és Szent Ferenc. Az oltár alatt fekszik Szent Rozália. Lent: Imre herceg,
Szent Pál, Szent Péter, Xaveri Szent Ferenc, Szent Flórián, Keresztelő Szent
János, Padovai Szent Antal és Nepomuki Szent János.
Az
1739-ben pusztító pestis emlékére állíttatta a város tanácsa. Készült
1741-1742-ben (Conti Lipót Antal). 1996-ban restaurálták.
***
Katona
József
Kecskemét nagy szülötte Katona József, a Bánk bán szerzője, (Kecskemét, 1791.
november 11. - Kecskemét, 1830. április 16.) főügyész, drámaíró, a magyar
drámairodalom kiemelkedő alakja. A Katona József Emlékházban Székelyné Kőrösi
Ilona, a múzeum igazgatója tartott érdekes előadást. Elmondta:
Katona
József, a Bánk bán című dráma szerzője Kecskeméten született 1791. november
11-én.
Édesanyja
Borbók Ilona, édesapja id. Katona József takácsmester, aki a szövés mestersége
mellett városi megbízatásként sáfári és tizedesi feladatokat is végzett. Kilenc
gyermeke közül sorrendben ifjabb Katona József a második, egyben a legidősebb
fiú, akinek taníttatására az apa nagy gondot fordított.
Ifjabb Katona József
kecskeméti elemi iskolai évei után a kecskeméti, a szegedi és a pesti
piaristáknál folytatta tanulmányait, majd Pesten jogot végzett. Ügyvédi
gyakorlatát Dabasi Halász Bálint irodájában töltötte, majd itt kezdett dolgozni
1815-ben. 1820-ban önálló ügyvédi irodát nyitott Pesten, de még ugyanebben az
évben elfogadta Kecskemét város meghívását az alügyészi posztra. 1826-tól
haláláig Kecskemét város főügyésze.
A Bánk bán
első változatát 1815-ben írta az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatára. A
művet 1819-ben barátja, Bárány Boldizsár javaslatai alapján átdolgozta.
Színpadi előadását a cenzor nem engedélyezte, csak a kinyomtatást. A kötet 1820
novemberében jelent meg, 1821-es dátummal. Színpadi művek mellett Katona József
verseket és helytörténeti munkákat is írt. Tanulmánya jelent meg a
magyarországi színjátszás helyzetéről és sürgette egy állandó kecskeméti
színház létrehozását, amelyhez saját kezűleg terveket is készített.
Élete fő
művének színpadi előadására csak halála után került sor. A Bánk bánt a kassai
színházban játszották először, 1833. február 15-én. Ezt követően a kolozsvári,
a budai, a debreceni és a miskolci, majd a Pesti Magyar Színházban tűzték
műsorra. 1848. március 15-én közkívánatra a Nemzeti Színház ünnepi műsorának
része volt. Kecskeméten 1847-ben láthatta először a közönség a Korona fogadó
színpadán.
Katona
József 1830. április 16-án halt meg, egy fárasztó úriszéki ülés után a
Városházára visszatérve, a bejárati ajtónál esett össze. Ezen a helyen áll az
1934-ben felavatott emlékkő, amelynek felirata: ,,Itt hasadt meg szíve
Kecskemét legnagyobb fiának".
***
Kodály Zoltán
Kecskemét
másik nagy szülötte Kodály Zoltán Vilmos (Kecskemét, 1882. december 16. -
Budapest, 1967. március 6.), háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző,
zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja, majd elnöke 1946-tól
1949-ig, Kodály-módszer megalkotója.
Kodály
Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja a cseh-morva felmenőkkel
rendelkező Kodály Frigyes volt (1853–1926): a kecskeméti vasútállomás
teherleadási pénztárnokaként; Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként
tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel
származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn, édesanyja pedig zongorán
játszott és énekelt.
Kodály
Zoltán zenei nevelési koncepciója ma is követendő. Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy
pontban foglalhatók össze: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt
szív, 4. kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó
egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van…
(Összeállította:
-y -nes (http://www.szekelykor.hu/))
------------------------------------------------------------
(Fotó: Polgár
Julianna (JulCSIllag-fotó®))
------------------------------------------------------------
Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE - lillatti8@gmail.com);
06-30/859-33-35;
https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
POLGÁR
JULIANNA KÉPRIPORTJA
