LUGOSSY LÁSZLÓ - SZIRMOK, VIRÁGOK, KOSZORÚK
A Nyugat-Berlinben 1985-ben Ezüst Medve-díjat nyert film a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet 81. DVD kiadványa.
Lugossy László ,,Szirmok, virágok, koszorúk” című filmjének DVD-bemutatója
2016. január 19-én, kedden 16.00-tól zajlott az Írók Boltjában (1061 Budapest,
Andrássy út 45.). A rendezvény meghívott vendégei: Lugossy László, rendező;
Ragályi Elemér, operatőr és Cserhalmi György, színművész;
a beszélgetést vezette: Fazekas Eszter, filmtörténész, kiadványszerkesztő.
,,Szerelmesek voltunk a magyar történelembe." – A világosi fegyverletétel után játszódó ,,Szirmok, virágok, koszorúk" című nagyjátékfilmjének (1984.) születéséről mesélt a szerző. A filmért Lugossy László elnyerte az 1985-ös XVII. Magyar Játékfilmszemle rendezői díját, ugyanezért az alkotásért tüntették ki ekkor Selmeczi György zeneszerzőt és Cserhalmi György színművészt. ,,A történelmi emlékezet életszükségletünk, mint ahogy a történelmi eszméletvesztés kóros, sőt életveszélyes állapot. A történelem az ember sorsa, de a konkrét emberi sorsok konkrét történelmi időkhöz kötődnek, amelyeket nem lehet tetszés szerint csereberélni." – nyilatkozta a film kapcsán Lugossy László a Filmvilágnak, 1985-ben.
A világosi fegyverletétel után játszódó, kivételes szépségű, történelmi film drámai és szikár alkotás, amely azoknak - a hetvenes évek végén kezdődő, illúziókkal leszámoló - történelmi analíziseknek a sorába illeszkedik, amelyek a forradalmak leverését követő, önkényuralmi időszakot már nem a közösségi ideológiák nézőpontjából, hanem az egyén, a túlélő személyes prizmáján, a lehetséges magatartásformák nézőpontjából vizsgálta. A nyolcvanas évek elejére jellemző ún. „ötvenes-évek-filmek" mellett az 1848. és a kiegyezés között játszódó művek azoknak a kérdéseknek eredtek a nyomába, amelyek a 1968-at követő „pangó kádárizmusban" is aktuálisak voltak.
Mit lehet kezdeni az illúzióktól, álmoktól megfosztott múlttal, lehet-e hűnek lenni egy ilyen korszakban a korábbi eszmékhez, s ha igen, milyen túlélési technikák léteznek, mi minősül megalkuvásnak, s mi álmoknak, téveszméknek? A korszak nagyon érzékeny volt ezekre a kérdésfelvetésekre. A korabeli Filmvilágban egész cikk-sorozat jelent meg „A történelem visszavétele" címmel. Bódy Gábor: Amerikai anzix (1975.), Sára Sándor: 80 huszár (1978.), Elek Judit: Mária-nap (1983.), Grunwalsky Ferenc: Eszmélés (1984.), hogy csak néhány címet említsünk az áramlatból. Ezek a filmek nem adtak kész válaszokat, hanem különös, erős karakterekkel, drámai közelképekben vizsgálták a lehetséges magatartásformákat.
A Szirmok, virágok, koszorúk kivételes erővel ábrázolja a hatalom légkörét, s a levert forradalmat túlélők közérzetét, kilátástalanságát. Lugossy Kardos István forgatókönyvíróval olyan konkrét, drámai motívumokat épített be a történetbe korabeli emlékiratokból – többek között Bölöni Deák Farkas, Vachot Imre naplóiból – a besorozásokról, megtorlásokról, különböző szervezkedésekről, amelyek erősítették a film áthallásos jellegét, párhuzamait az 1956. leverését követő időszakkal.
Majláth Ferenc huszárfőhadnagyot büntetőszázadba sorozzák be, miután parancsnoka, az Ezredes megszökött. Két év után a hatalmat kiszolgáló, befolyásos Heinrich nagybácsi közbenjárására leszerelik. Otthon apátiába, passzív rezisztenciába süllyed, mígnem egy családi keresztelőn összetűz jótevőjével. Még aznap felbukkan a titokzatos Ezredes, Kossuth ügynöke, aki az ellenállást szervezi. Víziójában sejtekből, szirmokból, építi föl a láthatatlan ellenállás nagy virágait. Másnap az egész családot letartóztatják, Ferenc tébolydába kerül, nevét provokatív módon fölhasználják, s míg ő az önkéntes tűzhalált választja, a család többi tagja így-úgy, beépül. Csak a fiatalabb Tarnóczyt viszi a hajó messze valahova, tengerentúlra.
A kiváló színészi alakítások sorából a passzív rezisztencia és a hajolni nem tudó, negyvennyolcas szerepét visszafogott, mély drámaisággal alakító Cserhalmi György mellett Boguslaw Linda emelkedett ki, akit a korabeli közönség Xantus János Eszkimó asszony fázik című filmjéből és Andrzej Wajda Dantonjából már ismert. Tarnóczy Kornél szerepében a rettegés és a ravaszkodás minden fokozatát eljátszotta. Őze Lajos Ezredese pedig különös lobogást kapott a szabadság és a besúgás démonaitól. A film a berlini különdíj mellett Avellinóban is rendezői díjat nyert, s a filmszemlén is nagyon sikeres volt – a legjobb rendezői, zeneszerzői díj, színészi alakítás díj (Cserhalmi Györgynek), a magyar filmkritikusok rendezői díja.
A kiadvány extrája, Lugossy egyetlen Balázs Béla Stúdióban forgatott kísérleti filmje, a Különös melódia (1968.). A Karinthy Frigyes Cirkusz című művének formabontó adaptációja Oberhausenben, 1969-ben szintén díjat nyert.
(Forrás: MMA)
---------------------------------
(Fotó: JulCSIllag-fotó®)
---------------------------------
(Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI – gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
sajtóreferens - TIT Stúdió Egyesület - www.tit.hu
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com))
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA
