A Magyar
Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) jubileumi,
25. Országos Civil Fórumát rendezte
meg 2023. május 11-én,
a Parlament Felsőházi termében, mintegy 400
résztvevővel.
Harrach Péter, a
szövetség elnöke megnyitóbeszédében kiemelte, hogy a jelenlévők közül sokan már
12 évvel ezelőtt is itt voltak, és most is ugyanazzal az örömmel és
lelkesedéssel jönnek. A találkozás örömét az is táplálja, hogy a problémákkal
teli világban az itt jelenlévők megerősödnek egy normális keresztény közösség
erejével, amelyet a saját településükön, a mindennapok küzdelmeiben is tovább
tudnak vinni.
Ezt követeli meg
ugyanis a keresztény társadalmi felelősség, amelynek egy ma rendkívül aktuális
szegmense a béke kérdése. A fórum házigazdája szerint a béke belülről kezdődik:
ha az ember önmagával, a Teremtővel és a környezetével békében van, akkor a
társadalmi béke, az országok közötti béke is megvalósulhat.
***
Simicskó István, a
KDNP frakcióvezetője, korábbi honvédelmi miniszter a civil fórumtól
inspirálódva egy nemzetközi békekonferencia összehívását javasolta a magyar
kormánynak.
Rámutatott: a béke
most a legfontosabb központi kérdése nemcsak a magyar társadalomnak, hanem
egész Európának és a világnak is. Jó lenne, ha mi, magyarok is hozzá tudnánk
járulni, akár csak egy apró lépést is tudnának tenni a mielőbbi béke érdekében.
Simicskó István
elmondta: számos olyan kihívással találkozunk a 21. században, amellyel
korábban nem, vagy nem ilyen mértékben. A szomszédban háború dúl, amelyet már
új típusú fegyverekkel vívnak, a migráció nem csökken, sőt egyre növekvő
méreteket ölt, és eközben Európa civilizációs lejtőre került, spirituális
válságban van. A kereszténydemokraták sokat szeretnének és tudnak tenni azért,
hogy ez a folyamat jó irányba változzon.
***
Latorcai Csaba, a
Miniszterelnökség területfejlesztésért felelős parlamenti államtitkára, a KDNP
ügyvezető főtitkára arról beszélt: a nyugat-európai, baloldali elit sajnálatos
módon elszakadt a saját választóitól, és egy neomarxista ideológia foglyává
vált.
Ám az, hogy ők a
háború mellett foglalnak állást, sőt a háború szószólói lettek, nem jelenti
azt, hogy a Nyugat-Európában élők is a háború pártján állnának – hangsúlyozta.
Hozzátette: ez a fajta nyugat-európai neomarxizmus most már egyértelmű
„elkommunistásodást” jelent, most is az „ez a harc lesz a végső!” felkiáltással
állnak a háború oldalára.
Emlékeztetett: 125
éve hirdetik, hogy „ez a harc lesz a végső”, és láttuk, hogy Európa
történelmében ez mennyi fájdalmat és szenvedést okozott. Nem szabad hagyni,
hogy a háborúpártiak diadalmaskodjanak, csak egy keresztény alapokon álló
Európa lehet a jövőnk záloga! – hangsúlyozta. Egy értelmetlen háború kihívásai
közepette nagy szükség van a békés együttműködésre a közélet szereplői között.
A keresztény
értékek mentén élő politikusok és civilek soha nem látott összefogására van
szükség, hiszen a béke az, ami egyedül gyarapodást tud hozni – szögezte le. Ez
a tanácskozás is jó alkalom arra, hogy elindítsuk az összefogást a béke
érdekében – buzdította a fórum résztvevőit Latorcai Csaba a még szélesebb körű
társadalmi összefogás előmozdítására.
***
Szászfalvi László
előadását Pál apostol szavaival kezdte: „Ha lehetséges, amennyire tőletek
telik, éljetek minden emberrel békességben!” (Róm. 12,18.) – ez a felszólítás
érvényes ma is minden keresztyén emberre, érvényes a mindenkori emberi és
közösségi kapcsolatainkra és főképpen érvényes Krisztus követőire, az egyházak
tagjaira. Kurt Koch bíborost, a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának
elnökét idézve kiemelte, „Az ökumené elsősorban ott van, ahol a keresztények
élnek, és a mindenkori beszélgetőtárssal való párbeszédben valósul meg. Úton a
keresztény egység felé!”
Tapasztaljuk, hogy
a testvéregyházak, egy-egy helyi közösség tagjai békességben, szeretetben élnek
együtt és lelkesen törekszenek egymás lelki gazdagítására.
Ezáltal építik
Isten országát és bizonyságot tesznek a keresztény értékek nemzetmegtartó
erejéről is. Bizakodással és örömmel tölthet el minket, hogy a
Kárpát-medencében sok kisebb-nagyobb helyi ökumenikusan gondolkodó, egymást
tisztelő és szerető egyházi és civil közösség él – emelte ki Szászfalvi László.
A konferencia fő témájára utalva kifejtette, hogy a béke nem csak valamiféle
harcnak, háborúnak a végét vagy hiányát jelenti.
Az egyház
kommunikációjának a lényege Isten kijelentésének elbeszélése, továbbadása, a
dolgok újra és újra való megbeszélése. A felekezetek közötti béke előfeltétele
az egymással való újrabeszélés készsége, akarása. Egyházaink között az elmúlt
évszázadokban különböző intenzitással ez az újra való beszélgetés folyik, az
elmúlt száz évben kiemelkedően felgyorsult és napjainkban pedig kifejezetten él
és virul. A magyar keresztények ebben példát adnak Európának és a világnak.
***
Nagy Ferenc Endre
tábori lelkész arról beszélt, hogy a Szentírásnak is a béke az egyik
legfontosabb témája, amely szorosan összefügg a földi jóléttel, boldogsággal és
az igazságossággal, ugyanakkor a célja túlmutat a földi léten, minthogy az
üdvösség a béke végső kiteljesedése.
A békének a
Szentírásban három egymástól elválaszthatatlan síkja van: béke önmagammal, béke
Istennel és béke a környezetemmel (testvér, barát, család, teremtett világ). Ez
így együtt a teljes béke, az összhang. Ha valamelyik csorbul, megbomlik az
összhang, sérül a békesség teljessége – szögezte le.
XVI. Benedek pápát
idézve - a tábori lelkész elmondta: a béke az emberi személyiség teljességére
vonatkozik, és emberségünk egészének tennie kell érte. Ezt a teljes békét
ugyanakkor csak Istentől nyerhetjük el.
Ennek „programját”
Jézus Krisztus a hegyi beszédben hirdeti meg, de igazán csak feltámadása után
valósul meg követőinél, amikor már gyakran így köszönti övéit: „békesség
veletek!”. Tehát nem szabad lekicsinyelnünk, sőt értékelnünk kell, meg kell
becsülnünk azt a fajta békességet is, amelyet a világ adhat, amelyből rend és
nyugalom fakad (ennek katonai vetülete az úgynevezett „békefenntartás”) – de
fontos azzal is tisztában lennünk, hogy a teljes, isteni békességet csak a földi
léten túl, üdvtörténeti távlatban nyerhetjük el.
***
Hal Melinda
klinikai szakpszichológus, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kutatásvezetője a
családokat és benne a fiatalokat érő új típusú kihívásokról beszélt.
Mint gyakorló
édesanya személyesen is nagyon fontosnak tartja, hogy ellen tudjunk állni
azoknak a külső erőknek, amelyek a család intézményének lerombolására
törekszenek, és ezáltal az identitásunk meggyengítésével fenyegetnek.
Pszichológusként
pontosan tudja, hogy ma egy óra alatt akár három-négyezer olyan inger is érhet
egy fiatalt, ami a mentális egészségét megrendítheti, rontja kötődési és ezzel
a későbbi családalapítási képességeit. Az egyik ilyen inger a társadalmi nemek
(gender) kérdésköréhez kapcsolódik. Az előadó idézte a régi mondást, miszerint
„valaki azt sem tudja, fiú-e vagy lány”. Ez azonban egy gyakorló klinikai
szakpszichológus számára már kevésbé hangzik viccesen.
„Ha valaki már
nézett traumatizált, transzgender személynek a szemébe, aki éppen tranzícióra
[nem-átalakító műtét – a szerk.] vár, az tudja, hogy ez nem egy
elbagatellizálható probléma, mert egyre több az olyan fiatal, aki éppen egy
ilyen krízisben van, ahol nem tudja eldönteni” – osztotta meg klinikai
tapasztalatát Hal Melinda a hallgatósággal, hozzátéve, hogy Amerikában ezen a
klinikai szakterületen 4000 százalékos (!) növekedés tapasztalható. De ugyanúgy
azt sem tudja eldönteni sok fiatal, hogy mit szeretne az élettől, hogyan
kellene jól élni.
Sokkoló adat, hogy
ma a 14 éves fiatalok több mint fele nem tudja eldönteni, hogy az, amit lát a
médiában (televízió, online tartalom), az valóság-e vagy sem – ugyanakkor az
első szexuális aktust már átlagosan 14 éves korukban (!) átélik. A média hatása
az is, hogy a fiatalok nem tudják elviselni a kudarcot és a valódi, szerves
változáshoz vezető szorongást, mindenre instant megoldásokat keresnek, amit az
influencerek nyújtanak.
A stabil
identitásmagnak az egyetlen receptje valójában az értékorientáltság, egész
pontosan a hierarchikusan értékorientált nevelés lenne a családban, az
oktatásban és az egészségügyben – véli a klinikai szakpszichológus.
Az értékhierarchia
csúcsán hagyományosan a spiritualitás áll, ami több mint egy vallás. „A
spiritualitás az, amikor képes vagyok a másikhoz kapcsolódni, amikor képes
vagyok érzelmeket kifejezni, amikor képes vagyok természeti értékekhez
kapcsolódni, és képes vagyok egy nemzet tagjaként létezni” – hangsúlyozta Hal
Melinda.
S bár
Magyarországon is nagyon régen „torpedózzák” a spirituális értékeket – tette
hozzá –, még visszafordítható a folyamat. A kutatási adatok szerint ugyanis még
a mai magyar fiatalok is értékorientált szemléletűek, csak nem tudják hogyan
kifejezni magukat – szögezte le az előadó.
***
Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus, jogász és társadalomtudós az Egyház társadalmi
tanításának a fényében beszélt a társadalmi béke kérdéséről. Bár az egyház
kezdettől fogva a békesség örömhírét hirdeti, a mai értelemben vett társadalmi
tanítása csak a XIX. század végén, az ekkoriban kialakuló politikai és
társadalmi világnézetekre válaszul fogalmazódott meg – ismertette az előadó.
Ez a sajátosan
modern tanítás már figyelembe veszi a kortárs társadalmak összetettségét,
sokszínűségét, pluralitását, vagyis azt, hogy az általa ihletett és belőle
forrásozó kereszténydemokrácia is csak egy a versenyző politikai világnézetek,
eszmerendszerek közéleti piacán. Az egyház társadalmi tanítása továbbá
úgynevezett „köztes szabályokból” áll, vagyis több, mint időszerű tanácsok és
javaslatok összessége, ugyanakkor kevesebb, mint az örök érvényű dogmák, nagyon
hosszú tartamban is időtálló vallási tanítások rendszere – tette hozzá.
Az egyház
társadalmi tanítása magával a békével legalább háromféle értelemben
foglalkozik. Egyfelől, mint belső és személyközi békével. Másodszor, mint
nemzetközi békével és harmadszor, mint társadalmi békével. E tanítás
kulcsszavai az együttélés, a természetnek (belső lényegnek, rendeltetésnek)
megfelelő rend, valamint az igazságosság.
A társadalmi béke
az Egyház szerint napról napra szervesen épül vagy rombolódik, attól függően,
hogy a dolgok Isten által meghatározott rendjét követjük-e, megvalósítva ezzel
a minél teljesebb igazságosságot; vagy ellenszegülünk az isteni rendnek, és az
igazságtalanság erőit tápláljuk, szabadítjuk rá a világra.
A társadalmi
igazságosságot legfőképpen a közéleti és a politikai rendszer kell, hogy
megvalósítsa. Az Egyház társadalmi tanítása szerint hűséges állampolgárnak
lenni erény, a közéletben és a politikai életben a részvétel pedig (például
szavazás útján vagy a közbeszédben, a véleménynyilvánítás során) erkölcsi
kötelességünk – szögezte le az előadó.
Az Egyház tanítása
őszintén és bölcsen számot vet a különböző feszültségekkel is, mindig a két
szélsőség között foglalva állást. Például a tér és idő feszültségében
leszögezi: itt és most kell helytállnunk, megvalósítanunk a békét és a közjót –
ugyanakkor a pillanatnyiság és térhez kötöttség nem szabad, hogy elvegye
előlünk a tágabb időhorizontok történelmi, akár üdvtörténeti távlatait.
A társadalmi
feszültségek az Egyház szerint nem kell, hogy romboló feszültségek legyenek,
helyesen kezelve alkotó, teremtő feszültségekké válhatnak. A társadalmi tanítás
egyik alapelve a közösségvállalás, a szolidaritás, ami azt is jelenti, hogy úgy
kell fölvállalni a viszályokat, hogy megmarad az ellenkező oldalon álló
személlyel vagy csoporttal a közösségvállalás.
A szolidaritás,
összetartozás érzését általánosan erősíti a másik fél emberi méltóságának az
állandó tudatosítása, amely mélyebben, a közös Isten-képmásságunkon alapszik.
Az igazi kereszténydemokrácia számot vet az eszme és valóság feszültségével is:
a Kinyilatkoztatásból kiindulva a realizmus talaján áll, tiszteli a teremtett
dolgokat, okosan számol a valósággal, és nem manipulálja azt. A helyi és a
világméretű érdekek feszültségében pedig így gondolkodik: gyökereinket a saját
kultúránk termőföldjébe eresztve tudunk fává terebélyesedni, és a termő
gyümölcsöt hozó fa békéje teszi lehetővé, hogy tágabb kitekintésünk legyen,
akár az egész emberiség javára is figyelemmel lévén.
Az Egyház
társadalmi tanítása nem véletlenül hangsúlyozza a társadalmi párbeszéd
megkerülhetetlen jelentőségét: például a hit és a tudomány párbeszédét, az
ökumenikus párbeszédét és a vallásközi párbeszédét is. „A vallási és közéleti
vezetők, illetve vezető gondolkodók különös felelőssége, hogy a világnézetüknek
és a hagyományuknak egyre inkább a béketeremtő, a szelíd viszálykezelő,
mediáló, az összetűzéseket megoldó és elsimító eszközkészletét, potenciálját
hozzák elő” – vonta le a tanulságot Nagypál Szabolcs.
***
Kiss Rajmund, az
MCC diplomáciai műhelyvezetője a történelmi békeidőkről tartott élvezetes és
színvonalas előadást. A hosszú harcokra és a rövid, de annál sikeresebb
békeidőkre épülő magyar történelem fontos tanulságokkal tanít és nevel minket.
Például, hogy a magyar harciasság alapvetően különbözik a nemzetközi
harciasságtól, hiszen a mi harcainkat nem gazdasági érdekből, nem mások
leigázásáért, nem a magyar keresztény kultúra exportjáért vívtuk, hanem épp
ellenkezőleg: a saját kultúránk megvédése, megőrzése, hazánk védelme és
függetlensége érdekében – mutatott rá az előadó. Hangsúlyozta, hogy a magyar
történelem világosan megmutatta, hogy egy országnak a gazdasága, a társadalma
és a kulturális élete is csak békében tudnak fejlődni, kibontakozni.
Mégis közel 30
fegyveres konfliktus zajlik jelenleg is a világban, amiből minket természetesen
a szomszédos orosz-ukrán háború érint a legsúlyosabban. A diplomata előadó
szerint ki kell mondanunk, hogy sok véráldozat hiábavaló, vagy legalábbis nem
áll mögötte igazi nemzeti összefogás. Az ostoba háborúk évekre, évtizedekre
visszataszítják az ország korábbi gazdasági, társadalmi és kulturális
fejlődését – nem is beszélve a lelki traumáról és a nemzeti gyászról, ami utána
még generációkon keresztül velünk él.
Az 1848/49-es
magyar szabadságharc és a Kiegyezés után következő rendkívüli fejlődés ezzel
szemben megmutatja, hogy mire képes egy ország békeidőben – idézte fel Magyarország
egyik aranykorát az előadó, számos tényadatot és konkrét példát is hozva: több
mint 6,5 millióval nőtt a magyar lakosság, így 1912-re meghaladta a 18 millió
főt; a lakosságnak 40%-a nem a tradicionális agráriumból, állattenyésztésből és
az agrárnövény-termesztésből, hanem már az iparból és a kereskedelemből élt.
A XIX. század
végére megjelent a gyáripar, megjelentek a tehetséges, kreatív iparosok,
megjelent a kereskedelem, a bankrendszer. Nagyobb volt Magyarországon, a
századfordulón az ipari fejlettség színvonala és növekedési üteme, mint
Ausztriában! Ennek a fejlődésnek aztán a két újabb értelmetlen, buta
világháború, a trianoni nemzetcsonkítás, a náci és a kommunista diktatúra, majd
a gulyásszocializmus közel egy évszázadra véget is vetettek. Mi, magyarok tehát
jól ismerjük a béke értékét, ezért tudjuk hitelesen képviselni azt – mutatott
rá az előadó.
Kérdés, hogy mi
lehet fontosabb ma az oroszoknak és az ukránoknak, mint az, hogy mától ne
haljon meg több ember, és ne omoljon össze teljesen a már előtte is gyenge
lábakon álló gazdaság? Ukrajna, mielőtt a háború elkezdődött volna, már 1000
milliárd dollárt bukott, ami közel 40 kecskeméti Mercedes beruházásnak felel
meg, mert a potenciális befektetők nem mentek be, akik pedig bent voltak, a
háború kockázata miatt kijöttek.
Oroszország
elvesztette a hírnevét, már senki nem áll szóba velük, a világban orosz
könyveket égetnek, orosz sportolókat zárnak ki a versenyekről. Ez generációkon
keresztül sokkal több pénzbe fog kerülni az orosz gazdaságnak, mint amennyi
gázt és olajat el tud adni. Miért nem akarnak mégsem békét kötni? – tette fel a
költői kérdést az MCC diplomáciai műhelyvezetője. Mi, magyarok csak a saját
nevünkben, a saját történelmi tapasztalataink alapján tudunk válaszolni erre.
Mi a szülőföldünkön
akarunk a saját kultúránkban, a testvéreinkkel békében élni. Anélkül, hogy akár
egy regionális hatalom, akár egy világhatalom beleszólna abba, hogy hogyan
neveljük a gyermekeinket, mi a magyar nemzeti érdek, és mi hogyan döntünk
ezekről.
A magyarok tehát
igenis békeszerető emberek – zárta előadását Kiss Rajmund.
***
A 25. Országos
Keresztény Civil Fórum ismét sok tanulsággal szolgált napjaink egyik
legaktuálisabb társadalmi kérdéséről, a békéről. A résztvevők szellemileg
feltöltődve, a további rendezvényekről érdeklődve hagyták el a Parlament
felsőházi termét.
(Forrás: mkdsz.hu
- H. G.)
------------------------------------------------------------
(Fotó: Polgár Julianna (JulCSIllag-fotó®))
------------------------------------------------------------
Szerző/Leközlő:
Polgár Julianna
MMDR Ex Libris-díjas költő, fotó- és
képzőművész
(szerk.- és fotórip., könyvtáros -
volt Duna TV, MTI;
főszerkesztő -
POLGÁRI ÖSSZMAGYAR ÖRÖMHÍR MÉDIA;
GYÖNGYSZAVÚ MÚZSA MÉDIA -
gyongy.pol.dtv.mti8@gmail.com;
budapesti tudósító - HUNSOR.SE; Szabad
Szalon (SK) - pjulcsillag8@gmail.com);
06-30/859-33-35;
https://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1r_Julianna
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
POLGÁR JULIANNA KÉPRIPORTJA
