,,MOZGÓ DÓ” – KODÁLY-SZIMPÓZIUM AZ MMA-N

„Mozgó dó", a Kodály-koncepció értelmezése a XXI. században

„Mozgó dó", a Kodály-koncepció értelmezése a XXI. században címmel

szimpóziumot szervezett a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti

és Módszertani Kutatóintézete (MMA-MMKI), ahol a felkért előadók különféle

szempontból reflektáltak a világhírű Kodály-módszer valóságos megvalósítására.

Fehér Anikó, a MMA-MMKI tudományos munkatársa, népzenekutató, karvezető a kísérőfüzet bevezetőjében utal Kodály Zoltán 1966-ban megfogalmazott, új nevelési módszerére, melyet ő maga akkor így fogalmazott meg: „Nagyon egyszerű. Három szóval ki lehet fejezni: ének, népdal és mozgó dó. A mozgó dó olyan titkos szer, amivel a gyerekek sokkal hamarabb megtanulnak kottából énekelni, mint minden más módszerrel.".

A Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Vashegyi György, Liszt Ferenc-díjas karmester köszöntőjében kiemelte, hogy fontos, hogy a kiművelt ember a zene mellett más művészeti ágban is jártas legyen, így a Művészet Akadémia fontos összművészeti szellemi műhely. Utalt Kodály Zoltán 1966-os felismerésére, a zene személyiségnemesítő erejéről, mely szerint „Mechanizálódó korunk olyan úton halad, amelynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.".

A zene és a sport mindennapos gyakorlása fontos a felnövekvő ifjúság számára, és bár a testnevelés óraszámait már emelték, a kodályi vízióhoz képest az ifjúság zenei képzése még hiányos, amit - az óraszámok tervezett emelése mellett - az élményszerű oktatás megvalósítása segíthet. Az elnök köszönetet mondott a szimpózium szervezőinek és előadóinak, hiszen ezzel a nappal – valamint az előadások szerkesztett kötetével – is felhívják a figyelmet, hogy zene nélkül nincs teljes ember, hiszen a zene sokoldalúan fejleszti az embert, a gyermek figyelmére, érzelmeire és testtudatára is hat.

***

Nemes László Norbert, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetének igazgatója ,,Örökérvényű koncepció egy folyamatosan változó kulturális környezetben” című előadásában a művészeti nevelésről, a Kodály-módszer gyakorlatba ültetéséről, az elmúlt 70 év zeneoktatásának sikeréről és sikertelenségről beszélt. Felhívta a figyelmet Kodály Zoltán munkásságának három területére, az alkotó-zeneszerző, a népzenekutató és a pedagógus Kodályra, valamint arra a tényre, amit sokan figyelmen kívül hagynak, hogy Kodály pedagógusi munkássága az alkotásból sarjadt ki. Az igazgató hangsúlyozta Kodály szavait, mely szerint a cél az európai műveltségű, magyar hagyományt őrző, kultúrember kiművelése az örömteli, zenei neveléssel, hisz a magyar népdalok éneklésén keresztül ismerik meg a magyar zenei hagyományokat, ami az alap.

A Kodály Zoltán-Ádám Jenő szerkesztette ,,Szó, mi” énekeskönyv 1944-ben kis „varázslóként" segített a kottaolvasásban. A relatív szolmizáció a zenéről gondolkodni is megtanít. Hogyan tanították a zenét az 1930-as, ’40-es években? Az önkifejezés, egyén és közösség belső harmóniája, a gyermek alkotóképességének fejlesztése, az intellektus és a lélek harmonikus kinevelése, egyéniség kibontakoztatása, az egyén személyes értékeinek felszínre hozása, kulturális identitásának kialakítása is célja a zenei nevelésnek.

1948-tól váltás történt a zeneoktatásban. Az egyházzenei anyagot kiiktatta a szocialista szemlélet, az engedelmesség és egyformaság volt a poroszos oktatás eszköze. Pedig a legfontosabb cél a hangok között lélekre lelni.

Kodály utópisztikus elképzelése, hogy legyen a zene mindenkié, hiszen a mai dallamos, latin-amerikai dalokat, és mozgalmi dalokat jobban ismerik a gyerekek, mint a népdalokat, ennek oka lehet a tananyagszagú zeneoktatás, hiszen a jó zenetanár animátori és mediátori szempontból hozza elő a gyerekek kreativitását és egyéniségét.

***

Turmezeyné dr. Heller Erika, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Karának docense, karvezető is a Kodály-módszer céljának tekinti a kreatív, kiművelt, emberekből álló kulturált társadalmat, amelyhez filozófiai, morális alapon jutott el Kodály Zoltán. ,,Kodály koncepciója a korszerű tanuláselméletek tükrében” című előadásában Piaget fejlődéslélektani állomásokon keresztül mutatta be a zene tanítását. Az akusztikus élmény vizualizálása nagyon fontos, és az, hogy hogyan lehet ábrázolni a zenét. Az ének és a beszéd közös gyökerekből ered, hiszen az ősi kommunikációban is nagy szerepe van a dallamnak. A zene gyökere az ének, a hallás már magzatkorban is fejlett, és a magzat az anyanyelv hallását preferálja. A zenei észlelés gyökerei a várandósságban a beszéd előkészítése miatt fontosak.

Rápli Györgyi zenepedagógus, karnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézetének oktatója, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnökhelyettese „Terv és valóság – Kodály nemzetnevelő programja a pedagógusok szemszögéből” című előadásában a tömegnevelésről beszélt, arról a gondolatról, hogy mindenki képes énekelni. Riportillusztrációja felhívta a figyelmet a célok áthangolására, hogy a tanár hagyja meg a játékosságot, a teljes személyiséget fejlessze, ahol az esztétikus élményátadás eszköz az érzelmi biztonságra, az együttműködés kialakítására és megtartására, az aktivitásra és kreativitásra. A zene nem tananyag, hanem élmény, ami ébren tartja az életörömöt, segíti a művelődést. A pedagógus játszótárs legyen, aki segít a felfedező tanulásban, hogy a gyerekek megértsék a zenét, a világot és ezáltal önmagukat: hogy az emberebb ember kialakuljon.

K. Udvari Katalin gordonka és szolfézstanár, a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület alapító elnöke, a képzési program vezetője lehetőséget kapott, hogy a nagyközönség elé tárja ,,Tehetséggondozás Kodály szellemében a hazai közoktatásban” című, tehetséggondozó programját, amelyben számos pedagógus alkalmazza az integrált művészetpedagógiai módszert, a hagyomány megtartását és annak megújítását a kodályi zenepedagógiában.

Windhager Ákos, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának óraadó oktatója, művelődéstörténész ,,A lírai én szerepei Kodály oratorikus hitvallásaiban” címet adta előadásának, amelyben Kodály szerepvállalását, és alkotásait a politika és bölcsészet szemszögéből vizsgálta. A művészi magatartásminták közül a koszorús költő a valóságot az idillből láttatja, a bohóc az idillt valóságnak látja, a vátesz pedig a valóságot mondja. Kodály 1949-közösségi szerepvállalásakor elmondta, hogy ,,mindenki annyit ér, amennyit a köznek használni tud”. Windháger Ákos szerint Kodály a vátesz, akinek megnyilatkozási alakjai a főpap, az uralkodó, a harcos, az udvari bolond. Műveiben a külső eseményeknek vannak rezonanciái, de nem csupán oda utal vissza. Kodály úgy fogalmazott, hogy ,,nem faj a magyarság, hanem kultúra, ezért csakis szerezhető: a nyelv, a zene, a művészet, és morális alapja a mindezért való áldozatkészség, alázat, ahol a könyörgés forrása Isten.”.

A délelőtti szekciót a Tutti Cantabile Énekegyüttes koncertje koronázta meg, ahol Lánczky Edit zenetanár, karvezető kórusa Kodály, Orbán György és Bárdos Lajos műveinek éneklésével is „igazolták", hogy a jó pedagógus, és az elvárt munka, valamint a hit a gyermekek tehetségében meghozza gyümölcsét.

***

A délutáni levezető elnök, a MMA-MMKI igazgatója, Kocsis Miklós kérte fel Fehér Anikót, a szimpózium szervezőjét, hogy Kodály kontinenseken átívelő módszerét ismertesse. Fehér Anikó elsőként nemzetközi áttekintést nyújtott a Kodály nagykövetek mellett a zenei nevelési konferenciákról, valamint videó-bejátszással illusztrálta, hogy külföldi ajkú, illetve külhoni magyarok hogyan tanulhattak meg nehéz népzenei és komolyzenei darabokat a segítségével, személyes, illetve skype-os tanítással.

Szerényi Béla, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója, ezüstkoszorús hangszerkészítő mester, előadóművész a ,,Gyakorlat és elmélet összehangolása a népzeneoktatásban” című előadásában szándékosan kezdte a gyakorlattal, hiszen vallja, a népzene anyanyelvünk egyik kifejezési formája, a hagyományátadás nagyon fontos, a zenei anyanyelv a közösségi tudásban található meg, ehhez fontos egy adott közösség közös repertoárjának létrehozása. A magyar népzene – hangsúlyozta – alapvetően vokális zene, és fontos, hogy a gyerekeknek hagyjunk időt a töltekezéshez, a mese, a mozgás és az ének a gyerek számára létforma, és a tánc is szükséges, hogy hozzátartozzon a játékaikhoz.

Mindszenty Zsuzsánna, a KÓTA elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Zenei Tanszékének docense, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének elnöke előadóként ,,A Kodály-koncepció megjelenése az amatőr kórusok munkájában” című értekezésével érkezett. Előadását a közösségi éneklés személyiségformáló hatásával kezdte, majd rávilágított, hogy a többszólamú, énekes kultúra a középkortól jelen van Magyarországon. Kategorizálta életkorok, elvek, minőség és orientáció szerint az amatőr kórusokat. Nyitott kérdéseket hagyva inspirálta közönségét.

Tóth Árpád, a Képző - és Iparművészeti Szakgimnázium tanára, a Csíkszerda elnevezésű, közösségi kórus alapítója, karnagy interaktív előadásának ,,A szolmizáció bevezetése heterogén tudásszintű csoportokban” címet adta, melyet azzal kezdett, hogy a tanár képzettsége és személyisége a kulcs a zenetanításban. Majd interaktív, játékos közreműködésre hívta a szimpózium közönségét, bemutatva azt, hogy milyen módszertani trükkök, ötletek segítenek a tanároknak a szolmizáció tanításában. A gyermekek ugyanis olyannyira megváltoztak, hogy tapasztalata szerint a 14 évesek nem hajlandók beszélni a zenei élményeikről. Fontos, hogy számukra élményszerű legyen a zeneoktatás, felhasználva drámapedagógiai alapkoncepciókat. Felismerte, hogy Kodály Zoltán koncepciója, mely szerint ,,A zene mindenkié!”, a lehető legtisztább gondolat, viszont a hogyan-ja változik. A mai fiatalok már megrettennek a szolmizációtól, viszont ha történet köré rendezi az órán, kézjelekkel és testhangszerrel, mozgással, akkor az ösztönző, motiváló a számukra.

A konferenciát a háromtagú Pengető Trió minikoncertje zárta.

(Forrás: MMA-MMKI)

------------------------------------------------------------

(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))

------------------------------------------------------------

(Szerző/Leközlő:


Polgár Julianna
(szerk.- és fotórip., könyvtáros - volt Duna TV, MTI – gmzsa_pol_dtv_mti8@yahoo.com;
főszerkesztő - POLGÁRI ÖSSZMAGYAR RÖVIDHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA - gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
nyelvi lektor, korrektor, adatrögzítő - MMgM
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; MAGYAR PÓLUS MÉDIA - lillatti8@gmail.com)
tag - Magyar Újságírók Közössége - nemzetközi sajtóig. szám: R-1649)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA